Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Dunamelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Gyülekezet és a Németh család emlékkonferenciát szervezett Németh Géza 1957–1958-ban internált, 1971-ben lelkészi állásától megfosztott református lelkész, egyházi vezető születésének 75. évfordulója alkalmából május 31-én a Reménység szigete elnevezésű – az Erdélyi Gyülekezet által működtetett – szociális intézményegyüttes területén. Az emlékkonferencia egyik meghívott előadója Gáncs Péter evangélikus püspök volt.

A rendezvény délelőtti programját előadások töltötték ki, melyek központi témája a keresztény testvériség volt.

Dr. Zalatnay Istvánnak, az Erdélyi Gyülekezet lelkészének nyitóáhítata után dr. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora adott egyház- és teológiatörténeti kitekintést az ökumenikus mozgalom fejlődéséről, a felekezeteket összekötő és elválasztó jelenségekről. Dr. Bíró László római katolikus püspök, a Központi Szeminárium rektora II. János Pál és XVI. Benedek pápa dokumentumaiból idézett, és ezek alapján kiemelte, hogy az ökumenikus közeledés és a keresztény testvériség alapját a „szentháromságos Istenre való közös figyelés” adhatja meg minden felekezetnek.

Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke a testvériség megvalósulásának pozitív és negatív példáit vette lajstromba ószövetségi és újszövetségi esetek alapján. Kimutatta, hogy a testvériséget kizárólag a transzcendens dimenzió jelenléte teheti valódivá, hitelessé és működőképessé. Idézett az Egyházak Világtanácsa (EVT) Hit és Egyházszervezet bizottságának tanulmányi dokumentumából, a Részvétel Isten missziójában a kiengesztelődésért című könyvből (Luther Kiadó, 2008), és ráirányította a figyelmet Jézus Mt 8,11-ben olvasható, közösségről alkotott víziójára. Ebben az egymástól távoli helyekről elindulók mind Jézusnál találkoznak, és a koinoniát – a közösséget és a részvételt – nem valamiféle „misztikus egyesülésben”, hanem egy asztalközösségben élik át.

A konferencia délután a Ráday Kollégiumban rendezett könyvbemutatóval folytatódott, ahol a Németh Géza életéről szóló, Tűz-láng-pár című emlékkötet kapcsán idézték fel a református lelkipásztor tevékenységéhez fűződő emlékeiket a hozzászólók. Köztük volt dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, aki kiemelte Németh Géza munkásságának azon területeit, amelyek révén korát messze megelőzte: az állásából felfüggesztett lelkipásztor már harminc évvel ezelőtt vezetett cigánymissziót, és már akkor foglalkozott drogosokkal, amikor hivatalosan még sem az állam, sem az egyház nem tulajdonított a kérdésnek jelentőséget. Németh Géza súlyt helyezett a határon túli magyarok lelkigondozására és a moldvai csángókkal való kapcsolatfelvételre is. Szabó István püspök kitért arra is, hogy Németh Géza a hetvenes években az egyháztól teljesen független templom építéséért küzdött kis közössége számára, ugyanakkor 1990 után éppolyan erőteljesen fellépett a szekták ellen, mint a hivatalos egyházi vezetés.

Németh Géza 1951–1956 között végezte a Református Teológiai Akadémiát, majd bekapcsolódott a református megújulási mozgalomba. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvételéért 1957–1958-ban internálták. 1958-tól Monoron, később Ócsán volt segédlelkész, a hatvanas években pedig Érden lelkészkedett. Tevékenységét illegálisan kellett folytatnia, miután 1971-ben megfosztották gyülekezetétől. A rendszerváltáskor rehabilitálták, ezután a Megbékélés Közössége ökumenikus mozgalom irodájának vezetője lett. Eközben a Magyarországi Református Egyház választmányi tagja volt, valamint az általa alapított Erdélyi Gyülekezetben tevékenykedett. Több könyvet írt, vallási, karitatív cikket, verset is megjelentetett. Németh Géza 1995-ben hunyt el.

Az Erdélyi Gyülekezet Magyarországon bejegyzett kisegyház, amely 1990-ben jött létre Németh Géza református lelkész kezdeményezésére, a romániai magyar menekültek, illetve áttelepültek számára. Egyházjogilag a gyülekezet 1995. szeptember 23-tól a nagyváradi központú Királyhágómelléki Református Egyházkerület tagja. A gyülekezet alkalmai ökumenikusak.

P. G.

::Nyomtatható változat::