Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Százötven éve született Szeniczey Géza, az egykori dunántúli evangélikus egyházkerület tolna-baranya-somogyi egyházmegyéjének felügyelője. A földbirtokos egyben műkedvelő asztronómusként is működött: paksi lakóházán, majd birtokán csillagvizsgálót épített. Életének főbb állomásairól, egyházi kapcsolódásairól és természettudományos tevékenységéről kérdeztük életrajzíróját, munkásságának kutatóját, Dömény Gábor csillagászati ismeretterjesztőt.

– Szeniczey Géza népes, paksi közbirtokos család hetedik, legfiatalabb gyermekeként látta meg a napvilágot. A fényes Donati-üstökös megjelenésének évében, 1858. június 7-én született. Életéről sajnos keveset tudunk, de ez jellemző az egész Szeniczey családra is. Annyi bizonyos, hogy nem tartoztak a megyei elit közéleti szerepet is vállaló famíliái közé. Származási helyük a Nyitra megyei Szenicz (Szénásfalu). Géza kései gyerek volt; miután „kirepült” a családi fészekből, idős szüleitől nem messze, a paksi Petőfi utcába költözött. Ma is áll a háza, ahol – harmincnégy éves korában – felállította drága pénzen vett távcsövét. Egyedül élt, nőtlen volt. Miután szülei meghaltak, a közeli Hegyes-pusztán lévő kis kúriában rendezkedett be. Kétlaki életet élhetett, mert a Petőfi utcai házat megtartotta. Viszonylag fiatalon, utód nélkül halt meg 1912-ben.

– Milyen egyházi kötődése volt?

– A dunántúli ágostai evangélikus hitű egyházkerület Tolna-Baranya-Somogy megyei esperességének a felügyelői tisztségét viselte. Ez kiterjedt az iskolák, egyházi könyvtárak ellenőrzésére, tanítási utasítások kidolgozására. Nagy tudású, igen művelt ember volt. Tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is.

– Ha jól tudom, rokoni szálak fűzték „a haza bölcséhez”, Deák Ferenchez…

– Szeniczey Géza anyja, Nemeskéri Kiss Katalin Deák Ferenc nővérének, Jozefának a lánya volt. Jozefa Paksra ment férjhez, hamar megözvegyült, s miután Katalin lánya férjhez ment Szeniczey Ferenchez, hozzájuk költözött. Ez az oka Deák Ferenc gyakori paksi látogatásainak. Jozefa 1853-ban bekövetkezett halála után sem maradt el a híres vendég, mert a gyermektelen Deáknak a népes Szeniczey família volt tulajdonképpen a családja. Géza egyik nővérének, Cecíliának a szubjektív hangvételű visszaemlékezéséből van tudomásunk e látogatások hangulatáról. Deák Ferenc szívesen töltötte idejét a Szeniczey gyerekek körében, például gyakran társasjátékozott a két kisfiúval, Gézával és Ákossal. Miután a lányok férjhez mentek, ez az idilli állapot természetesen felbomlott. Deák Ferenc paksi látogatásai 1868 után meg is szűntek. Hajlott kora és megromlott egészségi állapota sem tette már lehetővé az utazásokat. Szeniczey Géza tehát tízéves koráig találkozhatott a „haza bölcsével”.

– Mit tudunk paksi csillagvizsgálóiról?

– Egy korabeli újság szerint Petőfi utcai házán „csillagvizsgálóhoz szükséges tornyocskát emeltetett” 1892-ben. Egy nemrégiben előkerült fényképen viszont a háza mellett látszik egy kerek épület, csonkakúp-tetővel. Ez lehetett a csillagvizsgálója, amely szemtanúk szerint a II. világháború táján még megvolt. Pár évvel később a paks-kölesdi országút melletti Hegyes-pusztán, kúriája mellett építette föl véglegesen a csillagvizsgálóját. Az igen értékes, öthüvelykes Reinfelder-refraktor Hegyes-pusztára került.

Szeniczey Géza másik szenvedélye a vadászat volt, nem csoda, hogy idejének nagy részét a pusztán töltötte. Tevékenységéről éppen a születésnapján, 1900. június 7-én így számolt be a Tolnavármegyei Közlöny: „Csillagda Tolnavármegyében. Még kevesen tudják, hogy Tolnavármegyében is van csillagda, melyben pünkösd napján volt szerencsénk a felállított csillagászati távcsővel a szende hold vulkanikus eredetű hegyeit betekinteni. A minden szükséges optikai műszerrel ellátott kis csillagdát Szeniczey Géza állította fel Hegyes pusztáján, mely a paks-kölesdi országút mentén fekszik. A földesúr nagy barátja a természettudományoknak, és különösen előszeretettel foglalkozik a csillagászattal, melyben szép jártassággal bír.”

– Mi lett a Szeniczey-hagyaték sorsa?

– Szeniczey Géza, mint említettem, 1912-ben utód nélkül halt meg. Idős testvérei árverezés útján értékesítették ingóságait. Távcsövét minden tartozékával együtt távoli rokona, Posztoczky Károly vette meg. Posztoczky a Komárom megyei Erdőtagyoson lakott. A távcső elszállításának körülményeiről egy szemtanú viszszaemlékezéseiből tudunk. Gőzsy Tibor, aki szintén távoli rokon, a szomszédos Alsóhencse-pusztán lakott. Ő látta kisgyerekkorában – 1914-ben –, hogy nagy faládákba csomagolva visznek valamit a birtokukon keresztül ökrös szekérrel a nagydorogi vasútállomásra. Valószínű, hogy a távcső lehetett, hiszen vasúton Székesfehérváron át igen jól megközelíthető a Környe melletti Erdőtagyos.

Sajnos a hegyes-pusztai kúria és a hozzá tartozó csillagvizsgáló ma már romjaiban sem látható. A kúriát az 1960-as években lebontották, de a helye nagyon jól beazonosítható. A csillagvizsgáló helyével kapcsolatban viszont csak feltételezéseim vannak a terepviszonyok alapján.

Úgy gondolom, az utókor számára megnyugtató, hogy Szeniczey távcsöve jó kezekbe került. Posztoczky Károly 1963-ban bekövetkezett haláláig használta ezt a remek műszert. Jelenleg pedig kissé „megkopasztva”, de igen szépen helyreállítva Tata város bemutató csillagvizsgálójának főműszereként szolgálja a csillagászati ismeretterjesztés nemes ügyét.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::