Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Sétahajózásra indulva

A Nemzetközi Missziológiai Társaság (International Association for Mission Studies – IAMS) augusztus 16. és 23. között Balatonfüreden tartotta meg tizenkettedik világgyûlését, amelyre közel ötven országból több mint kétszázötven missziológus és/vagy misszionárius érkezett. A konferencia címe ez volt: Az emberi önazonosság és a kiengesztelõdés evangéliuma: a miszsziológia és a hitterjesztés távlatai a huszonegyedik században.

A Nemzetközi Missziológiai Társaság (NMT) 1972-ben a hollandiai Driebergenben alakult meg azzal a céllal, hogy olyan szakembereket gyûjtsön össze, akik elméleti szinten is elõkészítik és felülvizsgálják a missziói gyakorlatot. Az egyház missziójában a teológia egyszerre jelent elméletet és gyakorlatot. Az NMT felekezetközi és interdiszciplináris szervezet, hiszen a keresztény jelenlét csak akkor lehet hiteles, ha a különbözõ országok egyházai egységrõl tanúskodnak, és ha a különbözõ teológiai tudományok is hozzájárulnak a jelenlét megnyilvánulásainak a formálásához. E kettõnek ki kell egészítenie egymást.

A társaság hivatalos lapja, a Mission Studies félévente egyszer jelenik meg. Az NMT tagságának szerves részét alkotják azok a történészek, irattárosok és könyvtárosok, akik a keresztény misszió eseményeit hivatottak dokumentálni. Õk a konferencia programjával párhuzamosan foglalkoztak a sajátosan õket érintõ ügyekkel.

A balatonfüredi gyûlés az identitás és a kiengesztelõdés kérdéskörét tárgyalta. Az identitás a mai kor kulcsszava: nemcsak önazonosság, de mások (be)azonosítása is. Az önazonosság mindig az én és te, a mi és ti vagy a mi és õk viszony meghatározásában alakul. E viszonyulások bizony gyakran teremtenek feszültségeket és konfliktusokat – így jutunk el a kiengesztelõdés, a megbékélés témájához.

Elsõ pillantásra ártatlannak tûnik a konferencia címe. Mi sem természetesebb annál, mint az, hogy az ember – megtapasztalva Isten Krisztusban elvégzett kiengesztelõ munkáját – maga is a kiengesztelés ügyét szolgálja. Csakhogy ennek az ártalmatlannak tûnõ igazságnak az emberi értelmezése maga a konfliktusok forrása. Ha visszatekintünk az egyház missziójának történelmére, számtalan olyan eseménnyel találkozunk, amely éppen az emberi identitás és a kiengesztelõdés kulcsszavaira építve okozott szakadásokat, konfliktusokat, gerjesztett gyûlöletet és indított háborúkat.

Az önazonosság kialakításában a nemzeti hovatartozás értelmezése is meghatározó szerepet játszik. Gyakran látni, hogy a vallásos és a nemzeti elemek keveredése ugyancsak konfliktusokat hoz létre. Elég, ha a saját házunk táján nézünk körül. Milyen sokszor látni, hogy az egyház a népek közötti ellentéteket táplálja ahelyett, hogy az isteni kiengesztelõdés szabadságát élné meg a mindennapokban!

Bizony, az egyház által végzett misszió tele volt és még mindig tele van elrettentõ példákkal. Ezért volt nagy merészség ennek a témának a felvállalása egy ilyen nagyméretû konferencián, ahol – egyéb nemzetiségûek és felekezetûek mellett – románok és magyarok, kínaiak és japánok, oroszok és koreaiak, egykori gyarmatosítók és gyarmatosítottak, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, reformátusok, anglikánok, pünkösdiek, baptisták voltak együtt.

Volt mit megbeszélni, és volt mivel szembenézni. A konferencia angol címe jól visszaadta, hogy itt feladatvállalásról van szó. Az egyház missziójában a huszonegyedik században a kiengesztelõdés, a megbékélés alapmagatartást és teológiailag megalapozott gyakorlatot kell, hogy jelentsen. Világszerte hasonló gondokkal küzd az egyház. Ezért is nagyon hasznos a kapcsolattartás. Sokat tanulhatunk egymástól.

A szervezõk nagy hangsúlyt fektettek a kelet- és közép-európai, ezen belül is a magyarországi, e témakörbe tartozó kérdések ismertetésére. A résztvevõk számos budapesti és Budapest környéki gyülekezet életébe kaptak bepillantást a vasárnapi istentisztelet vagy szentmise alkalmával. Hasonlóan, a magyar keresztény gyülekezetek is elsõ kézbõl hallhattak helyzetjelentést sok ország kereszténységérõl a távolabbról vagy közelebbrõl érkezõ vendégektõl. Az ilyen személyes találkozások mindig kézzelfoghatóbbá teszik azt, hogy egy testnek vagyunk a tagjai.

A konferencia szervezõi fontosnak tartották azt is, hogy a résztvevõk az istentiszteleti alkalmakon kívül „hétköznapi” kérdésekkel is találkozzanak. A keddi nap a tereplátogatásoké volt. Az érdeklõdõk a magyarországi zsidó közösségrõl, a városi misszióról, az ideológiák (nácizmus, kommunizmus) által alakított kereszténységrõl, az egyházi dokumentációról és a magyarországi, illetve szlovákiai cigányok között dolgozó keresztények munkájáról tanulhattak sokat.

A találkozó minden napja közös áhítattal kezdõdött, amelyet egy-egy, a konferencia témáját sajátos szemszögbõl feldolgozó plenáris elõadás és az erre elõkészített válasz követett. Az elõadásokon elhangzottakat kiscsoportokban lehetett megbeszélni.

Délutánonként nyolc alcsoportban (biblikum és misszió, nemzeti kisebbségek és misszió, globalizáció és miszszió, gyógyítás és Szentlélek-tan, történelem, vallások közötti kapcsolatok, nõk és a misszió, dokumentáció) párhuzamosan folytak az elõadások. A hét során volt mód arra is, hogy a különbözõ kontinensek résztvevõi maguk között tárgyaljanak az õket leginkább érintõ ügyekrõl.

Viszonylag kis számban voltak jelen a konferencián fiatal missziológusok. Az ott lévõ negyven év alattiak viszont annál nagyobb lelkesedéssel találkoztak és beszélgettek a missziológia jövõjérõl. Szükség van az idõsebb generáció tapasztalataira és tudására, ugyanakkor a fiatalabb generáció új problémákkal szembesül, melyekre saját megoldásokat kell kidolgozniuk.

Két év múlva a romániai Iasiban fognak találkozni az európai missziológusok. Addig is mindenki teszi a maga dolgát.

De Hulster-Nagy Dorottya evangélikus lelkész

::Nyomtatható változat::