A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: MERZA JENŐ

Novotny Zoltán sokak számára példakép. A Magyar Rádió fõmunkatársa immár legenda: Mexikótól Pekingig sorozatban tizenegy nyári olimpián vett részt. Rangidõsként – és mivel sok új riporter volt a rádiós csapatban – nemcsak azokat a sportágakat kellett közvetítenie Kínában, melyek a kisujjában vannak…

– Fiatalabb kollégáimat gyakran biztatom egy mondással, mely Vitray Tamástól származik: ne törõdjön azzal, hogy egy bizonyos sportághoz kevésbé ért, hanem tekintse úgy, hogy õ az a nézõ, aki beszélhet róla – kezdi a beszélgetést Novotny Zoltán, aki egyébként tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, valamint alapító elnöke a 2004-ben megalakult Protestáns Újságírók Szövetségének. – Pekingben én is hasonló helyzetben találtam magam: például kajak-kenut legutóbb – a szegedi világbajnokságot és a moszkvai Európa-bajnokságot leszámítva – 1968-ban, a mexikói olimpián közvetítettem. Külön öröm számomra, hogy két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet a kajak-kenusok szereztek, s hogy ezt én közvetíthettem a rádióban.

– Gondolom, tippelt az olimpia elõtt. Mennyire jöttek be a találgatások?

– Nem igazán jöttek be, néhány kivétellel. Mivel mostanra már kiegyenlítõdtek a nemzetközi élsportban az erõviszonyok, és mivel több mint kétszáz ország versenyez, nehezebb tippelni vagy jósolni. 2007-ben elért eredményeink alapján azt gondoltam, hogy körülbelül harminc esetben kerülhetünk az elsõ hat közé.

– Ön szerint mi az oka a magyarok idei gyengébb szereplésének?

– Fel kell ismerni végre, hogy nem vagyunk sportnemzet. Mi szurkolónemzet vagyunk. Tehát nincs merítési lehetõség, kevesen vannak, akik sportolnak. Egy másik ok, hogy a jó szakembereink egy része elment külföldre. Leszereplés? Kudarc? Nem. Korántsem olyan katasztrofális a helyzet. Az igaz, hogy nyolcvan éve nem szereztünk ilyen kevés aranyat. Valamilyen változásnak be kell következnie a sport felfogásában.

– Ön mint sportriporter tehet valamit a változás érdekében?

– Elvárják. Föl lehet hívni a figyelmet a sport szépségére, örömére követendõ példaképek állításával, az értékekre koncentrálva. Ezenkívül tényfeltáró, oknyomozó riportokkal serkenteni lehet az illetékeseket arra, hogy a sport ne legyen széttagolt, hanem legyen gazdája, és megfelelõen irányítsák.

– Mennyire látott a kulisszák mögé Pekingben? Látta-e a sportolókat sírni örömükben vagy bánatukban?

– Annak ellenére, hogy így szerepeltünk, több volt a mosoly! Már kijutni is nagy dolog az ötkarikás játékokra, hiszen elõtte a sportolóknak olyan selejtezõsorozaton kell átesniük, amely olykor sokkal nehezebb, mint maga az olimpia.

– Evangélikus szemmel mit tud elmondani Pekingrõl?

– A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elõírása, hogy az olimpiai falvakban meg kell adni a lehetõséget a sportolóknak vallásuk gyakorlására, e célból ki kell alakítani egy meditációs helyet. Volt olyan olimpia, ahol csak egyszerû termek vagy szobácskák, míg máshol kápolnák, sõt templomok álltak rendelkezésre. Az elõírás szerint római katolikus, protestáns, görögkeleti, izraelita, iszlám és buddhista szertartásokat tartanak.

A pekingi játékok idején a sportolók, a rendezõk és a turisták is ingyen juthattak hozzá a Bibliához, annak ellenére, hogy a kínai vezetés törekvése szerint tilos bármiféle politikai, vallási vagy faji propaganda folytatása az olimpiai helyszíneken, eseményeken. A választék hármas volt: a teljes Biblia, az Újszövetség és külön füzetben Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma. Érdekesség, hogy az evangéliumok borítóján a pekingi olimpia logója volt látható, ami rendkívüli, mert eddig még egyetlen vallásos tartalmú kiadványon sem szerepelt az olimpia szimbóluma. Annak ellenére, hogy a hivatalos politika tûri, de inkább tiltja a keresztény vallás gyakorlását, Kína a legnagyobb bibliagyártó és -eladó a világon.

::Nyomtatható változat::