Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 12
- Értelmes hit – szabad vegyértékkel
A vasárnap igéje
BÖJT 4. VASÁRNAPJA (laetare) – 1kor 10,15–17
Hozzászólás a cikkhez
Értelmes hit – szabad vegyértékkel
Pál apostol a korinthusi gyülekezeti tagok valós küzdelmeire ad eligazító segítséget. Az Első korinthusi levél az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy az Újszövetség írásait nem kitalált, mesterséges szituációk ihlették, hanem a gyülekezetek és az egyes hívő ember életében előálló kérdések, bekövetkező feszültségek, kételyek, eltévedések és visszatalálások között megtalált utat mutatja be.
Ez az út sem a kizárólagosság útja. Pál feltételezi, hogy hallgatói, olvasói, a gyülekezet tagjai együtt gondolkodnak vele, és fel tudják mérni az apostoli válasz igazát. Nem valami külső tekintélyelv alapján, nem is szolgai lelkület miatt, hanem azért, mert összecseng az apostoli állítás és érvelés az ő tapasztalatukkal is.
A levelet olvasva annak lehetünk tanúi, hogy a vezető és a vezetettek milyen közös küzdelmet folytatnak hitük megtartásáért. Azt keresik együtt, hogy a környezetükben található szükségletekre milyen krisztusi választ adhatnak, vagy éppen azt, hogy a környezetük ártalmas volta alól hogyan vonhatják ki magukat úgy, hogy ne elszigetelt közösség legyenek.
Nyoma sincs a párbeszédben az „utasításos” rendszernek. Az apostol ugyanakkor mégis tekintéllyel érvel. A Krisztus-élményben részesedett értelmes, felkészült ember tekintélye érhető tetten. Talán ugyanaz a helyzet, mint – egy huszadik századi párhuzammal élve – a nagy Mahatma esetében is volt: bár nem volt hivatali tekintélye, mégis ráfigyelt egész India, amikor az erőszaknélküliséget meghirdette. Pál apostol úgy érvel, hogy valóságos döntési helyzetbe hozza az olvasóit a látszatmegoldások helyett.
Vizsgáljuk meg, hogy hitünk, kérdéseink szempontjából mi is az apostol értelmes érvelésének menete. Így tudjuk a saját hitünket is jobban megérteni, és tudunk aszerint élni.
A Korinthusban élő keresztények élethelyzete tipikus nagyvárosi szituáció volt. Ellentétes hatások között kellett élniük a mindennapjaikat, így folyamatos hitbeli, erkölcsi döntéseket kellett hozniuk, hogy megőrizzék hitüket, emberi tartásukat.
A pogány vallások is jelen voltak a városban. Egyrészt az áldozati kultusszal, másrészt az áldozati állatok húsának árusításával. A gyülekezeti tagok dilemmája még így több ezer év távlatából is elég világosnak tűnik: mi történik velem, ha eszem ebből az áruból? Van-e rám, a hitemre hatással, ha e pogány környezet által előállított termékeket használom? Létezik-e valamiféle démonikus mellékhatás ebben az esetben?
Az apostol érvelése nagyon világos, döntési helyzetre felkészítő. A dolgokat kétféle módon lehet használni: kultikusan vagy hétköznapian. A kultikus használat azt jelenti, hogy a teljes testi, lelki, szellemi valónk részt vesz a folyamatban. A hétköznapi használat azt jelenti, hogy csak a normál szükségletek fedezetéül szolgál valami, például a hús, amely pogány áldozati állat húsából származott.
A dolgok kultikus használata a keresztény ember számára csak az istentiszteleten lehetséges. Itt például a kenyér és a bor – mint Krisztus valóságos teste és vére – a keresztény ember teljes életét befolyásolja: bűnbocsánatot és üdvösséget szerez. Hétköznapi használata azonban már nem bír ekkora jelentőséggel. A kenyér és a bor hétköznapi használata a testünkről való gondoskodás eszköze.
Ezekben a dolgokban hív meg értelmes mérlegelésre az apostol: a kultikus használat erősíti a megváltásban való megmaradásunkat, a hétköznapi használat pedig az Isten iránti hálánkat erősíti, de nem gyakorol közvetlen befolyást a hitre. Itt a szabadságban élhetjük meg a gondviselést.
A kétféle használaton túl még egy fontos tapasztalat kerül elő az apostol érvelésében. Pontosan tudja, hogy a mi emberi testünk, lelkünk, szellemünk olyan, hogy vannak szabad vegyértékei, amelyek reakcióba lépnek. Alapvetően nyitott lénynek teremtett minket Isten. Éppen e nyitottságunk azonban az egyik nagy kísértésünk, csapdánk is. Szabad vegyértékeink olyan káros reakciókba is léphetnek, amelyek alapvetően veszélyeztetik küldetésünket.
Mit tehetünk ebben az esetben?
Két rossz választ szoktunk adni leggyakrabban. Először bűnösnek kiáltjuk ki a szabad vegyértékeinket, és kétségbeesett erővel igyekezünk titkolni őket, rosszabb esetben megszabadulni tőlük. A másik rossz válasz: a környezetünket bélyegezzük meg mint a bűn forrását, amely tönkreteszi a szabad vegyértékeket.
Mi az apostol érvelése? A Krisztusban lekötött vegyérték őriz meg minket minden olyan csapdától, amely tönkreteszi, megmérgezi az életünket. Ezért van szükségünk a Krisztussal való közösségünk folyamatos megerősítésére. Ha vele lépnek reakcióba testem, lelkem, szellemem szabad vegyértékei, olyan erős kötés jön létre, amelyet nem tud semmi más szétszakítani. Ettől kezdve a dolgok hétköznapi használata sem skrupulózus mérlegelések kényszere, hanem a szabadság adta tágas tér.
Természetesen ez a kötődés befolyásolja a másik emberhez való viszonyunkat is. A Krisztusban lekötött vegyértékű ember számára a másik sem ellenfelet, sem lekötendő társat nem jelent. Egyedül szolgálati lehetőséget ad: jézusi lelkülettel, a kötődéseken túli világ erejével szolgálni.
Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Adj nekünk olyan istentiszteleti erőteret, hogy minden kultikusan használt eszköz és szó a veled való közösségünket, a te lényedből való részesedésünket erősítse. Köszönjük neked, hogy nyitott lénynek teremtettél bennünket, de kérünk, a te Fiaddal való kapcsolatunk kössön le minden szabad vegyértéket bennünk, hogy így legyünk alkalmasak a neked és az egymásnak való szolgálatra. Ámen.
Laborczi Géza
::Nyomtatható változat::
|