evél&levél

EvÉl&levél

Hozzászólás a cikkhez

Min­de­nek­előtt sze­ret­ném le­szö­gez­ni, hogy Krähling Dániel múlt heti EvÉletben közölt cikkében foglaltak több­sé­gé­vel egyet­ér­tek. Érin­tett­ség okán (An­dor­ka Sán­dor az édes­apám volt) azon­ban a tör­té­ne­ti hű­ség ked­vé­ért sze­ret­nék pon­to­sí­tást ten­ni.

An­dor­ka Sán­dor hét gyü­le­ke­ze­tet lá­tott el (ezek kö­zül ko­ráb­ban há­rom – Ka­laz­nó, Kéty, Fel­ső­ná­na – ki­te­le­pí­tés előtt, il­let­ve azt kö­ve­tő­en még tíz-ti­zen­öt évig anya­gyü­le­ke­zet­ként mű­kö­dött), négy gyü­le­ke­zet­nek volt temp­lo­ma, ter­mé­sze­te­sen or­go­ná­ja és az­zal együtt kán­to­ra is. A kán­to­rok ki­ha­lá­sá­val meg­szűnt az is­ten­tisz­te­le­te­ken az or­go­na­kí­sé­ret. Saj­nos idő­köz­ben hasz­ná­lat hí­ján az or­go­nák is mű­kö­dés­kép­te­len­né vál­tak, il­let­ve a ka­laz­nói or­go­na ma is Gyu­lán di­csé­ri az Is­tent.

Azért, hogy a temp­lom­ba já­rók ne ma­rad­ja­nak az is­ten­tisz­te­le­te­ken or­go­na­kí­sé­ret nél­kül – ott is, ahol az al­kal­mak is­ko­lák­ban, il­let­ve ma­gán­há­zak­nál voltak –, édes­apám meg­kér­te a mű­vé­szi­en ját­szó Né­meth Pál szek­szár­di kán­tort, hogy a kü­lön­bö­ző ko­rá­lo­kat játssza el a szek­szár­di gyü­le­ke­zet or­go­ná­ján. Sok-sok es­te ment el ez­zel (hi­szen Pa­li bá­csi dol­go­zott), a kán­tor ját­szott, a lel­kész ke­zel­te a mag­nót. A gyü­le­ke­ze­tek pe­dig örül­tek, hogy az or­go­na­já­ték­kal még ün­ne­pé­lye­sebb volt az is­ten­tisz­te­le­tük (az éne­ke­ket vál­to­zat­la­nul édes­apám és édes­anyám ve­zet­te).

A püs­pö­ki kör­le­vél­ben fog­lal­tak alap­ján azon gon­dol­koz­tam, va­jon hely­te­le­nül járt-e el az apám, aki egyéb­ként a több mint negy­ven­évi szol­gá­la­ta so­rán a mi tu­do­má­sunk és hí­ve­i­nek tu­do­má­sa sze­rint nem tűnt se bot­fü­lű­nek, se fa­han­gú­nak.

Azon is el­me­di­tál­tam, hogy va­jon hi­báz­tak-e a ró­mai ka­to­li­kus és re­for­má­tus püs­pö­kök, ami­kor a temp­lo­ma­ik­ban el­he­lye­zett nem­ze­ti lo­bo­gó­in­kat (tör­té­nel­mi – kö­zöt­tük az Ár­pád-sá­vos – zász­ló­kat) meg­ál­dot­ták.

An­dor­ka Ár­pád (Szek­szárd)

::Nyomtatható változat::