Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Im­már a ne­gye­dik Né­meth Lász­ló-be­mu­ta­tó­val vár­juk kö­zön­sé­gün­ket. Mi­köz­ben mai szín­há­zi és iro­dal­mi éle­tünk­ből már tel­je­sen hi­ány­zik Né­meth Lász­ló. Hogy éle­tét és mun­kás­sá­gát ne bo­rít­sa a fe­le­dés ho­má­lya, ezért igyek­szik szín­há­zunk gon­dos­kod­ni az em­lé­ke­zet láng­já­nak élesz­té­sé­ről és lo­bog­ta­tá­sá­ról.

Né­meth Lász­ló drá­mái nem a könnyed szó­ra­koz­ta­tás mű­vei, ha­nem egy írói vi­lág­kép szem­cséi. Ná­la nem cso­por­tok áll­nak szem­ben egy­más­sal, ha­nem min­dig egy nagy egyé­ni­ség szen­ve­dé­lye, bu­ká­sa, ve­zek­lé­se – ön­ma­gá­ban. A konf­lik­tus a hő­sök lel­ké­ben ját­szó­dik le. Né­meth Lász­lót – sa­ját val­lo­má­sa sze­rint – a ma­ga­tar­tás, „az igaz­ság­sze­re­tet ál­tal fel­idé­zett tra­gi­kum” ér­dek­li. Hisz a nagy pél­dák apos­to­li ere­jé­ben és ab­ban, hogy er­köl­csöt csak er­köl­csi pél­da te­remt­het. Ön­vizs­gá­ló szen­ve­déllyel mű­ve­i­ben ér­té­ke­li át új­ra és új­ra ön­ma­gát. Ná­la ha­tal­mas tu­dás­anyag te­rem­ti meg az is­me­re­tet. Ez az is­me­ret az­tán prob­lé­má­vá, a prob­lé­ma pe­dig ma­ga­tar­tás­sá vá­lik.

VII. Ger­gely pá­pa – a vi­lág leg­ha­tal­ma­sabb szer­ve­ze­té­nek fe­je – a nép­ből szár­ma­zik. Ezt fen­nen hir­de­ti és vall­ja. A szü­le­tés ki­vált­sá­gá­val szem­ben a szel­lem ki­vált­sá­gát akar­ja meg­va­ló­sí­ta­ni a föl­dön, az egyé­ni ha­tal­mas­ko­dás, a ha­rá­cso­lás szo­rí­tá­sá­ból ki­sza­ba­dí­ta­ni az em­be­ri lel­ket. – És ugyan­ez a pá­pa kí­mé­let­le­nül zsar­no­ki esz­kö­zök­kel küzd e cé­lért. El­bu­kik, de mű­vé­vel még­is út­já­ra in­dít­ja a 11. szá­za­di Eu­ró­pá­ban a szel­lem for­ra­dal­mát.

Né­meth Lász­ló sze­rint an­nak a kor­nak (ha­son­ló­an a mi ko­runk­hoz) iga­zi mú­zsá­ja a szo­ron­gó tá­jé­ko­zat­lan­ság és a meg­is­me­ré­si vágy volt. „Ha­jó­tö­röt­tek va­gyunk, akik a csil­la­go­kat néz­zük, s a par­tot ke­res­sük – ab­ban a hit­ben, hogy van part, és a csil­la­gok ve­zet­nek.”

Ezt a hi­tet erő­sí­ti ben­nünk Né­meth Lász­ló!

Ud­va­ros Bé­la

::Nyomtatható változat::