Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 12
- Új nap – új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Akkor megnyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Ézs 35,5 (ApCsel 9,17; Jn 12,20–26; 2Kor 1,3–7; Zsolt 84) „Mindenik embernek a lelkében dal van / és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek” – írta Babits. Az emberi léleknek is vannak szemei és fülei, és a benső, lelki vakság és süketség végső soron sokkal nagyobb és veszélyesebb csapás, mint a külső, fizikai. Jézusnak volt és van hatalma ma is vakokat és süketeket gyógyítani. Nyisd meg szemünk és fülünk, Urunk, hogy meglássunk téged, és meghalljuk hangodat, figyelve zenédre, amikor megszólaltatod lelkünk húrjait!
Hétfő
Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk. 2Krón 20,12c (ApCsel 9,5–6; 5Móz 8,2–10; Lk 20,41–47) A bizonytalanság, döntésképtelenség, tanácstalanság igen kellemetlen dolog. A válaszút előtti egy helyben toporgás sokszor idegőrlőbb, mint a tévútra menés kockázatának vállalása. Nekünk azonban megvan az a csodálatos lehetőségünk, hogy bármit hozzon is az élet elébünk, mi Jézusra tekinthetünk, és tőle kérhetünk útmutatást, vagy róla vehetünk követendő példát. Míg Péter a Mesterre figyelt, addig magabiztosan járt még az erős széltől felkorbácsolt, hullámzó víz felszínén is. Amint azonban az erős szélre koncentrált, süllyedni kezdett. Őreá figyeljünk tehát töretlenül, aki szilárd alapot és értelmet ad az életünknek!
Kedd
Pál írja: Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Róm 8,18 (Zsolt 18,31; Jób 9,14–23.32-35; Lk 21,1–4) „Nem az a kérdés, hogy mi lesz, hanem hogy addig mi lesz” – mondta egy közéleti szereplő a kilencvenes évek derekán. S valóban, keresztény emberekként a jelen kihívásai és megpróbáltatásai közepette sohase veszítsük szem elől a végső célt, amely felé törekszünk, s amely rendíthetetlenül áll előttünk! A keresztény ember földi vándorlása során egyszerű gúnyába öltözött álruhás királyfi, hisz a mindenség Királyát nevezheti tulajdon Atyjának. Ez az a rang és dicsőség, amely majd nyilvánvalóvá lesz rajtunk.
Szerda
Titeket pedig az Úr papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. Ézs 61,6a (Jn 12,26; Jn 15,9-17; Lk 21,5–19) A keresztény ember egyetemes papsága a lutheri tanítás egyik sarkalatos eleme. Mégis, hogyan éljük meg mi személyes hitéletünkben, hogy az Úristen papjai vagyunk? Valóban olyan élő Krisztus-hittel átitatott az életem, hogy papként tekint rám a külvilág? Vagy ez csak holt betű, elvont és száraz dogmatikai tétel, amelyet még én sem veszek komolyan (esetleg nem is tudok róla), nemhogy a környezetem? Péter apostol így buzdít minket: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)
Csütörtök
Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. 1Kor 10,13b (5Móz 32,4b; 2Kor 4,11–18; Lk 21,20–28) Érdekes módon mindig akkor jut eszembe ez az ige, amikor már a lelkiismeretem vádol az Úristen előtt valamilyen elkövetett bűn vagy elbotlás miatt. Vajha inkább a kísértés kellős közepén tudnánk ebbe az apostoli buzdításba erősen belekapaszkodni, az Isten hűségébe vetett töretlen hittel szívünk erejét megacélozva magunk is az Úrhoz hűségesek maradni s a gonosznak ellenállni!
Péntek
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Mt 5,5 (Jer 27,5; Jn 10,17-26; Lk 21,29–38) No, ha van valami a jézusi tanításban, aminek a hétköznapi és a történelmi tapasztalat kifejezetten ellentmondani látszik, akkor az ez a kijelentés. Az utóbbi évszázad is számtalan példát mutatott arra, hogy durvasággal és erőszakkal lehet földet hódítani, és az őslakosok kiirtásával, elüldözésével vagy erőszakos beolvasztásával lehet megtartani. A „való” életben is a törtetőknek, könyökölőknek áll a zászló, s aki szelíd, azt félrelökik, vagy mamlasznak, idealistának titulálják. Csak azt ne felejtsük el, hogy mindenek legnagyobb ellenségét, a halált csak a szelíd és Atyjának engedelmes Jézus tudta legyőzni!
Szombat
Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára. 2Thessz 3,5 (Ézs 35,4; Jn 14,15–21; Lk 22,1–6) Isten iránti forró szeretet és a Lélek útján való kitartó állhatatosság: e kettő nélkül aligha beszélhetünk Krisztus-követésről, avagy élő hitről. Mégis nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a bűn elleni harcban állhatatosságunk próbáján oly gyakran elvérzünk. Az Úr iránti szeretetünk is oly sokszor elméleti síkon marad, miközben a saját földi vágyaink kielégítéséért meg annyi mindent megteszünk, bizonyítva, hogy ezekhez mennyivel inkább képesek vagyunk ragaszkodni. Szeretet és állhatatosság: ezek formáljanak bennünket Krisztus képének hasonlatosságára!
László Virgil
::Nyomtatható változat::
|