ÉnekKincsTár

Hozzászólás a cikkhez

Éne­kes­köny­vünk Jé­zus-éne­kei kö­zött az el­ső he­lyen áll La­eta­re va­sár­nap gra­du­ál­éne­ke, Jo­hann Franck ver­se, Jo­hann Crü­ger dal­la­má­val: a Jé­zus, bol­dog­sá­gom (EÉ 357). A va­sár­nap el­ne­ve­zé­se Ézsa­i­ás 66,10-ből szár­ma­zik: „Örül­je­tek Je­ru­zsá­lem­mel! Vi­gad­ja­tok ve­le mind­nyá­jan, akik sze­re­ti­tek! Szív­ből örül­je­tek ve­le mind, akik gyá­szol­tá­tok!”

Nagy­böjt­ben já­runk, így az öröm­re va­ló fel­szó­lí­tás bi­zony el­lent­mon­dá­sos­nak tűn­het a hí­vek szá­má­ra. Az ün­nep igé­i­re és mon­da­ni­va­ló­já­ra fi­gyel­ve, azt ki­bont­va ke­rül­he­tünk csak kö­zel e va­sár­nap köz­pon­ti mon­da­ni­va­ló­já­hoz: Krisz­tus ál­do­za­tá­val az élet ke­nye­ré­vé lett. Így nyer je­len­tő­sé­get és ér­tel­met e na­pon az ün­nep evan­gé­li­u­ma (Jn 6,1–15), Jé­zus ke­nyér­cso­dá­ja és az epis­to­la (Gal 4,21–31), mely az Ótes­ta­men­tum­ból vett pél­da alap­ján fi­gyel­mez­te­ti Krisz­tus gyü­le­ke­ze­tét: a Fi­ú­ban fi­ak­ká let­tünk, Is­ten gyer­me­ke­i­ként az ő asz­ta­lá­nál, az ő kö­zös­sé­gé­ben van a he­lyünk.

Ho­gyan il­lesz­ke­dik az igék­hez éne­künk? Ol­vas­suk most a vers­so­ro­kat fi­gye­lem­mel! „Jé­zus, bol­dog­sá­gom, / Kö­ze­led­be vá­gyom, / Te vagy örö­möm. / Lel­kem üd­vös­sé­gét, / Az éle­tet, bé­két / Ne­ked kö­szö­nöm. / Meg­vál­tóm, jó pász­to­rom, / Ná­lad na­gyobb, drá­gább kin­csem / Égen-föl­dön nin­csen. // Száz vi­har ha tá­mad, / Me­ne­dék vár ná­lad, / Biz­tos ol­ta­lom. / Bár meg­ren­dül min­den, / Mel­let­tem állsz hí­ven, / Drá­ga Jé­zu­som. / Légy ve­lem, s nincs fé­le­lem. / Bűn, po­kol ha­tal­ma el­len / Ka­rod meg­véd en­gem. // Jé­zus, rád te­kin­tek, / S mú­ló föl­di kin­cset / Nem ke­re­sek én. / Hír­ne­vet, nagy­sá­got, / Si­kert itt nem vá­rok, / Csak te légy enyém! / Uta­mon ha fáj­da­lom / És ke­reszt vár, hor­dom hit­tel: / Tő­led nem sza­kít el. // Jé­zus, üd­vös­sé­gem, / Örö­möm, nap­fé­nyem / Te vagy ha­lá­lig. / Kik sze­re­tik Is­tent, / Azok­nak itt min­den / Ja­vá­ra vá­lik. / Bo­rú­ban visz bár utam, / Te vagy fény­lő nap­vi­lá­gom, / Jé­zus, bol­dog­sá­gom!”

Bi­za­lom, me­ne­dék, ol­ta­lom: olyan kulcs­sza­vak a vers­ben, ame­lyek­nek a je­len­té­sét csak Jé­zus kö­zel­sé­gé­ben, a be­lé ve­tett hit­ben, lé­te­zé­sé­nek és va­ló­sá­gá­nak örö­mé­ben él­he­ti át az em­ber. A böj­ti öröm nem ki­tö­rő öröm. Nem uj­jon­gó öröm. De az egész föl­di élet alap­ját ké­pe­ző, ne­héz­sé­gek kö­zött is min­den­kor meg­tar­tó, alap­ve­tő ke­resz­tény élet­szem­lé­let. Jo­hann Franck (1618–1677) Gu­ben­ben szü­le­tett, s ké­sőbb itt is halt meg. Jo­gi ta­nul­má­nya­it Kö­nigs­berg­ben vé­gez­te a har­minc­éves há­bo­rú idő­sza­ká­ban. Ezek mel­lett köl­té­szet­tel is fog­lal­ko­zott. Pél­da­ké­pé­nek te­kin­tet­te Si­mon Da­chot (Is­ten­fé­lők, mily bol­do­gok vagy­tok – EÉ 509). Vissza­tér­ve Gu­ben­be a vá­ros­ka pol­gár­mes­te­re lett.

Össze­sen száz­tíz ver­sé­ről van tu­do­má­sunk, me­lyek túl­nyo­mó ré­sze val­lá­sos tar­tal­mú; gyü­le­ke­ze­ti ének­ként be­ke­rül­tek sa­ját ko­rá­nak éne­kes­köny­ve­i­be is. A Jé­zus, bol­dog­sá­gom elő­ször 1653-ban je­lent meg nyom­ta­tás­ban Crü­ger hí­res éne­kes­köny­vé­ben, a Pra­xis pi­e­ta­tis me­li­ca cí­mű gyűj­te­mény­ben. Franck má­sik igen je­len­tős ver­se a Ké­szítsd ma­gad, ked­ves lé­lek (EÉ 308) – szin­tén Crü­ger-dal­lam­mal. Köl­té­sze­te kap­cso­la­tot mu­tat Pa­ul Ger­hardt köl­té­sze­té­vel.

Jo­hann Crü­ger­ről (1598–1662) már sok szó esett az Ének­Kincs­Tár ro­vat­ban éne­kes­könyv-ki­adá­sai és dal­la­mai kap­csán. Jo­hann Franck­kal va­ló lel­ki kap­cso­la­tát mé­lyí­tet­te, hogy ma­ga is Gu­ben mel­lett szü­le­tett, és ott is járt is­ko­lá­ba. Ber­li­ni kán­tor­ként for­dult ér­dek­lő­dé­se ré­geb­bi ko­rok éne­kei, sa­ját dal­la­mok kom­po­ná­lá­sa és az éne­kes­könyv-szer­kesz­tés fe­lé.

Franck és Crü­ger éne­ké­nek fel­dol­go­zá­sai kö­zül most Di­et­rich Bux­te­hu­de Jesu, mei­ne Freu­de kan­tá­tá­ját és Jo­hann Se­bas­ti­an Bach 1723-ban ke­let­ke­zett, azo­nos cí­mű mo­tet­tá­ját eme­lem ki el­ső­sor­ban, de is­ten­tisz­te­le­ti szol­gá­lat­ra ké­szül­ve szá­mos ko­rál­elő­já­té­kot is ta­lál­ha­tunk az or­go­na­iro­da­lom­ban.

Imád­koz­zuk kö­zö­sen La­eta­re va­sár­nap kol­lek­ta imád­sá­gát! Is­te­nünk, fé­lel­me­ink­ben te vagy éle­tünk tá­ma­sza. Két­sé­ge­ink kö­zött te vagy a bi­zo­dal­munk. Szo­mo­rú­sá­gunk­ban kö­zel vagy hoz­zánk. Tölts be min­ket örö­möd­del, amely Jé­zus Krisz­tus­ban, a mi test­vé­rünk­ben rej­lik! Övé a di­cső­ség most és mind­örök­ké. Ámen.

W. Kincz­ler Zsu­zsan­na

::Nyomtatható változat::