Keresztutak

Egy­ház és Eu­ró­pa

Hozzászólás a cikkhez

Az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja és a Püs­pö­ki Kon­fe­ren­ci­ák Eu­ró­pai Ta­ná­csa ál­tal meg­ren­de­zett 3. eu­ró­pai öku­me­ni­kus nagy­gyű­lés egyik fon­tos aján­lá­sa az, hogy min­den év szep­tem­ber 1. és ok­tó­ber 4. kö­zött az egy­há­zak imád­koz­za­nak a te­rem­tés meg­őr­zé­sé­ért, és konk­rét prog­ra­mok­kal szor­gal­maz­zák az élet­stí­lus olyan vál­to­zá­sa­it, ame­lyek meg­ál­lít­hat­ják vagy meg­for­dít­hat­ják a klí­ma­vál­to­zást, amely­ből sú­lyos ter­mé­sze­ti, tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, sőt kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai kö­vet­kez­mé­nyek szár­maz­hat­nak.

Az egy­há­zak­nak ez­zel a fel­hí­vá­sá­val össz­hang­ban van az a tény, hogy a kör­nye­zet­vé­de­lem ál­ta­lá­ban és a klí­ma­vál­to­zás kü­lö­nös­kép­pen is az eu­ró­pai po­li­ti­ka egyik leg­fon­to­sabb pont­ja.

Az Eu­ró­pai Unió eb­ben a kér­dés­ben pél­da­ér­té­kű, po­zi­tív ma­ga­tar­tást ta­nú­sít vi­lág­mé­re­tek­ben és glo­bá­lis össze­füg­gé­sek­ben is. Élen jár és hú­zó­erő az­zal, hogy a glo­bá­lis tár­gya­lá­so­kon a szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tás­nak előbb húsz-, majd har­minc­szá­za­lé­kos csök­ken­té­sé­re kö­te­lez­te el ma­gát 2020-ig. Ez­zel pár­hu­za­mo­san húsz szá­za­lék­ra nö­vel­né a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok hasz­ná­la­tát, és húsz szá­za­lék­kal nö­vel­né az ener­gia­ha­té­kony­sá­got. Ezek­kel a dön­té­sek­kel az Eu­ró­pai Unió messze túl­mu­tat a ki­o­tói dön­té­se­ken, nem be­szél­ve azok­ról, akik a ki­o­tói ha­tá­ro­za­to­kat sem tart­ják ma­guk­ra néz­ve mér­ték­adó­nak.

Az eu­ró­pai egy­há­zak sok­fé­le mó­don ak­tív part­ne­rei e té­ren az eu­ró­pai in­téz­mé­nyek­nek. A klí­ma­vál­to­zás köz­pon­ti té­má­ja volt pél­dá­ul a 2008 má­ju­sá­ban meg­ren­de­zett ta­lál­ko­zó­nak, ame­lyen az Eu­ró­pai Ta­nács, az Eu­ró­pai Unió kor­má­nya, az Eu­ró­pai Bi­zott­ság és az Eu­ró­pai Par­la­ment ve­ze­tő po­li­ti­ku­sai ta­nács­koz­tak eu­ró­pai egy­há­zi és val­lá­si ve­ze­tők­kel.

Az eu­ró­pai egy­há­zak nö­vek­vő ak­ti­vi­tás­sal fe­je­zik ki fe­le­lős­ség­ér­ze­tü­ket a te­rem­tés vé­del­me iránt, és kö­te­le­zik el ma­gu­kat a dia­ló­gus­ra és kö­zös cse­lek­vés­re a fe­le­ke­ze­tek kö­zött, kor­mány­za­tok­kal, ön­kor­mány­za­tok­kal és a ci­vil tár­sa­da­lom il­le­té­kes szer­ve­ze­te­i­vel. A klí­ma­vál­to­zás már nem­csak mér­he­tő, ha­nem érez­he­tő ká­ros kö­vet­kez­mé­nyei vi­lá­gos üze­ne­tet hor­doz­nak. Az is nyil­ván­va­ló, hogy a klí­ma­vál­to­zás előbb-utóbb min­den­ki szá­má­ra ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár, te­hát a leg­szé­le­sebb kö­rű össze­fo­gás nem­csak szük­sé­ges, ha­nem vi­szony­lag könnyen le­het­sé­ges is.

Kon­ti­nen­tá­lis szin­ten az Eu­ró­pai Ke­resz­tény Kör­nye­ze­ti Há­ló­zat az a szer­ve­zet, amely – az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja Egy­ház és Tár­sa­da­lom Bi­zott­sá­gá­val szo­ros együtt­mű­kö­dés­ben – vál­lal­ja a kör­nye­zet­vé­de­lem két­irá­nyú szol­gá­la­tát. Eu­ró­pai egy­há­zi kö­rök­ben egy­részt igyek­szik elő­se­gí­te­ni a kör­nye­ze­ti fe­le­lős­ség fel­éb­re­dé­sét és a kü­lön­fé­le együtt­mű­kö­dé­sek le­he­tő­sé­gét. Más­részt pe­dig az eu­ró­pai in­téz­mé­nyek dön­té­se­i­ben a teo­ló­gi­ai, az eti­kai és a spi­ri­tu­á­lis szem­pon­to­kat igyek­szik ér­vé­nye­sí­te­ni. En­nek az egy­há­zi szer­ve­zet­nek a főbb té­mái – ame­lye­ket nyil­ván egy­más­sal va­ló össze­füg­gés­ben is ele­mez – a kö­vet­ke­zők: teo­ló­gia, is­ten­tisz­te­let, klí­ma­vál­to­zás, kör­nye­zet­tu­da­tos igaz­ga­tás, kör­nye­ze­ti ne­ve­lés, víz, szál­lít­má­nyo­zás és ter­mé­szet­vé­de­lem.

E nyolc té­ma vi­lá­go­san mu­tat­ja az em­ber és az egész te­rem­tés össze­füg­gé­sét a Te­rem­tő előt­ti fe­le­lős­ség­ben. Az em­ber élet­stí­lu­sá­nak a te­rem­tés őr­zé­sé­ben, mű­ve­lé­sé­ben és/vagy szennye­zé­sé­ben, ki­zsák­má­nyo­lá­sá­ban ját­szott sze­re­pe köz­pon­ti kér­dé­se a kör­nye­zet­fe­le­lős hit­élet­nek. Nem­csak az igaz, hogy a klí­ma­vál­to­zás mind­annyi­un­kat érint, ha­nem az is, hogy a vál­to­zást mind­annyi­an be­fo­lyá­sol­juk. S fe­le­lős­sé­gün­ket en­nek je­gyé­ben úgy is meg­él­het­jük, hogy amennyi­re tő­lünk te­lik, véd­jük a ter­mé­sze­tet, és úgy is, hogy ha már oly­kor megsebezzük, ak­kor tu­da­to­san gyó­gyí­ta­ni is pró­bál­juk. A lé­gi köz­le­ke­dés le­het ez utób­bi­ra pél­da, ame­lyet eset­leg nem tu­dunk nél­kü­löz­ni, de az ál­ta­la oko­zott se­be­ket tud­juk gyó­gyí­ta­ni. Szép pél­da er­re a nagy­sze­be­ni nagy­gyű­lés­nek az az ak­ci­ó­ja, amely­nek ke­re­té­ben ado­má­nyo­kat gyűj­töt­tek a re­pü­lő­vel ér­ke­zők­től és az így össze­gyűj­tött összeg­ből ti­zen­öt­ezer fát ül­tet­tek Nagy­sze­ben­ben.

S ez­zel meg­ér­kez­tünk ma­gunk­hoz. Mit te­he­tünk mi? Mi, egy­sze­rű em­be­rek sem in­téz­het­jük el a kér­dést az­zal, hogy nin­cse­nek gyá­ra­ink, ka­mi­on­park­ja­ink, re­pü­lő­ink és ha­tal­munk se a dön­té­sek be­fo­lyá­so­lá­sá­ra, te­hát e kér­dés nem tar­to­zik ránk. Ránk tar­to­zik, mert éle­tünk ren­des és rend­kí­vü­li ese­mé­nye­i­vel óv­juk vagy sért­jük a ter­mé­sze­tet. Sür­get­jük vagy las­sít­juk a klí­ma­vál­to­zást. Jó vagy rossz pél­dát adunk a kö­rü­löt­tünk élők­nek.

Va­la­mi­lyen szin­ten mind­annyi­unk­nak van le­he­tő­sé­günk dön­te­ni ab­ban, hogy mi­lyen vegy­sze­re­ket hasz­ná­lunk és mennyit be­lő­lük; mi­lyen cso­ma­go­ló­anya­go­kat, po­ha­ra­kat, tá­nyé­ro­kat, do­bo­zo­kat és ener­gia­for­rá­so­kat hasz­ná­lunk és mennyit. Dönt­he­tünk ab­ban, hogy la­ká­sok, temp­lo­mok, pa­ró­ki­ák, egy­há­zi in­téz­mé­nyek épí­té­sé­nél, kor­sze­rű­sí­té­sé­nél mi­lyen épí­tő­anya­got és tech­no­ló­gi­át hasz­ná­lunk. Sok­szor el­dönt­het­jük, hogy gya­log, ke­rék­pár­ral, vil­la­mos­sal me­gyünk az is­ten­tisz­te­let­re vagy au­tó­val. Nyu­ga­ti test­vé­re­ink kör­nye­zet­tu­da­tos, zöld egy­há­zi éle­té­nek szép pél­dá­it kö­vet­het­jük vagy meg­mo­so­lyog­hat­juk. Az ön­kor­mány­za­tok és a ci­vil tár­sa­da­lom szá­mos kör­nye­zet­vé­del­mi prog­ram­já­hoz csat­la­koz­ha­tunk vagy ki­ma­rad­ha­tunk belőlük. Sok le­he­tő­sé­günk van ar­ra, hogy a klí­ma­vál­to­zás ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nye­it ne csak el­szen­ved­jük, ha­nem a meg­ál­lí­tá­sát, meg­for­dí­tá­sát ma­gunk is elő­se­gít­sük.

A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak ta­va­lyi köz­gyű­lé­se ha­tá­ro­za­tot ho­zott ar­ra néz­ve, hogy a 3. eu­ró­pai öku­me­ni­kus nagy­gyű­lés­nek a te­rem­tés ün­ne­pé­re vo­nat­ko­zó aján­lá­sát se­géd­anyag­gal együtt to­váb­bít­ja a gyü­le­ke­ze­tek és in­téz­mé­nyek szá­má­ra. Eze­ken a se­géd­anya­go­kon most dol­go­zunk, és ide­jé­ben a tag­egy­há­za­ink ren­del­ke­zé­sé­re bo­csát­juk őket.

Azon­ban ad­dig is sze­re­tet­tel hí­vunk min­den­kit a fen­ti­ek meg­fon­to­lá­sá­ra an­nak ér­de­ké­ben, hogy a te­rem­tő Is­ten ma­gyar hí­vő né­pe a klí­ma­vál­to­zást és a ter­mé­szet vé­del­mét il­le­tő­en a meg­ol­dás ol­da­lán áll­jon a min­den­na­pi élet leg­hét­köz­na­pibb és leg­ün­ne­pé­lye­sebb ese­mé­nye­i­ben egy­aránt.

Dr. Bó­na Zol­tán, a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Ökume­ni­kus Ta­ná­csá­nak fő­tit­ká­ra

::Nyomtatható változat::