Evangélikusok

Pres­bi­te­ri „pél­da­mun­kák”

Hozzászólás a cikkhez

Az utób­bi évek­ben az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa is egy­re töb­bet fog­lal­ko­zik a fér­fi­ak­nak az egy­ház­ban el­fog­lalt hely­ze­té­vel, amellyel a je­lek sze­rint nem csu­pán ná­lunk in­do­kolt tö­rőd­ni. Evan­gé­li­kus egy­há­zunk min­den­eset­re tett né­hány lé­pést a gyü­le­ke­ze­ti al­kal­ma­kon ál­ta­lá­nos­ság­ban ta­pasz­tal­ha­tó „fér­fi­hi­ány” mér­sék­lé­sé­re. Pél­dá­nak oká­ért az egy­ház­köz­sé­ge­ken be­lü­li fér­fi­kö­rök élet­re hí­vá­sá­val.

Öröm­mel és sze­re­tet­tel kö­zöl­jük ked­ves test­vé­re­ink­kel, hogy a Veszp­ré­mi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben az Úr ke­gyel­mé­ből és ál­dá­sá­val 2008. ok­tó­ber 30-án megala­kult a veszp­ré­mi evan­gé­li­kus fér­fi­kör – ti­zen­öt fő­vel. Je­len­le­gi lét­szá­ma hu­szon­négy fő. A gyü­le­ke­ze­tünk is­ten­tisz­te­le­te­in részt ve­vő fér­fi­ak lét­szá­mát te­kint­ve ez a szám na­gyon meg­győ­ző. Ed­dig öt al­ka­lom­mal volt összejövete­lünk. (Ha­vi egy al­ka­lom­mal ta­lál­ko­zunk, de ezek prog­ram­ját egy év­re elő­re meg­ter­vez­zük.) Az együtt­lé­tek ge­rin­cét ter­mé­sze­te­sen Is­ten di­cső­í­té­se, hi­tünk mé­lyí­té­se, a gyü­le­ke­ze­tünk és hí­vő test­vé­re­ink irán­ti ten­ni aka­rás ha­tá­roz­za meg.

A fér­fi­kör kül­de­té­se az in­ak­tív, Jé­zus Krisz­tus­tól és az evan­gé­li­kus egy­ház­tól el­tá­vo­lo­dott fér­fi­ak meg­szó­lí­tá­sa, hogy meg­erő­söd­je­nek a hit­ben, és meg­él­jék a Jé­zus Krisz­tus­ban hí­vők kö­zös­sé­gét.

A rend­sze­res együtt­lé­te­ken a gyü­le­ke­zet fér­fi tag­jai – az áhí­ta­tot kö­ve­tő­en – meg­be­szé­lik az ak­tu­á­lis egy­há­zi ese­mé­nye­ket és az ezek­ből szár­ma­zó fel­ada­to­kat sze­mély­re szó­ló­an. Lel­ké­sze­ink mun­ká­ját könnyí­ten­dő vál­lal­juk át azo­kat a fel­ada­to­kat, ame­lye­ket a fér­fi­kör tag­jai is el­vé­gez­het­nek. A kör ugyan­ak­kor együtt­mű­kö­dik a nő­egy­let­tel és az if­jú­sá­gi cso­port­tal is.

A fér­fi­kör mű­kö­dé­sé­re úgy te­kin­tünk, mint Is­ten ke­gyel­mé­ből va­ló szol­gá­lat­ra. Leg­fon­to­sabb „ele­me” a hí­vő em­ber, aki ál­tal Is­ten Szent­lel­ke élet­ben tart­ja a kö­zös­sé­get. A fér­fi­kör meg­ala­kí­tá­sa­kor el­ső­sor­ban a fér­fi pres­bi­te­rek­re szá­mí­tot­tunk, mert az épít­ke­zés­nél – mint elöl­já­rók – ők kell, hogy je­lent­sék az ala­pot.

Ta­lán más gyü­le­ke­ze­tek szá­má­ra sem ér­dek­te­len té­te­le­sen fel­so­rol­ni a ­kö­rünk élet­re hí­vá­sa­kor meg­fo­gal­ma­zott szem­pon­to­kat.

Fon­tos­nak tar­tot­tuk, hogy lel­ké­szünk, Isó Zol­tán is tag­ja le­gyen, és e misszió mű­kö­dé­sét teo­ló­gi­ai szem­pont­ból fel­ügyel­je, meg­elő­zen­dő az eset­le­ges tév­ta­ní­tá­so­kat vagy az egy­ház­hoz mél­tat­lan, sér­tő meg­nyil­vá­nu­lá­so­kat.

Fon­tos, hogy a ta­lál­ko­zá­sok meg­ha­tá­ro­zott rend sze­rint, idő­ben és he­lyen tör­tén­je­nek; az együtt­lé­tek­nek min­dig le­gyen elő­re egyez­te­tett té­má­juk; ezek­ről ké­szül­jön fel­jegy­zés, amely biz­to­sít­ja a kö­vet­he­tő­sé­get és a foly­to­nos­sá­got.

A bel­ső mű­kö­dé­si ren­det a fér­fi­kör tag­jai ha­tá­roz­zák meg, a fe­le­lő­sö­ket is ők vá­laszt­ják (ve­ze­tő, he­lyet­tes, pénz­tá­ros, ren­dez­vény­szer­ve­ző, kap­cso­lat­tar­tó, nyil­ván­tar­tás-ve­ze­tő stb.). A ta­gok be­lé­pé­sé­nek és ki­zá­rá­sá­nak a fel­té­te­le­it is ők ha­tá­roz­zák meg. A fel­ada­to­kat ará­nyo­san kell el­osz­ta­ni, hogy min­den­ki fon­tos­nak érez­ze ma­gát, és meg­ta­lál­ja azt a szol­gá­la­tot, ame­lyet ő tud el­vé­gez­ni a gyü­le­ke­ze­tért. Egy­sze­mé­lyes dön­tés nincs. A fér­fi­kör tag­jai ön­kén­tes ado­má­nya­ik­kal hoz­zá­já­rul­hat­nak a be­vé­te­lek­hez. A kör­nek nyi­tot­tan kell mű­köd­nie, fo­ga­dó­ké­pes­nek kell len­nie min­den új és jó is­me­ret­re. A fér­fi­kör szá­má­ra le­he­tő­sé­get kell ad­ni ar­ra, hogy bi­zo­nyos időn­ként nyil­vá­no­san is be­szá­mol­has­son ter­ve­i­ről, ered­mé­nye­i­ről, prob­lé­má­i­ról. Így a gyü­le­ke­zet is fo­lya­ma­to­san in­for­má­ci­ót kap a kör mű­kö­dé­sé­ről.

S hogy mit is je­lent az idő­bank? A kör tag­jai úgy gon­dol­ták, hogy sza­bad ide­jük­ből fel­ajánlanak a gyü­le­ke­zet tag­jai szá­má­ra. Aki bi­zo­nyos fel­ada­to­kat, ügye­ket nem tud ma­ga meg­ol­da­ni, az tel­jes bi­za­lom­mal for­dul­hat a fér­fi test­vé­rek­hez se­gít­sé­gért. Bár­ki bár­mi­lyen se­gít­sé­get kér­het, és a kérést a fel­aján­lást te­vők kö­zött a hoz­zá­ér­tés és a vál­la­lás alap­ján ki­oszt­juk. Ter­mé­sze­te­sen a se­gít­sé­get ké­rő is te­het fel­aján­lást a gyü­le­ke­zet ré­szé­re, még­pe­dig olyat, amit ő ma­ga teljesíteni tud, pél­dá­ul imád­ko­zik a töb­bi­e­kért, hasz­ná­la­ton kí­vü­li tár­gya­kat ajánl fel (köny­ve­ket, ré­gi ér­de­kes­sé­ge­ket).

Az igaz­ság az, hogy min­den­ki tud se­gí­te­ni va­la­mi­ben vagy va­la­mi­vel, csak ed­dig nem volt al­kal­ma így nyíl­tan, sza­ba­don, ön­zet­le­nül és sze­re­tet­tel meg­ten­nie. A fér­fi­kör ve­ze­tő­je nyil­ván­tart­ja a fel­aján­lá­so­kat.

„Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat” – mond­ja Jé­zus (Mt 22,39). „Gyer­me­ke­im, ne szó­val sze­res­sünk, ne is nyelv­vel, ha­nem cse­le­ke­det­tel és va­ló­sá­go­san” – mond­ja az apos­tol (1Jn 3,18). A fér­fi­kör te­vé­keny­sé­gé­vel akar bi­zony­sá­got ten­ni a test­vé­ri sze­re­tet­ről. Ha a Jé­zus Krisz­tus­tól ka­pott vég­te­len, ön­zet­len sze­re­tet­nek csak egy mor­zsá­ját is to­vább tud­juk ad­ni, az­zal más­ban is el­vet­jük a sze­re­tet mag­ját, és ak­kor jót cse­le­ked­tünk: a sze­re­tet meg­kap­ja a ma­ga táp­lá­lé­kát, mert a sze­re­tet sze­re­tet­ből él. „Ar­ról fog­ja meg­tud­ni min­den­ki, hogy az én ta­nít­vá­nya­im vagy­tok, ha sze­re­ti­tek egy­mást.” (Jn 13,35)

A veszp­ré­mi evan­gé­li­kus fér­fi­kör ezt az utat vá­lasz­tot­ta szol­gá­la­tá­nak, mert Is­ten aján­dé­kát to­vább kell ad­ni. Az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok alap­ján gyü­le­ke­ze­tünk éle­té­re is jó ha­tás­sal van a fér­fi­kör. Ezért ja­va­sol­juk ked­ves test­vé­re­ink­nek, ahol le­he­tő­ség van, ala­kít­sa­nak ilyet a gyü­le­ke­ze­tek.

Is­ten ál­dá­sa és ke­gyel­me le­gyen a fér­fi­kö­rök mű­kö­dé­sén a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház min­den egy­ház­köz­sé­gé­ben!

Ló­czi Ti­bor, a veszp­ré­mi fér­fi­kör ve­ze­tő­je

::Nyomtatható változat::