Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 18
- Amikor utolér az árnyékunk
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Amikor utolér az árnyékunk
Kárpát-medencei cserkésznap Szent György neve napján
Párhuzamosan négy helyszínen – Szerencsen, Szent György-hegyen, Szombathelyen és a határ túloldalára eső Révkomáromban – zajlottak az elmúlt hét végén a Kárpát-medencei cserkésznap rendezvényei. Országhatárt átívelő programsorozatot eddig még nem, országos cserkésznapot azonban már szervezett a Magyar Cserkészszövetség. Az elsőt 2007-ben, a mozgalom születésének századik évfordulója alkalmából rendezték meg, a tradicionális Szent György-napi fogadalomtételek idejéhez igazodva. (Katolikus hagyomány szerint Szent György a cserkészek védőszentje.) Ilyenkor már többnyire az időjárás is kedvez a szabadba tervezett, a cserkészek munkaágait (természetjárók, barlangászok, regös-, vízicserkészet stb.) is megjelenítő programoknak.
Az idén programsorozattá fejlődött események sorát márciusban a szegedi kezdte az árvízi emléknappal, majd április 18-án Szamosújváron tartottak rovásírásversennyel egybekötött cserkésznapot az erdélyországi magyar cserkészek. A sort a (Szent) György-napi programok zárták az említett négy helyszínen, melyeket Solymosi Balázs országos vezetőtiszt és Buday Barnabás, a Magyar Cserkészszövetség elnöke is meglátogatott.
A résztvevők beszámolói színes programokról tesznek tanúbizonyságot.
A Badacsony melletti, róla elnevezett hegyen közel száz cserkész emlékezett meg Szent Györgyről, a legifjabb cserkészek pedig fogadalomtétellel erősítették meg, hogy a mozgalom törvényei szerint kívánnak élni. Az alkalom a Székesfehérvári Cserkészkerület programja volt – a 126. Számú Szent Imre Cserkészcsapat szervezésében.
A Szombathelyi Cserkészkerület a Vasi Falumúzeum területén ünnepelte a cserkésznapot színes vásári forgatagban, Szent László-lovagok és Magor-íjászok között. Testedzésre bőven volt lehetőség: a legbátrabbak körmétázással és a jáki emlékoszlophoz való kerekezéssel bizonyíthattak. A falumúzeumban helyismeretüket csillogtathatták meg a Vas megyei fiatalok. A szlovén füstösházban bárki bőrbe égethette a nap jelvényét, amely azon túl, hogy kedves emlék lesz, emlékeztet is: a Kárpát-medence felbolydulására, a cserkészet missziójára és a helyszínek értékeire.
Révkomáromban a komáromi erődrendszer VI. bástyája lett a cserkészek főhadiszállása. A mintegy kétszázötven felső-magyarországi és anyaországi cserkész leereszkedhetett a várfalról, evezhetett a Holt-Vágon, próbára tehette magát egy akadálypályán, sőt egy mentőautó belsejével is megismerkedhetett – anélkül, hogy bármi baja történt volna.
A mozgalmas cserkésznapi rendezvényeknek azonban részük volt a megállás és az elcsendesedés is. Szerencsen például az egyébként ’48-as kerettörténetbe illesztett programokat a Kossuth-szobor megkoszorúzása, majd a református templomban hálaadó istentisztelet zárta. Ringer István tárogatóművész játéka sok szívet is kitárt… Volt, aki szerint ez egy olyan pillanat volt, amikor az árnyékunk utolért: teli torokból, felnőtt hittel, könnyeket csalva a szemekbe énekelte a közel kétszázötven fiatal cserkész:
Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng, Álljunk csatasorba vidáman, Ránk vár a világ, ez a harc a mienk… …Szabad ott a szabadban a lélek! Ott szemben, szívben tiszta láng, S az Isten arca néz le ránk.
B-M. A.
::Nyomtatható változat::
|