Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az el­múlt na­pok­ban a szar­va­si Ben­ka Gyu­la Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban ké­szült rej­tett ka­me­rás fel­vé­te­lek­től volt han­gos a saj­tó. Új­ság­cik­kek, te­le­ví­zi­ós tu­dó­sí­tá­sok, reg­ge­li ma­ga­zin­mű­so­rok suly­kol­ták a vá­dat: az egy­há­zi is­ko­lá­ban nem­kí­vá­na­to­sak a ro­ma szár­ma­zá­sú gye­re­kek. Az Esélyt a Hát­rá­nyos Hely­ze­tű Gye­re­kek­nek Ala­pít­vány ál­tal ké­szült fel­vé­te­lek pro­fesszi­o­ná­li­san ki­dol­go­zott saj­tó­kam­pány ke­re­té­ben ju­tot­tak el a mé­di­u­mok­hoz, a kéz­hez ka­pott fel­vé­te­lek könnyebb ér­tel­me­zé­sé­hez pe­dig se­gít­sé­get nyúj­tott a még min­dig leg­na­gyobb pél­dány­szá­mú or­szá­gos na­pi­la­p új­ság­író­já­nak cik­ke – te­le csúsz­ta­tás­sal.

So­kan te­szik fel a kér­dést, hogy va­jon a rej­tett ka­me­rás fel­vé­te­lek meg­fe­lel­nek-e az ál­ta­lá­nos saj­tó­eti­kai el­vá­rá­sok­nak. Ha az ol­va­só egy­ér­tel­mű nem­mel vá­la­szol­na a kér­dés­re, ne ma­gá­ban ke­res­se a hi­bát, ugyan­ak­kor a bul­vár­mód­sze­rek el­ter­je­dé­se nyo­mán az utób­bi évek­ben egy­re in­kább pol­gár­jo­got nyert ez az alap­ve­tő­en tisz­tes­ség­te­len eljárás. Tet­szik, nem tet­szik, a nem­te­len esz­köz ön­ma­gá­ban nem zár­ja ki, hogy ne­mes cél ér­de­ké­ben jár el egy jog­vé­dő ala­pít­vány. Sőt az sem zár­ha­tó ki, hogy a nem­te­len esz­köz­zel va­ló­di jog­sér­tést, et­ni­kai meg­kü­lön­böz­te­tést lep­lez le.

Az el­ső hír­adás meg­je­le­né­sének nap­ján fel­ke­res­tem a kez­de­mé­nye­ző ala­pít­ványt, hogy meg­néz­hes­sem a le­lep­le­ző ere­jű­nek vélt fel­vé­te­le­ket. A vi­de­ón két kü­lön­bö­ző em­ber, az is­ko­la igaz­ga­tó­nő­je, il­let­ve – a má­sik eset­ben – he­lyet­te­se tár­gyal két kü­lön­bö­ző em­ber­rel. Egyi­kük egy ka­la­pos, ro­ma fér­fi­val, má­si­kuk egy jól öl­tö­zött, nem ro­ma apu­ká­val. Már ön­ma­gá­ban ez a tény is ne­he­zen össze­vet­he­tő­vé te­szi a két je­lent­ke­ző ügyét, no­ha igaz, hogy mind­két édes­apa má­so­dik osz­tály­ba sze­ret­te volna át­írat­ni gyer­me­két. Szö­gez­zük le: mind­két be­szél­ge­tés ugyan­úgy vég­ző­dött: a ci­gány fér­fi­nak te­le­fon­hí­vást ígért az igaz­ga­tó­nő, ha üre­se­dés len­ne, a he­lyet­tes pe­dig meg­ad­ta az ügy­ben egye­dül il­le­té­kes igaz­ga­tó­nő el­ér­he­tő­sé­gét. Se egy­ér­tel­mű el­uta­sí­tás, se egy­ér­tel­mű ígé­ret nem hang­zott el, et­ni­kai ala­pú hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés te­hát sen­kit sem ért.

Tény, hogy a je­lent­ke­zé­sek kap­ko­dós idő­sza­ká­ban az igaz­ga­tó­nő ke­vés­bé volt elő­zé­keny a ro­ma fér­fi­val, mint he­lyet­te­se a Bu­da­pest­ről ál­lí­tó­lag Szar­vas­ra köl­tö­ző, a be­ka­me­rá­zott lá­to­ga­tás­kor épp szak­mai ki­kül­de­tés­ben já­ró s ak­kor csak seb­ti­ben „be­ug­ró” nem ro­ma sors­tár­sá­val. „Sze­re­tet­tel vár­juk” – mond­ta a he­lyet­tes a vá­ros­ba köl­tö­zés hal­la­tán, em­lí­tést tett az óvo­dá­ról is, de minden­nek el­le­né­re az igaz­ga­tó­nő il­le­té­kes­sé­gé­be utal­ta a kér­dést. A „be­ug­ró” apu­ka ak­kor még rá­tett egy la­pát­tal, meg­em­lít­ve szar­va­si evan­gé­li­kus fel­me­nő­it. Így is meg kel­lett elé­ged­nie a te­le­fon­szám­mal.

Ter­mé­sze­te­sen fel le­het vet­ni, hogy va­jon a ro­ma apu­kát mi­ért nem kí­nál­ták ká­vé­val, mi­ért nem em­le­get­ték ne­ki is az óvo­dát, va­jon mi­ért nem ma­ra­dék­ta­la­nul azo­nos „pro­to­koll” alap­ján zaj­lik egy ilyen be­szél­ge­tés. Eset­leg em­be­ri gyen­ge­ség­nek mi­nő­sít­he­tő az, hogy egy ke­vés­bé pal­lé­ro­zott, ka­lap­ban ülő fér­fi­val ke­vés­bé gör­dü­lé­keny a kom­mu­ni­ká­ció, mint az ud­va­ri­as, „snáj­dig” bu­da­pes­ti apu­ká­val.

Egy azon­ban bi­zo­nyos: a fel­vé­tel alap­ján nem le­het in­téz­mé­nye­sí­tett rassziz­must vi­zi­o­nál­ni! Kü­lö­nö­sen ak­kor nem, ha tud­juk azt, amit a leg­több mé­di­um el­hall­gat: az is­ko­lá­ban tíz­szá­za­lé­kos a ro­ma ta­nu­lók ará­nya. Ar­ról nem is be­szél­ve – és er­ről vég­képp nem szól­nak a hír­adá­sok –, hogy a ro­ma apu­ka a vá­ros má­sik evan­gé­li­kus is­ko­lá­jából akar­ta át­írat­ni gyer­me­két…

Az or­szá­gos pres­bi­té­ri­um gyor­san re­a­gált, ki­adott nyi­lat­ko­za­tá­ban min­den et­ni­kai meg­kü­lön­böz­te­tést el­ítélt, és er­re in­tet­te az egy­ház tag­ja­it is, a rej­tett ka­me­rás mód­szert ugyan­ak­kor tisz­tes­ség­te­len­nek mi­nő­sí­tet­te. A mé­dia­kam­pány el­len­sú­lyo­zá­sá­ban egy­re ol­va­sot­tabb evan­gé­li­kus hon­la­punk szer­kesz­tő­jé­től a nyug­dí­jas püs­pö­kig min­den­ki részt vett, ám ha­té­kony­sá­gunk így is messze el­ma­radt a jog­vé­dő ala­pít­vá­nyé­tól. A mi nyi­lat­ko­za­tunk, a szar­va­si ci­gány ön­kor­mány­zat el­nö­ké­nek vagy az is­ko­lá­ban ta­nu­ló ro­ma gye­re­kek szü­le­i­nek tá­mo­ga­tó meg­nyi­lat­ko­zá­sai alig je­len­tek meg.

Az ok­ta­tá­si­in­téz­mény-ve­ze­tők múlt hét vé­gi ba­la­ton­szár­szói össze­jö­ve­te­lén kö­zö­sen igye­kez­tünk le­von­ni a ta­nul­sá­go­kat. A ci­gány­kér­dés egy­re ag­gasz­tóbb esz­ka­lá­ló­dá­sa a jog­vé­dő­ket is egy­re el­szán­tab­bá te­szi. A ro­ma­ügy­ben csak­úgy, mint a köz­rend fenn­tar­tá­sá­ban nem sok ered­ményt fel­mu­tat­ni ké­pes ál­lam­ha­ta­lom he­lyett a ci­vil tár­sa­da­lom­ra és az egy­há­zak­ra is je­len­tős sze­rep há­rul ab­ban, hogy a hely­zet to­váb­bi ki­éle­ző­dé­sét meg­aka­dá­lyoz­zuk.

Fon­tos, hogy e kö­zös fe­le­lős­ség­nek mind­nyá­jan tu­da­tá­ban le­gyünk, és kár, hogy a ro­ma jog­vé­dők – fö­lös­le­ges el­len­té­tet ger­jeszt­ve – a szar­va­si is­ko­lá­ban in­kább a fe­le­lőt­len­sé­get vá­lasz­tot­ták.

Prőh­le Ger­gely

::Nyomtatható változat::