Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 18
- In memoriam Gyapay Gábor
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
In memoriam Gyapay Gábor
Tisztelt szerkesztőség! Mellékelten küldök egy rövid cikket, és kérem, ha lehetséges, közöljék egyházunk lapjában azért, hogy ha valaha bárki kutatni fogja a Fasori Evangélikus Gimnázium történetét, úgy legyen adat arra is, hogyan kezdődött el ténylegesen az újraindítás, és milyen szerepe volt benne Gyapay Gábornak. Halála kapcsán jutottak eszembe a régi események, és úgy éreztem, hogy emléket kell neki állítani. Ezért fogtam kezembe a tollat.
Valamikor 1987 nyarán csoda történt. A párt vezetősége végül is hajlott arra, hogy az egyházi ingatlanok ügyét rendezze, és ennek kapcsán visszaadja a jogtalanul elvett iskolaépületeket az evangélikus egyháznak is.
A felsőbbség utasítására ezek után nem volt mi tennie az akkori művelődésügyi miniszternek, Köpeczi Béla elvtársnak, mint hogy értesítse az evangélikus egyházat, és megbeszélésre hívja Nagy Gyula püspök urat. A püspök úr pedig úgy gondolta, hogy a biztonság kedvéért nem árt az ilyen beszélgetésre magával vinni szakmai támogatóit, a gazdasági szakembert, Szemerei Zoltánt és egy jogászt is, az országos egyház jogtanácsosát – e sorok íróját –; így is tett, kíséretünkben jelent meg a miniszternél.
A megbeszélésen hangzott el először az, hogy az egyházi iskolák közül a méltán híres Fasori Evangélikus Gimnáziumot, illetve annak korábbi épületegyüttesét visszaadják az egyháznak. Kétségtelen, hogy voltak már korábban is lobbizások ennek érdekében, de hivatalosan most közölték az egyházzal a verdiktet.
A gondot az okozta, hogy csupán az épület visszaadásáról volt szó ekkor, de a kiürítéséről és birtokbaadásáról nem, mert közölték azt is, hogy az épületet az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) használja, és elsősorban velük kell tárgyalni a kiürítésről, illetve annak időpontjáról és módjáról.
Az OPI igazgatójával és gazdasági vezetőjével én kezdtem el a megbeszéléseket a kiürítés és az átadás feltételeiről, mivel akkor még nem állt más helyiség az OPI rendelkezésére, és idő kellett ahhoz, hogy az épületet át tudják adni. Hosszas viták, egyeztetések után jutottunk eredményre.
Az egyház vezetősége ezek után megbízta Gyapay Gábor tanár urat, aki sok szállal kötődött a gimnáziumhoz, hogy mind az épületet készítse elő, mind a pedagógiai feltételeket teremtse meg a gimnáziumi oktatás elkezdéséhez.
Az, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak végre van iskolája, méghozzá egy világszerte híres gimnáziuma, nemcsak országszerte, hanem mindenhol, ahol evangélikusok élnek, osztatlan örömet szerzett. Még az USA-ból is kaptam másolatot egy evangélikus újságból, melyben örömükről tájékoztatnak és gratulálnak.
Gyapay Gáborra hihetetlenül nagy feladat hárult akkor, amikor elvállata a gimnázium újbóli elindítását. Az épület leromlott állapota, az időközi átalakítások visszaállítása, a tanítás fizikai feltételeinek a biztosítása, a tervezőkkel, kivitelezőkkel való tárgyalások mind-mind embert próbáló feladatok voltak. Csak a tanár úr rendkívüli energiája, agilitása tette lehetővé, hogy a kapott penzumot teljesíthesse.
Az újraindított intézet első igazgatója lett, és megszervezte az új tanári kart is. A gimnázium működésének az alapjait ő rakta le.
Nyolcvanöt éves volt, amikor eltávozott közülünk; március 17-én búcsúztunk tőle. Megérdemelné, hogy a gimnázium belső terében emléktábla őrizze múlhatatlan érdemeit.
Dr. Luthár Jenő (Budapest)
::Nyomtatható változat::
|