evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tisz­telt szer­kesz­tő­ség! Mel­lé­kel­ten kül­dök egy rö­vid cik­ket, és ké­rem, ha le­het­sé­ges, kö­zöl­jék egy­há­zunk lap­já­ban azért, hogy ha va­la­ha bár­ki ku­tat­ni fog­ja a Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um tör­té­ne­tét, úgy le­gyen adat ar­ra is, ho­gyan kez­dő­dött el tény­le­ge­sen az új­ra­in­dí­tás, és mi­lyen sze­re­pe volt benne Gya­pay Gá­bor­nak. Ha­lá­la kap­csán ju­tot­tak eszem­be a ré­gi ese­mé­nyek, és úgy érez­tem, hogy em­lé­ket kell ne­ki ál­lí­ta­ni. Ezért fog­tam ke­zem­be a tol­lat.

Va­la­mi­kor 1987 nya­rán cso­da tör­tént. A párt ve­ze­tő­sé­ge vé­gül is haj­lott ar­ra, hogy az egy­há­zi in­gat­la­nok ügyét ren­dez­ze, és en­nek kap­csán vissza­ad­ja a jog­ta­la­nul el­vett is­ko­la­épü­le­te­ket az evan­gé­li­kus egy­ház­nak is.

A fel­sőbb­ség uta­sí­tá­sá­ra ezek után nem volt mi ten­nie az ak­ko­ri mű­ve­lő­dés­ügyi mi­nisz­ter­nek, Kö­peczi Bé­la elv­társ­nak, mint hogy ér­te­sít­se az evan­gé­li­kus egy­há­zat, és meg­be­szé­lés­re hív­ja Nagy Gyu­la püs­pök urat. A püs­pök úr pe­dig úgy gon­dol­ta, hogy a biz­ton­ság ked­vé­ért nem árt az ilyen be­szél­ge­tés­re ma­gá­val vin­ni szak­mai tá­mo­ga­tó­it, a gaz­da­sá­gi szak­em­bert, Sze­me­rei Zol­tánt és egy jo­gászt is, az or­szá­gos egy­ház jog­ta­ná­cso­sát – e so­rok író­ját –; így is tett, kí­sé­re­tünk­ben je­lent meg a mi­nisz­ter­nél.

A meg­be­szé­lé­sen hang­zott el elő­ször az, hogy az egy­há­zi is­ko­lák kö­zül a mél­tán hí­res Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­u­mot, il­let­ve an­nak ko­ráb­bi épü­let­együt­te­sét vissza­ad­ják az egy­ház­nak. Két­ség­te­len, hogy vol­tak már ko­ráb­ban is lob­bizá­sok en­nek ér­de­ké­ben, de hi­va­ta­lo­san most kö­zöl­ték az egy­ház­zal a ver­dik­tet.

A gon­dot az okoz­ta, hogy csu­pán az épü­let vissza­adá­sá­ról volt szó ek­kor, de a ki­ürí­té­sé­ről és bir­tok­ba­adá­sá­ról nem, mert kö­zöl­ték azt is, hogy az épü­le­tet az Or­szá­gos Pe­da­gó­gi­ai In­té­zet (OPI) hasz­nál­ja, és el­ső­sor­ban ve­lük kell tár­gyal­ni a ki­ürí­tés­ről, il­let­ve an­nak idő­pont­já­ról és mód­já­ról.

Az OPI igaz­ga­tó­já­val és gaz­da­sá­gi ve­ze­tő­jé­vel én kezd­tem el a meg­be­szé­lé­se­ket a ki­ürí­tés és az át­adás fel­té­te­le­i­ről, mi­vel ak­kor még nem állt más he­lyi­ség az OPI ren­del­ke­zé­sé­re, és idő kel­lett ah­hoz, hogy az épü­le­tet át tud­ják ad­ni. Hosszas vi­ták, egyez­te­té­sek után ju­tot­tunk ered­mény­re.

Az egy­ház ve­ze­tő­sé­ge ezek után meg­bíz­ta Gya­pay Gá­bor ta­nár urat, aki sok szál­lal kö­tő­dött a gim­ná­zi­um­hoz, hogy mind az épü­le­tet ké­szít­se elő, mind a pe­da­gó­gi­ai fel­té­te­le­ket te­remt­se meg a gim­ná­zi­u­mi ok­ta­tás el­kez­dé­sé­hez.

Az, hogy a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház­nak vég­re van is­ko­lá­ja, még­hoz­zá egy vi­lág­szer­te hí­res gim­ná­zi­u­ma, nem­csak or­szág­szer­te, ha­nem min­den­hol, ahol evan­gé­li­ku­sok él­nek, osz­tat­lan örö­met szer­zett. Még az USA-ból is kap­tam má­so­la­tot egy evan­gé­li­kus új­ság­ból, mely­ben örö­mük­ről tá­jé­koz­tat­nak és gra­tu­lál­nak.

Gya­pay Gá­bor­ra hi­he­tet­le­nül nagy fel­adat há­rult ak­kor, ami­kor elv­ál­la­ta a gim­ná­zi­um új­bó­li el­in­dí­tá­sát. Az épü­let le­rom­lott ál­la­po­ta, az idő­kö­zi át­ala­kí­tá­sok vissza­ál­lí­tá­sa, a ta­ní­tás fi­zi­kai fel­té­te­le­i­nek a biz­to­sí­tá­sa, a ter­ve­zők­kel, ki­vi­te­le­zők­kel va­ló tár­gya­lá­sok mind-mind em­bert pró­bá­ló fel­ada­tok vol­tak. Csak a ta­nár úr rend­kí­vü­li ener­gi­á­ja, agi­li­tá­sa tet­te le­he­tő­vé, hogy a ka­pott pen­zu­mot tel­je­sít­hes­se.

Az új­ra­in­dí­tott in­té­zet el­ső igaz­ga­tó­ja lett, és meg­szer­vez­te az új ta­ná­ri kart is. A gim­ná­zi­um mű­kö­dé­sé­nek az alap­ja­it ő rak­ta le.

Nyolc­van­öt éves volt, ami­kor el­tá­vo­zott kö­zü­lünk; már­ci­us 17-én bú­csúz­tunk tő­le. Meg­ér­de­mel­né, hogy a gim­ná­zi­um bel­ső te­ré­ben em­lék­táb­la őriz­ze múl­ha­tat­lan ér­de­me­it.

Dr. Lu­thár Je­nő (Bu­da­pest)

::Nyomtatható változat::