Kultúrkörök

Men­je­tek a ke­reszt­utak­ra!

Hozzászólás a cikkhez

Könyv/Misszió cím­mel könyv­szak­mai mű­hely­be­szél­ge­tés lesz a Har­mat, a Kál­vin és a Lu­ther Ki­adó szer­ve­zé­sé­ben má­jus 14-én 14-től 16 órá­ig a bu­da­pes­ti Vá­ci ut­cai Pi­linsz­ky Já­nos iro­dal­mi ká­vé­ház­ban.

A bu­da­pes­ti Szent Ist­ván könyv­hét (má­jus 11–16., Fe­ren­ci­ek te­re) kí­sé­rő­prog­ram­jai kö­zött ka­pott he­lyet ez a ke­resz­tyén/ke­resz­tény könyv­szak­mai ta­lál­ko­zó. Előz­mé­nye­ként az el­múlt há­rom esz­ten­dő­ben a Ló­nyay Ut­cai Re­for­má­tus Gim­ná­zi­um adott ott­hont a Könyv/Misszió – gyü­le­ke­ze­ti könyv­ter­jesz­tők és ke­resz­tyén köny­ves­bol­tok szak­mai nap­já­nak, ám az egész na­pos ren­dez­vény tech­ni­kai okok­ból idén nem va­ló­sul­ha­tott meg. A szer­ve­zők még­is sze­ret­nék biz­to­sí­ta­ni e ta­lál­ko­zók fo­lya­ma­tos­sá­gát, ezért ke­rül sor er­re a mű­hely­be­szél­ge­tés­re, amely – te­kint­ve, hogy egy nagy ut­cai könyv­vá­sár ré­sze­ként jön lét­re – a temp­lom­fa­la­kon, a gyü­le­ke­ze­tek ha­tá­ra­in kí­vül vég­zett könyv­ter­jesz­tés­ről, könyv­misszi­ó­ról szól majd.

A prog­ram cí­me Má­té evan­gé­li­u­má­nak 22. ré­szé­ből le­het so­kak­nak is­me­rős. Jé­zus a „nagy va­cso­ra” pél­dá­za­tá­ban egy gaz­da­gon el­ké­szí­tett ki­rá­lyi la­ko­má­ról be­szél, aho­va nem jöt­tek el a meg­hí­vot­tak. Ezért kell a szol­gák­nak ki­men­ni az út­ke­resz­te­ző­dé­sek­hez, és az ar­ra já­ró­kat, aki­ket csak ott ta­lál­nak, be­kény­sze­rí­tik a ven­dég­ség hely­szí­né­re, oda­ül­te­tik a te­rí­tett asz­tal­hoz.

De mi kö­ze van eh­hez a ke­resz­tyén/ke­resz­tény tar­tal­mú köny­vek­nek, könyv­ter­jesz­tés­nek? – te­het­jük fel a kér­dést. Kér­dez­zünk vissza: ho­gyan is ál­lunk ma Ma­gyar­or­szá­gon a Bib­lia és a tel­je­sebb meg­ér­té­sét, üze­ne­té­nek a min­den­na­pok­ban tör­té­nő meg­élé­sét se­gí­tő iro­da­lom ter­jesz­té­sé­vel? El­fogynak-e ezek a könyvek a ma­gu­kat ke­resz­tyén­nek/ke­resz­tény­nek val­ló em­be­rek kö­zött, akik­hez el­ső­sor­ban szól­ná­nak? Ko­ránt­sem. A 2008-as Bib­lia-év kap­csán el­ké­szült köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sok sze­rint a ha­zai ház­tar­tá­sok negy­ven szá­za­lé­ká­ban még min­dig nincs Bib­lia, és or­szá­gos át­lag­ban az em­be­rek több mint fe­le so­ha sem ol­vas­sa a köny­vek köny­vét. Per­sze hoz­zá­te­het­jük eh­hez, hogy más fel­mé­ré­sek sze­rint hon­fi­tár­sa­ink fe­le egy­ál­ta­lán nem ol­vas köny­vet!

A fel­ada­tunk adott: min­den al­kal­mat meg kell ra­gad­nunk, hogy ezen a hely­ze­ten jó irány­ban vál­toz­tas­sunk. A mód­szer sok­fé­le le­het a könyv­ter­jesz­tést, irat­misszi­ót vég­zők tár­sa­dal­mi hely­ze­té­től, anya­gi le­he­tő­sé­ge­i­től és fel­ké­szült­sé­gi, kép­zett­sé­gi szint­jé­től vagy az őket (nem min­dig) tá­mo­ga­tó szer­ve­ze­ti hát­tér­től füg­gő­en. Hi­szen a temp­lo­mon kí­vül szám­ta­lan le­he­tő­ség van – a ki­sebb-na­gyobb egy­há­zi és „vi­lá­gi” könyv­vá­sá­rok­tól, egyéb ren­dez­vé­nyek­től kezd­ve a köny­ves­bol­ti és ügy­nö­ki te­vé­keny­sé­gig – be­le­ért­ve a csa­lá­di, is­ko­lai, sa­ját szű­kebb kö­zös­sé­günk­ben tör­té­nő sze­mé­lyes ter­jesz­tést is –, hogy por­té­kán­kat hi­va­tá­sos­ként vagy „ama­tőr­ként” kéz­ből kéz­be ad­va el­jut­tas­suk azok­hoz, aki­ket ér­de­kel a ke­resz­tény­ség ré­gi-új öröm­hí­re, ak­tu­á­lis vá­la­szai ko­runk ége­tő kér­dé­se­i­re.

Ál­ta­lá­ban be­lül­ről, egy­há­zi, gyü­le­ke­ze­ti ol­dal­ról szo­kott el­han­goz­ni egy má­sik kér­dés is: va­jon meg­éri-e? Is­mét kér­dez­zünk vissza: Hol a he­lye a könyv­nek? A ki­adók rak­tá­rá­ban, a köny­ves­bol­tok, könyv­tá­rak pol­ca­in vagy be­zárt vit­ri­nek­ben? Ott is, de…

„Az Igé­nek nyil­vá­nos­ság-igé­nye van, ami­ből kö­vet­ke­zik az Igét hir­de­tő, to­vább­adó, ér­tel­me­ző egy­ház nyil­vá­nos­ság-igé­nye. Ami­kor az egy­ház el me­ri hin­ni, és el­kez­di ko­mo­lyan ven­ni a Mt 10,27 igaz­sá­gát, ak­kor ott nagy for­du­la­tok jön­nek, tör­té­nel­mi vál­to­zá­sok, iga­zi meg­té­rés, a Krisz­tus ol­da­lá­ra ál­lás kö­vet­ke­zik be, ak­kor mond­hat­ja el ma­gá­ról, hogy hisz Is­ten túl­ere­jé­ben. (…) A re­for­má­ció bi­zo­nyít­ja leg­job­ban: az egy­ház nyil­vá­nos­sá­gi meg­bí­zá­sát a re­for­má­to­rok ko­mo­lyan vet­ték, és fe­le­lős­sé­get vál­lal­tak ér­te. (…) A nyil­vá­nos­ság szó­nak a leg­több eu­ró­pai nyelv­ben la­tin ere­de­te van: pub­li­ci­tás. A ki­fe­je­zés olyan em­be­rek lát­ha­tat­lan fó­ru­mát je­lö­li, il­let­ve azon esz­kö­zö­ket, ame­lyek se­gít­sé­gé­vel gon­do­la­to­kat és esz­mé­ket le­het mi­nél több em­ber­hez el­jut­tat­ni. Ilyen esz­köz volt a múlt­ban a pré­di­ká­ló­szék, a tan­szék, a szó­no­ki emel­vény, ma pe­dig az írott és az au­dio­vi­zu­á­lis elekt­ro­ni­kus saj­tó.” (Ifj. dr. Fe­ke­te Ká­roly: A Bib­lia és a könyv mint a sze­mé­lyes kap­cso­lat­te­rem­tés esz­kö­ze, Re­for­má­tus Egy­ház, 2007/2.)

A ke­resz­tyén/ke­resz­tény ki­adók, köny­ves­bol­to­sok, ame­lyek­nek és akik­nek a meg­él­he­té­sük mú­lik azon, si­ke­rül-e meg­szó­lí­ta­ni az em­be­re­ket az egy­ház­ban és an­nak von­zás­kö­rén túl is, igen ké­nyes egyen­súlyt pró­bál­nak fenn­tar­ta­ni an­nak ér­de­ké­ben, hogy a ke­res­ke­de­lem tör­vény­sze­rű­sé­gei alap­ján mind a misszió, mind az „üz­let” to­vább foly­ta­tód­has­son. (A meg­ma­ra­dá­sért foly­ta­tott küz­de­lem nem ke­resz­tény spe­ci­a­li­tás, ezt a nem­rég az úgy­ne­ve­zett „vi­lá­gi” ki­adók és a nagy könyv­üz­let­lán­cok kö­zött ki­bon­ta­ko­zott pa­rázs vi­ta is ta­nú­sít­ja.)

Ki-ki más és más stra­té­gia alap­ján dol­go­zik, pró­bál tal­pon ma­rad­ni. Eh­hez nagy­fo­kú al­kal­maz­ko­dá­si kész­ség, sok-sok kre­a­ti­vi­tás és min­de­nek­előtt azok bi­zal­ma és se­gít­sé­ge szük­sé­ges, akik a gyü­le­ke­ze­ti, egy­há­zi hát­te­ret biz­to­sít­ják, il­let­ve azo­ké, akik vá­sár­ló­ként meg­áll­nak egy ke­resz­tyén/ke­resz­tény köny­ves­bolt, könyv­ter­jesz­tő kí­ná­la­ta mel­lett, és meg­vá­sá­rol­ják ki­ad­vá­nya­i­kat.

S jó vol­na, ha él­mé­nye­i­ket hoz­zá­te­het­nék mind­eh­hez azok a gyü­le­ke­ze­ti mun­ká­sok is, akik egy-egy ut­cai ren­dez­vé­nyen a kö­zös­sé­gük ne­vé­ben vagy ilyen hát­tér hí­ján al­kal­man­ként egy­ma­guk áll­nak a köny­ves asz­tal mö­gé. Ter­mé­sze­te­sen ró­luk sem sza­bad el­fe­lejt­kez­ni.

E mű­hely­be­szél­ge­tés ar­ról sze­ret­ne szól­ni, hogy ma, ha le­het­sé­ges, még na­gyobb össze­fo­gás­ra van szük­ség: meg kell osz­ta­nunk egy­más­sal si­ke­rünk vagy si­ker­te­len­sé­günk ta­pasz­ta­la­ta­it, bá­to­rít­va min­den­kit – ép­pen a Bib­lia évé­nek ha­zai, a nyu­ga­ti or­szá­go­ké­hoz ké­pest bi­zo­nyos szem­pont­ból si­ke­re­sebb­nek mond­ha­tó le­bo­nyo­lí­tá­sát és to­váb­bi ha­tá­sa­it pél­da­ként em­lít­ve –, hogy a szo­ron­ga­tó kö­rül­mé­nyek el­le­né­re foly­tas­sa hit­ből vál­lalt, ko­moly szol­gá­la­tát.

Fo­dor Csa­ba

::Nyomtatható változat::