Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 18
- Könyvterjesztés a templom falain kívül
Kultúrkörök
Menjetek a keresztutakra!
Hozzászólás a cikkhez
Könyvterjesztés a templom falain kívül
Könyv/Misszió címmel könyvszakmai műhelybeszélgetés lesz a Harmat, a Kálvin és a Luther Kiadó szervezésében május 14-én 14-től 16 óráig a budapesti Váci utcai Pilinszky János irodalmi kávéházban.
A budapesti Szent István könyvhét (május 11–16., Ferenciek tere) kísérőprogramjai között kapott helyet ez a keresztyén/keresztény könyvszakmai találkozó. Előzményeként az elmúlt három esztendőben a Lónyay Utcai Református Gimnázium adott otthont a Könyv/Misszió – gyülekezeti könyvterjesztők és keresztyén könyvesboltok szakmai napjának, ám az egész napos rendezvény technikai okokból idén nem valósulhatott meg. A szervezők mégis szeretnék biztosítani e találkozók folyamatosságát, ezért kerül sor erre a műhelybeszélgetésre, amely – tekintve, hogy egy nagy utcai könyvvásár részeként jön létre – a templomfalakon, a gyülekezetek határain kívül végzett könyvterjesztésről, könyvmisszióról szól majd.
A program címe Máté evangéliumának 22. részéből lehet sokaknak ismerős. Jézus a „nagy vacsora” példázatában egy gazdagon elkészített királyi lakomáról beszél, ahova nem jöttek el a meghívottak. Ezért kell a szolgáknak kimenni az útkereszteződésekhez, és az arra járókat, akiket csak ott találnak, bekényszerítik a vendégség helyszínére, odaültetik a terített asztalhoz.
De mi köze van ehhez a keresztyén/keresztény tartalmú könyveknek, könyvterjesztésnek? – tehetjük fel a kérdést. Kérdezzünk vissza: hogyan is állunk ma Magyarországon a Biblia és a teljesebb megértését, üzenetének a mindennapokban történő megélését segítő irodalom terjesztésével? Elfogynak-e ezek a könyvek a magukat keresztyénnek/kereszténynek valló emberek között, akikhez elsősorban szólnának? Korántsem. A 2008-as Biblia-év kapcsán elkészült közvélemény-kutatások szerint a hazai háztartások negyven százalékában még mindig nincs Biblia, és országos átlagban az emberek több mint fele soha sem olvassa a könyvek könyvét. Persze hozzátehetjük ehhez, hogy más felmérések szerint honfitársaink fele egyáltalán nem olvas könyvet!
A feladatunk adott: minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy ezen a helyzeten jó irányban változtassunk. A módszer sokféle lehet a könyvterjesztést, iratmissziót végzők társadalmi helyzetétől, anyagi lehetőségeitől és felkészültségi, képzettségi szintjétől vagy az őket (nem mindig) támogató szervezeti háttértől függően. Hiszen a templomon kívül számtalan lehetőség van – a kisebb-nagyobb egyházi és „világi” könyvvásároktól, egyéb rendezvényektől kezdve a könyvesbolti és ügynöki tevékenységig – beleértve a családi, iskolai, saját szűkebb közösségünkben történő személyes terjesztést is –, hogy portékánkat hivatásosként vagy „amatőrként” kézből kézbe adva eljuttassuk azokhoz, akiket érdekel a kereszténység régi-új örömhíre, aktuális válaszai korunk égető kérdéseire.
Általában belülről, egyházi, gyülekezeti oldalról szokott elhangozni egy másik kérdés is: vajon megéri-e? Ismét kérdezzünk vissza: Hol a helye a könyvnek? A kiadók raktárában, a könyvesboltok, könyvtárak polcain vagy bezárt vitrinekben? Ott is, de…
„Az Igének nyilvánosság-igénye van, amiből következik az Igét hirdető, továbbadó, értelmező egyház nyilvánosság-igénye. Amikor az egyház el meri hinni, és elkezdi komolyan venni a Mt 10,27 igazságát, akkor ott nagy fordulatok jönnek, történelmi változások, igazi megtérés, a Krisztus oldalára állás következik be, akkor mondhatja el magáról, hogy hisz Isten túlerejében. (…) A reformáció bizonyítja legjobban: az egyház nyilvánossági megbízását a reformátorok komolyan vették, és felelősséget vállaltak érte. (…) A nyilvánosság szónak a legtöbb európai nyelvben latin eredete van: publicitás. A kifejezés olyan emberek láthatatlan fórumát jelöli, illetve azon eszközöket, amelyek segítségével gondolatokat és eszméket lehet minél több emberhez eljuttatni. Ilyen eszköz volt a múltban a prédikálószék, a tanszék, a szónoki emelvény, ma pedig az írott és az audiovizuális elektronikus sajtó.” (Ifj. dr. Fekete Károly: A Biblia és a könyv mint a személyes kapcsolatteremtés eszköze, Református Egyház, 2007/2.)
A keresztyén/keresztény kiadók, könyvesboltosok, amelyeknek és akiknek a megélhetésük múlik azon, sikerül-e megszólítani az embereket az egyházban és annak vonzáskörén túl is, igen kényes egyensúlyt próbálnak fenntartani annak érdekében, hogy a kereskedelem törvényszerűségei alapján mind a misszió, mind az „üzlet” tovább folytatódhasson. (A megmaradásért folytatott küzdelem nem keresztény specialitás, ezt a nemrég az úgynevezett „világi” kiadók és a nagy könyvüzletláncok között kibontakozott parázs vita is tanúsítja.)
Ki-ki más és más stratégia alapján dolgozik, próbál talpon maradni. Ehhez nagyfokú alkalmazkodási készség, sok-sok kreativitás és mindenekelőtt azok bizalma és segítsége szükséges, akik a gyülekezeti, egyházi hátteret biztosítják, illetve azoké, akik vásárlóként megállnak egy keresztyén/keresztény könyvesbolt, könyvterjesztő kínálata mellett, és megvásárolják kiadványaikat.
S jó volna, ha élményeiket hozzátehetnék mindehhez azok a gyülekezeti munkások is, akik egy-egy utcai rendezvényen a közösségük nevében vagy ilyen háttér híján alkalmanként egymaguk állnak a könyves asztal mögé. Természetesen róluk sem szabad elfelejtkezni.
E műhelybeszélgetés arról szeretne szólni, hogy ma, ha lehetséges, még nagyobb összefogásra van szükség: meg kell osztanunk egymással sikerünk vagy sikertelenségünk tapasztalatait, bátorítva mindenkit – éppen a Biblia évének hazai, a nyugati országokéhoz képest bizonyos szempontból sikeresebbnek mondható lebonyolítását és további hatásait példaként említve –, hogy a szorongató körülmények ellenére folytassa hitből vállalt, komoly szolgálatát.
Fodor Csaba
::Nyomtatható változat::
|