Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Rit­ka él­mény­ben le­he­tett ré­szük azok­nak, akik a nagy­ka­ni­zsai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet meg­hí­vá­sá­ra má­jus 9-én, szom­ba­ton kül­misszi­ói csen­des­nap­ra gyűl­tek össze. Ki lá­tott már sző­ke ha­jú né­gert vagy ép­pen fe­hér bő­rű, szem­üve­ges ma­száj har­cost?! De nem ki­sebb fel­tű­nést kel­te­ne Ke­nyá­ban, a benn­szü­lött fe­ke­ték kö­zött az az asszony sem, akit Bá­lint Zol­tán­né Kis Be­á­ta a ki­kuyu törzs nép­vi­se­le­té­be öl­töz­te­tett…

Az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let mun­ka­tár­sai és a he­lyi gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zül vál­lal­koz­tak né­há­nyan ar­ra, hogy e tá­vo­li or­szág la­kó­i­nak ru­há­i­ba be­le­búj­ja­nak. S mi­köz­ben a „né­ző­kö­zön­ség” meg­is­mer­te a ke­nyai em­be­rek öl­tö­ze­té­nek gaz­dag szín­vi­lá­gát, Be­á­ta sza­va­in ke­resz­tül kö­ze­lebb ke­rül­he­tett a kü­lön­bö­ző nép­cso­por­tok éle­té­hez. A „jel­me­zek” kö­zül azon­ban egyik-má­sik drá­mai mó­don fes­tett ké­pet az ott élő sze­gény ré­te­gek nyo­mo­rá­ról is.

Bá­lint­né Kis Be­á­ta négy esz­ten­de­je, ami­óta – fér­je ENSZ-ki­kül­de­té­se ré­vén – Nai­ro­bi­ba, az or­szág fő­vá­ro­sá­ba ke­rült, tö­ret­len el­szánt­ság­gal mun­kál­ko­dik azon, hogy leg­alább né­há­ny rászoruló ki­lá­tás­ta­lan hely­ze­tén eny­hít­hes­sen. A kül­misszi­ói na­pon rész­le­te­sen be­szá­molt azok­ról a szol­gá­la­tok­ról, ame­lye­ket az öz­vegy­asszo­nyok, az ut­ca­gye­re­kek, az ár­vák kö­zött vé­gez.

Dia­ké­pe­ken mu­tat­ta be, mi­lyen bá­dog­vis­kók­ban él­nek a csa­lá­dok. Egy má­sik fel­vé­te­len jól lát­szott az a le­ve­gőt­len he­lyi­ség, ahol össze­zsú­fo­lód­va, bon­tat­lan „osz­tá­lyok­ban” ta­nul­nak a kü­lön­bö­ző ko­rú is­ko­lás gyer­me­kek. So­kan kö­zü­lük egész nap nem jut­nak éle­lem­hez. Négy év­vel ez­előtt ez volt az el­ső ta­pasz­ta­lat, amely meg­érin­tet­te Beáta szí­vét. Ar­ra az el­ha­tá­ro­zás­ra ju­tott, hogy – a kül­misszi­ói egye­sü­let anya­gi tá­mo­ga­tá­sá­val – meg­pró­bál gon­dos­kod­ni e gyer­me­kek ebé­del­te­té­sé­ről. Ma har­minc di­ák kap me­leg ételt a hét öt nap­ján.

A négy éve kez­dő­dött szol­gá­lat az­óta a hely­be­li gyü­le­ke­zet Heart to Heart Ala­pít­vá­nya mun­ka­tár­sainak be­vo­ná­sá­val ki­ter­jedt. Már nem csu­pán ezt a har­minc gyer­me­ket érik el, ha­nem – párt­fo­gói prog­ra­mon ke­resz­tül – más di­á­ko­kat is tá­mo­gat­nak is­ko­lai ta­nul­má­nya­ik­ban. Se­gít­sé­gük­kel az öz­vegy­asszo­nyok ap­róbb be­vé­te­lek­hez jut­nak, hon­ta­lan fi­a­ta­lok ta­lál­nak ott­hon­ra a gyü­le­ke­zet­ben.

Még­is, a szol­gá­lat gyü­möl­cse, aho­gyan Be­á­ta őszin­tén be­val­lot­ta, csu­pán „csepp a nyo­mo­rú­sá­gok ten­ge­ré­ben”. Ám sem ő, sem pe­dig he­lyi, Uhu­ru su­gár­úti gyü­le­ke­ze­té­nek tag­jai nem az ered­mény ki­csiny­sé­gé­re néz­nek. „Le­het, hogy ki­csiny fel­ada­tot bíz csak ránk Is­ten – zár­ta elő­adá­sát Kis Be­á­ta –, ám azt ment­he­tet­le­nül szá­mon ké­ri raj­tunk.” Éle­té­nek, ke­nyai szol­gá­la­tá­nak egyik ve­zér­mot­tó­ja Ja­kab apos­tol in­té­se lett: „Aki te­hát tud­na jót ten­ni, de nem te­szi: bű­ne az an­nak.” (Jak 4,17)

A kül­misszi­ói nap töb­bi szol­gá­lat­te­vő­je is er­re a fe­le­lős­ség­re em­lé­kez­te­tett. Az ige­ma­gya­rá­za­tok, az el­hang­zó bi­zony­ság­té­te­lek mind-mind a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak Krisz­tus­tól ren­delt kül­de­té­sé­re fi­gyel­mez­te­t­tek. Nem vé­let­le­nül, hi­szen a nap té­má­já­ul is ezt az igei üze­ne­tet vá­lasz­tot­ták a kül­misszi­ói egye­sü­let mun­ka­tár­sai: Őri­ző­je vagy a te test­vé­red­nek!

B. Pin­tér Már­ta

::Nyomtatható változat::