Evangélikusok

Sze­mé­lyes tör­té­ne­lem

Hozzászólás a cikkhez

Het­ven év­vel ez­előtt – 1939. má­jus 16-án – ik­tat­ták be Nyír­egy­há­zán a ti­szai egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ki szé­ké­be Tú­róczy Zol­tán győ­ri lel­készt, Ka­pi Bé­la du­nán­tú­li püs­pök szol­gá­la­tá­val.

Nyír­egy­há­zán 1937 és 1939 kö­zött meg­halt Ge­duly Hen­rik, dr. Dom­ján Elek püs­pök, Pa­u­lik Já­nos, Kri­e­ger Mi­hály lel­kész. Szol­gá­lat­ba lé­pett Rő­zse Ist­ván, Bal­czó And­rás, Joób Oli­vér, Soly­már Já­nos lel­kész, akik­kel új kor­szak kez­dő­dött gyü­le­ke­ze­tünk éle­té­ben.

A fi­a­tal, negy­ven­hat éves püs­pök meg­ren­dül­ten vet­te át fő­pász­to­ri szol­gá­la­tát re­for­má­to­ri lel­kü­le­tű, hit­val­ló püs­pö­kök után, nagy­ap­ja örö­ké­be lép­ve. Így kezd­te be­mu­tat­ko­zó be­szé­dét, ame­lyet ma­gam is lát­tam és hal­lot­tam. Biz­ta­tást is ka­pott, hogy ne fél­jen, ha­tá­ron in­nen és túl is imád­koz­tak ér­te nem­csak a ke­rü­le­té­ben, a ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus­ban, ha­nem Finn­or­szág­ban és Észt­or­szág­ban is.

Nem ural­ko­dó püs­pök akart len­ni, ha­nem szol­gá­ló, egyen­lők kö­zött az el­ső. Lel­kész volt, és lel­kész is akart ma­rad­ni. Az egy­ház ar­cá­nak leg­főbb vo­ná­sa a misszió, ame­lyet az egy­há­zon be­lül kell kez­de­ni. Égő lel­kű pász­to­rok­ra van szük­ség, s a mun­ka­tár­sa­ik, a fel­ügye­lők, pres­bi­te­rek, ta­ná­rok, ta­ní­tók is le­gye­nek azok. Ér­je­nek el min­den gyü­le­ke­ze­ti ta­got, be­le­ért­ve a szór­vány­ban élő­ket is.

Nyír­egy­há­zán 1939 és 1948 kö­zött, rö­vid tíz esz­ten­dő alatt úgy cse­le­ke­dett, amint a be­mu­tat­ko­zó be­szé­dé­ben vá­zol­ta. Vég­re­haj­tot­ták a kör­ze­te­sí­tést, fel­osz­tot­ták a mun­ka­te­rü­le­te­ket. A dél-sza­bol­csi szór­vány­egy­ház­ban, Nyír­sző­lő­sön temp­lo­mot épí­tet­tek, ame­lyet 1940. ok­tó­ber 31-én szen­telt fel. Nyír­egy­há­za je­len­tős evan­gé­li­kus is­ko­la­vá­ros volt. Két gim­ná­zi­um­ban, az or­szág­ban egye­dü­li ele­mi is­ko­lai rend­szer­ben száz pe­da­gó­gus mű­kö­dött. Ré­szük­re ha­von­ta tar­tott evan­gé­li­zá­ci­ót. Év vé­gén há­rom­na­pos kon­fe­ren­ci­á­ra hív­ta össze őket Nyír­egy­há­zá­ra, Mis­kolc­ra, Rozs­nyó­ra, Szol­nok­ra.

Mi, di­á­kok is érez­tük, hogy a püs­pök szá­mon tart ben­nün­ket. Be­ve­zet­te, hogy az evan­gé­li­kus di­á­kok min­den reg­gel áhí­tat­ra jöj­je­nek. 1940. ok­tó­ber 30-án fel­avat­ta a lép­cső­ház­ban a fiú pol­gá­ris­ták mű­vész­rajz­ta­ná­rá­nak, Sza­lay Pál­nak fest­mé­nyét, amely Lu­thert áb­rá­zol­ta a worm­si bi­ro­dal­mi gyű­lé­sen 1521-ben, V. Ká­roly né­met-ró­mai csá­szár előtt. Alat­ta hí­res mon­dá­sa: „Itt ál­lok, és más­ként nem te­he­tek. Is­ten en­gem úgy se­gél­jen!”

Evan­gé­li­zá­ci­ót nem csak a lel­ké­szek vé­gez­tek gyü­le­ke­ze­tünk­ben. 1940 te­lén a köz­pon­ti ele­mi is­ko­la dísz­ter­mé­ben Sré­ter Fe­renc evan­gé­li­zált. Ek­kor is­mer­tük meg az Éne­kem az Úr ének­fü­zet éne­ke­it. Evan­gé­li­zált ná­lunk Ágos­ton Sán­dor is. 1940 nya­rán temp­lo­munk­ban ren­dez­te meg evan­gé­li­zá­ci­ó­ját a Bet­há­nia CE szö­vet­ség. Jár­tak ná­lunk finn lel­ké­szek. Tú­róczy Zol­tán har­minc­nyolc éve­sen fél évet töl­tött Finn­or­szág­ban.

Nyír­egy­há­zi mű­kö­dé­se alatt nagy tör­té­nel­mi ese­mé­nyek ját­szód­tak le. 1939. szep­tem­ber 1-jén ki­tört a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú. Kár­pát­al­já­ról len­gyel me­ne­kül­tek özön­löt­tek Nyír­egy­há­zá­ra. 1939. no­vem­ber 30-án Finn­or­szág­ra tört ha­tal­mas ke­le­ti szom­széd­ja. Há­rom hó­nap múl­va bé­két kér­tek. Az ész­tek 1940 jú­ni­u­sá­ban el­ve­szí­tet­ték füg­get­len­sé­gü­ket. 1941 jú­ni­u­sá­ban a ti­szai ke­rü­let­hez tar­to­zó Kas­sát, Mun­ká­csot, Ra­hót lé­gi­tá­ma­dás ér­te. A ma­gya­rok is be­avat­koz­tak a há­bo­rú­ba, mely szá­munk­ra ka­taszt­ro­fá­lis ve­re­ség­gel járt a Don-ka­nyar­ban.

Nyír­egy­há­zát 1944. ok­tó­ber 21-én ér­te el a há­bo­rú. Hét­száz ma­gyar és né­met ka­to­nát fo­goly­ként zár­tak be a temp­lo­munk­ba. Öt nap után ta­ka­rí­tot­ták ki a temp­lo­mot, majd a püs­pök új­ra­szen­tel­te. 1944. no­vem­ber 20-án pe­dig meg­nyi­tot­ta is­ko­lá­in­kat.

1. no­vem­ber 2-án sok ezer nyír­egy­há­zit vit­tek el ma­len­kij ro­bot­ra, kö­zü­lük csak ke­ve­sen tér­tek ha­za.

1945-ben fel­ál­lí­tot­ták a nép­bí­ró­sá­go­kat; Nyír­egy­há­zán ez a vá­ros­há­zán mű­kö­dött. 1945. áp­ri­lis 3-án ha­lál­ra ítél­ték Má­czay La­jos val­lás­ta­ná­ro­mat és cser­kész­pa­rancs­no­ko­mat. Ke­gyel­met ka­pott, bör­tö­né­ben meg­lá­to­gat­tam őt. 1945. jú­ni­us 22-én tíz­évi fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­ték osz­tály­fő­nö­kö­met, dr. Be­lo­horsz­ky Fe­ren­cet, aki ti­zen­hét hó­nap után sza­ba­dult. 1945. jú­ni­us 25-én Tú­róczy Zol­tán püs­pö­köt is tíz­évi fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­ték. Tíz hó­nap múl­va, 1946. már­ci­us 1-jén sza­ba­don en­ged­ték, de csak 1948-ban kap­ta vissza jo­gát a püs­pö­ki mű­kö­dés­re. A püs­pök és osz­tály­fő­nö­köm bí­ró­sá­gi tár­gya­lá­sán sze­mé­lye­sen is je­len vol­tam. Szem- és fül­ta­nú­ja va­gyok az ese­mé­nyek­nek.

A püs­pökkel utol­já­ra 1948. má­jus 17-én ta­lál­koz­tam, ami­kor temp­lo­munk­ban kon­fir­má­ci­ós ün­nep­ség volt. Én a tíz­éves kon­fir­man­du­sok ne­vé­ben szól­tam. Rő­zse Ist­ván es­pe­res, egy­ko­ri kon­fir­man­dus lel­ké­szem ar­ról be­szélt, hogy mit je­lent az egy­ház­nak a kon­fir­má­ció. Ezen az al­kal­mon Túróczy püs­pök el­nö­költ és imád­ko­zott. 1948 de­cem­be­ré­ben Győr­be tá­vo­zott, és a du­nán­tú­li püs­pö­ki tisz­tet töl­töt­te be.

1. ok­tó­ber 23-án, szá­za­dik szü­le­tés­nap­ján meg­em­lé­ke­zett ró­la a gyü­le­ke­zet. D. Sze­bik Im­re, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke vé­gez­te a szó­szé­ki szol­gá­la­tot, dr. Fa­bi­ny Ti­bor teo­ló­gi­ai ta­nár tör­té­ne­ti át­te­kin­tést adott. 1999. ok­tó­ber 10-én, Nyír­egy­há­zá­ra ér­ke­zé­sé­nek hat­va­na­dik év­for­du­ló­ján arc­ké­pé­vel el­lá­tott em­lék­táb­lát avat­tunk az egy­ko­ri püs­pö­ki hi­va­tal fa­lán. Az ün­nep­sé­gen je­len vol­tak a Tú­róczy le­szár­ma­zot­tak is.

2002-ben je­lent meg Az Is­ten em­be­re cí­mű két­kö­te­tes élet­raj­zi mű, mely­ben tel­jes ter­je­de­lem­ben ol­vas­ha­tó Tú­róczy püs­pök rend­őr­sé­gi ki­hall­ga­tá­si jegy­ző­köny­ve. Ezt a rend­őr­sé­gi nyo­mo­zó is alá­ír­ta, aki 1940 jú­ni­u­sá­ban a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um­ban érett­sé­gi­zett. Érett­sé­gi el­nö­ke Tú­róczy Zol­tán püs­pök volt, né­met nyelv­ből Be­lo­horsz­ky Fe­renc érett­sé­giz­tet­te, a böl­cse­le­tet (fi­lo­zó­fi­át) Má­czay La­jos­tól ta­nul­ta. A nép­bí­ró­sá­gi tár­gya­lá­sok után a rend­őr­sé­gi nyo­mo­zó és a nép­ügyész örök­re el­tűn­tek Nyír­egy­há­za köz­éle­té­ből.

Gyü­le­ke­ze­tünk május 17-én a főistentiszteleten is megem­lé­ke­zik már­tí­rom­sá­got szen­ve­dett hit­val­ló püs­pö­künkről Nyír­egy­há­zá­ra ér­ke­zé­sé­nek het­ve­ne­dik év­for­du­ló­ján.

Dr. Re­mé­nyi Mi­hály

::Nyomtatható változat::