Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Több­szö­rösen is ün­nepelt pün­kösd­va­sár­nap Me­ző­be­rény­ben az I. ke­rü­le­ti (né­met) evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség­. Há­lát ad­tak a két­száz­húsz éve épí­tett temp­lo­mért, meg­ál­dot­ták a ju­bi­láns kon­fir­man­du­so­kat, va­la­mint be­mu­tat­ták azt a köny­vet, mely­ben a né­met ősök csa­lád­fá­ját igye­ke­zett fel­gön­gyö­lí­te­ni az in­nen több mint hat­van éve ki­te­le­pí­tett Lé­dig Mi­hály.

A szo­kott­nál lé­nye­ge­sen töb­ben gyü­le­kez­tek már jó­val az is­ten­tisz­te­let előtt a me­ző­be­ré­nyi né­met evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség temp­lo­má­ban, amely az ün­nep­re tel­je­sen meg­telt. Az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát Gáncs Pé­ter püs­pök vé­gez­te a Lu­kács evan­gé­li­u­má­ban ol­vas­ha­tó pün­kös­di tör­té­net alap­ján. Ki­emel­te: a me­ző­be­ré­nyi né­met be­te­le­pü­lők olyan temp­lo­mot al­kot­tak két­száz­húsz esz­ten­de­je, amely az­óta a nap hu­szon­négy órá­já­ban pré­di­kál. A temp­lom fő­be­já­ra­ta fö­lött ugyan­is – né­met nyel­ven – Já­nos evan­gé­li­u­má­nak egyik ige­ver­se ol­vas­ha­tó: „Én va­gyok az aj­tó: ha va­la­ki raj­tam át megy be, meg­tar­ta­tik, az be­jár és ki­jár, és lege­lő­re ta­lál.”

„Er­ről a fel­tá­ru­ló aj­tó­ról szól pün­kösd is, a meg­nyí­lás és meg­ér­tés ün­ne­pe. Is­ten szé­les­re tár­ta az aj­tót, be- és ki­jár­ha­tunk, két­irá­nyú az út Is­ten és em­ber kö­zött. Sza­ba­don lé­pünk be, és fel­sza­ba­dul­tan lé­pünk ki” – mond­ta a püs­pök. A Déli Egy­ház­kerület lelkészi vezetője utalt ar­ra is, mi­lyen nagy aján­dék, hogy Me­ző­be­rény­ben két evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség lé­te­zik bé­ké­ben egy­más mel­lett, a szlo­vák és a né­met ala­pí­tá­sú gyü­le­ke­zet. Ennek jeleként a délelőtti is­ten­tisz­te­le­ten a házigazda, Lá­zár­né Skor­ka Ka­ta­lin mellett Feyér Sán­dor, a II. kerületi (szlovák) gyülekezet lel­­ké­sze is szol­gált.

Az ün­nep­ség a kö­zö­sen el­fo­gyasz­tott ebéd után foly­ta­tó­dott – gyer­mek­nap is lé­vén a ki­csik­nek szánt ren­dez­vé­nyek­kel, báb­elő­adás­sal és ze­nei prog­ra­mok­kal, va­la­mint an­nak a könyv­nek a be­mu­ta­tó­já­val, amely­ben az idén het­ven­öt éve (!) itt kon­fir­mált, Me­ző­be­rény­ből 1946-ban ki­te­le­pí­tett, je­len­leg Stutt­gart kör­nyé­kén élő nyu­gal­ma­zott mér­nök, Lé­dig Mi­hály az egy­ház­köz­ség csa­lád­fá­ját igye­ke­zett meg­raj­zol­ni.

Mint az Evan­gé­li­kus Élet­nek az idős úr el­mond­ta, hu­szon­nyolc éve sa­ját csa­lád­fá­ját kezd­te ku­tat­ni egy­há­zi anya­köny­vek­ből, és apai ágon hét, anyai ágon nyolc ge­ne­rá­ci­ót tu­dott fel­tár­ni a te­le­pü­lés­re a 18. szá­zad el­ső har­ma­dá­ban ér­ke­zett né­me­tek kö­ré­ből. Ku­ta­tá­sát ké­sőbb el­mé­lyí­tet­te, en­nek ered­mé­nye­ként szü­le­tett meg a most ma­gán­ki­adás­ban meg­je­lent könyv. Ez az 1732 és 1885 kö­zöt­ti idő­szak­ra néz­ve kö­ve­ti vé­gig a csa­lá­do­kat, me­lyek le­szár­ma­zot­tai a mai na­pig itt él­nek, en­nek a gyü­le­ke­zet­nek a tag­jai vagy vi­lá­gi ve­ze­tői.

A me­ző­be­ré­nyi né­met gyü­le­ke­zet pün­kösd­va­sár­na­pi ün­nep­lé­sé­nek újabb ak­tu­a­li­tást adott, hogy az Or­szá­gos Né­met Ki­sebb­sé­gi Ön­kor­mány­zat pün­kösd nap­ját a ma­gyar­or­szá­gi né­me­tek hi­va­ta­los nap­já­vá nyil­vá­ní­tot­ta. A te­le­pü­lés né­met ha­gyo­mány­ápo­lói en­nek örö­mé­re pün­kös­di sváb bált is szer­vez­tek.

Szeg­fű Ka­ta­lin

::Nyomtatható változat::