A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

2009. szep­tem­ber 2-án lesz húsz éve, hogy új­ra­in­dult az evan­gé­li­kus egy­ház nagy múl­tú fa­so­ri fiú­gim­ná­zi­u­ma. A kor­szel­lem idő­köz­be­ni vál­to­zá­sát je­lez­te, hogy evi­den­ci­a­ként ko­e­du­kált kö­zép­is­ko­lát je­len­tett az új Fa­sor.

1. jú­ni­us 30-ával szűnt meg az evan­gé­li­kus fiú­gim­ná­zi­um – egy idő­ben a De­ák té­ri le­ány­gim­ná­zi­um­mal –, ez­után a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház nem ren­del­ke­zett is­ko­lá­val. A töb­bi is­ko­lán­kat már 1948-ban ál­la­mo­sí­tot­ták, az egy­ház és az ál­lam kö­zött meg­kö­tött egyez­mény ér­tel­mé­ben ma­rad­ha­tott meg két gim­ná­zi­um, eze­ket „aján­lot­ta fel” az egy­ház 1952-ben. Har­minc­hét évig tar­tott ez az idő­szak.

Ah­hoz ké­pest, hogy volt olyan tör­té­nel­mi kor­szak, ami­kor az evan­gé­li­kus egy­ház volt a leg­na­gyobb is­ko­la­fenn­tar­tó ha­zánk­ban, ért­he­tő, hogy so­kak szá­má­ra je­len­tett fáj­dal­mat az a hely­zet, hogy meg­szűnt egy­há­zunk is­ko­la-­fenn­tar­tói szerepe.

1988–89-ben még nem tud­hat­tuk, hogy va­ló­ban rö­vi­de­sen be­kö­vet­ke­zik a rend­szer­vál­to­zás – bár ez a nagy tör­té­nel­mi for­du­lat ma is szá­mos vi­ta tár­gya –, az el­ső de­mok­ra­ti­kus par­la­ment el­fo­gad­ja a lel­ki­is­me­re­ti és val­lás­sza­bad­ság­ról in­téz­ke­dő 1990. évi IV., majd a köz­vet­le­nül ide­vá­gó 1991. évi XXXII. tör­vényt a volt egy­há­zi in­gat­la­nok hely­­ze­té­nek ren­de­zé­sé­ről. E tör­vény alap­ján in­dul­tak új­ra a ko­ráb­ban ál­la­mo­sí­tott egy­há­zi is­ko­lák, ha az egy­há­zak ezt kér­ték.

A Fa­sor új­ra­in­du­lá­sa azon­ban egye­di je­len­ség volt, még az „an­ci­en ré­gime”-ben tör­tént, a ko­ráb­bi po­li­ti­kai elit ha­tá­ro­za­ta alap­ján, amely fel­te­he­tő­leg sa­ját túl­élé­se ér­de­ké­ben is hoz­ta meg ezt a dön­tést.

A fo­lya­mat­ról, mely az 1989. szep­tem­ber 2-i fe­lejt­he­tet­len tan­év­nyi­tó ün­nep­ség­hez ve­ze­tett, több­ször ír­tam, leg­in­kább rész­le­te­sen, do­ku­men­tu­mok­kal alá­tá­maszt­va a Cre­do cí­mű evan­gé­li­kus pe­ri­o­di­ká­ban (A Fa­sor új­ra­in­dí­tá­sa – Cre­do, VI. évf., 2000/3–4. szám, 44–59. ol­dal). Jel­lem­ző mó­don a szer­kesz­tő né­mi vi­tá­ra szá­mí­tott, eh­hez ké­pest nem volt ér­de­mi vissz­hang, in­kább csen­de­sed­tek a már ko­ráb­ban szü­le­tő­ben lé­vő le­gen­dák.

Most vi­szont, a hu­sza­dik év­for­du­ló kö­ze­led­té­vel, bár még nem iga­zán tör­té­nel­mi a táv­lat (vagy ta­lán ép­pen azért), is­mét fe­nye­get – per­sze ez nem fel­tét­le­nül nagy baj – a Fa­sor­ral kap­cso­la­tos me­se­szö­vés új­já­éle­dé­se.

Két­ség­te­len, hogy az ügyet itt­hon és kül­föl­dön éb­ren tar­tó ko­ráb­bi fa­so­ri di­á­kok – ez a vo­nu­lat fő­leg 1984 után erő­sö­dött fel –, il­let­ve a ha­zai köz­élet el­kö­te­le­zett sze­mé­lyi­sé­ge­i­nek – Pet­ri Gá­bor, Cse­lő­tei Lász­ló, Szent­ágot­hai Já­nos – ak­ti­vi­tá­sa, az egy­ház­ban az is­ko­la­ügyet ex­po­ná­ló lel­ké­szek – Ha­fen­scher Ká­roly, a Zász­ka­licz­ky fi­vé­rek – te­vé­keny­sé­ge erős hát­te­ret nyúj­tott az ál­la­mi-po­li­ti­kai ve­ze­tők­kel foly­ta­tott in­for­má­lis tár­gya­lá­so­kon, de a front­át­tö­rés­hez bi­zo­nyo­san a Test­vé­ri Szó moz­­ga­lom si­ke­re ve­ze­tett.

Eb­ben az egy­ház­ve­ze­tő­ség­hez 1986 ta­va­szán el­jut­ta­tott irat­ban fo­gal­ma­zó­dott meg az egy­há­zi is­ko­la igé­nye is. Ezt elő­ször me­re­ven el­uta­sí­tot­ta, majd a gor­ba­cso­vi po­li­ti­ka je­gyé­ben tár­gya­lá­si alap­nak fo­gad­ta el a ha­ta­lom és az ő in­ten­ci­ó­já­ra az egy­ház­kor­mány­zás.

A mér­sé­kelt re­for­me­rek­kel le­het­sé­ges ki­egye­zés je­gyé­ben vá­laszt­hat­ták meg e so­rok író­ját Har­ma­ti Bé­la püs­pök­kel együtt a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let el­nök­sé­gé­vé. Rö­vid­del be­ik­ta­tá­sunk – 1987. ok­tó­ber 24. – után kö­zöl­ték az ad­dig ezt el­len­ző Ál­la­mi Egy­ház­ügyi Hi­va­tal­ban (ÁEH) Nagy Gyu­la püs­pök-el­nök­kel, hogy meg­kezd­het­jük Kö­peczi Bé­la mi­nisz­ter­rel a tár­gya­lá­so­kat a Fa­sor új­ra­in­dí­tá­sá­ról.

A ko­ráb­bi in­for­má­lis meg­be­szé­lé­se­ken két kér­dés­re kel­lett po­zi­tív vá­laszt ad­nunk: a po­li­ti­kai hely­ze­tünk meg­íté­lé­sét az itt­ho­ni és a nyu­gat-eu­ró­pai ér­tel­mi­ség előtt ked­ve­ző­en be­fo­lyá­sol­ja, ha az evan­gé­li­kus egy­ház vissza­kap­ja a Fa­sort; a nyu­ga­ti­ak je­len­tős­nek mond­ha­tó tá­mo­ga­tást nyúj­ta­nak majd – ke­mény va­lu­tá­ban.

A le­gen­dák szü­le­té­sé­nek is­ko­la­pél­dá­ja dr. Lu­thár Je­nő ko­ráb­bi egy­há­zi jog­ta­ná­csos­nak az Evan­gé­li­kus Élet 2009. má­jus 3-i szá­má­ban kö­zölt írá­sa. Az írás ér­té­ke, hogy is­mé­tel­ten em­lé­ket ál­lít az is­ko­la új­ra­in­dí­tá­sát meg­szer­ve­ző Gya­pay Gá­bor­nak. Va­ló­ban két – per­sze szer­ve­sen el nem kü­lö­nü­lő – fá­zis­ra oszt­ha­tó az új­ra­in­dí­tás. A po­li­ti­kai, jo­gi pénz­ügyi hát­tér meg­te­rem­té­se, il­let­ve az új­já­szer­ve­zés. Ez utób­bi­ban ki­ma­gas­ló és ta­lán nem elég­gé mél­ta­tott Gya­pay Gá­bor ér­de­me. Ezért is örül­tem Lu­thár Je­nő írá­sá­nak, ez volt a fő mon­da­ni­va­ló­ja.

Az el­ső pe­ri­ó­dus­sal kap­cso­lat­ban azon­ban té­ved: nem tör­tént cso­da 1987 nya­rán – ahogy Lu­thár ír­ja –, és a párt ve­ze­tő­sé­ge egy­ál­ta­lán nem haj­lott ar­ra, hogy a jog­ta­la­nul el­vett is­ko­la­épü­le­te­ket vissza­ad­ja. A Fa­sor tör­té­ne­te ki­vé­te­les tör­té­net. Ahogy fen­tebb ír­tam, az in­gat­lan­ren­de­zés már a de­mok­ra­ti­kus par­la­ment tel­je­sít­mé­nye lett.

Azt, hogy vissza­kap­juk a Fa­sort, nem Kö­peczi mi­nisz­ter kö­zöl­te, ve­le is kö­zöl­ték, ezért is volt ide­ges, mert még nem is­mer­te a rész­le­te­ket. Ugyan­ak­kor mi már ér­de­mi tár­gya­lást kez­de­mé­nyez­tünk. Amúgy az egy­há­zi de­le­gá­ció a kö­vet­ke­zők­ből állt: Nagy Gyu­la, Har­ma­ti Bé­la, Gya­pay Gá­bor és Frenkl Ró­bert (Lu­thár Je­nő és Sze­me­rei Zol­tán szak­ér­tő­ként le­he­tett je­len).

Ezt kö­ve­tő­en Nagy Gyu­la át­ad­ta az ügyet a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let el­nök­sé­gé­nek, az ér­de­mi mun­ka irá­nyí­tá­sá­ra Gya­pay Gá­bor ka­pott fel­ké­rést.

A dön­tő szót Har­ma­ti Bé­la mond­ta ki már azon a tár­gya­lá­son, amelyen min­den ér­de­kelt (Or­szá­gos Pe­da­gó­gi­ai In­té­zet, Ál­la­mi Egy­ház­ügyi Hi­va­tal, Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház) je­len volt. Itt az utó­véd­har­cot foly­ta­tó ÁEH kép­vi­se­le­té­ben Be­ji Lász­ló fő­osz­tály­ve­ze­tő fel­ve­tet­te, hogy az egy­ház még nem nyi­lat­ko­zott egy­ér­tel­mű­en az új­ra­in­dí­tás­ról. Ek­kor Har­ma­ti Bé­la meg­erő­sí­tet­te a már Kö­peczi Bé­lá­nál ki­fej­tett ál­lás­pon­tun­kat, hogy tudniillik az 1989–90-es tan­év­ben in­dul­ni aka­runk.

Fon­tos ada­lék – jel­zi az ál­la­mi aka­ra­tot –, hogy az 1952-es meg­ál­la­po­dás azon pont­ja alap­ján, hogy az is­ko­lát azo­nos mű­sza­ki ál­la­pot­ban kell vissza­ad­ni, ha er­re sor ke­rül­ne, az ál­lam fi­nan­szí­roz­ta az új­ra­in­dí­tás költ­sé­ge­it. Sze­me­rei Zol­tán pénz­ügyi osz­tály­ve­ze­tő – sze­mé­lyes köz­lé­sé­ből tu­dom – ak­kor hit­te el, hogy va­ló­ban ko­moly a do­log, cél­hoz ér­tek a tár­gya­lá­sok, ami­kor a ki­lenc­ven­mil­li­ós költ­ség­ve­tés (igen je­len­tős összeg volt ez 1988-ban) el­ső rész­le­te, negy­ven­hat­mil­lió fo­rint meg­ér­ke­zett az egy­ház szám­lá­já­ra.

Per­sze a le­gen­dák is az élet szép­sé­gé­hez tar­toz­nak. De be­csül­jük meg utó­da­in­kat a va­ló­ság­hű tá­jé­koz­ta­tás­sal. A har­minc­hét év meg­pró­bál­ta­tá­sa­it és az új­ra­in­dí­tás örö­mét egy­aránt az Úr­is­ten ke­zé­ből fo­ga­dó kö­zös­ség kü­lö­nö­sen is meg­te­he­ti ezt.

Frenkl Ró­bert

::Nyomtatható változat::