Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Pál apos­tol az Apos­to­lok cse­le­ke­de­tei 19,2-ben meg­kér­de­zi az efe­zus­be­li hí­vek­től: „Kap­ta­tok-e Szent­lel­ket, ami­kor hí­vők­ké let­te­tek?” Azok így fe­lel­tek: „Hi­szen még azt sem hal­lot­tuk, hogy van Szent­lé­lek.”

A Szent­lé­lek­kel kap­cso­la­tos is­me­re­te­ink ne­künk, ma élők­nek is hi­á­nyo­sak le­het­nek, ta­lán azért, mert nem for­gat­juk ele­get a Bib­li­át. Mi­vel az Írás a Szent­lé­lektől ihletett, an­nak ér­té­sé­hez a meg­vi­lá­go­sí­tó utat ez az ige mu­tat­ja, amely sok min­dent el­árul ab­ból, amit Is­ten jó­nak lá­tott szá­munk­ra meg­mu­tat­ni. Mind­nyá­junk szá­má­ra sors­dön­tő le­het­ne a Szent­lé­lek mun­ká­já­nak jó is­me­re­te.

A Szent­lé­lek ti­tok. Ha­lan­dó ész nem ha­tol­hat Is­ten tit­ka­i­ba. A ki­je­len­tés igaz, és hin­nünk kell. Mit mond 5Móz 29,29? „A tit­kok az Úréi, a mi Is­te­nün­kéi, a ki­nyi­lat­koz­ta­tott dol­gok pe­dig a mi­e­ink…”

A Szent­lé­lek élet­adó. Meg­döb­ben­tő és el nem fe­lejt­he­tő idé­zet: „Ha csak ő ma­gá­ra vol­na gond­ja, lel­két és le­hel­lé­sét ma­gá­hoz von­ná, el­her­vad­na együtt min­den test, és az em­ber vissza­tér­ne a por­ba.” (Jób 34,14–15)

A Szent­lé­lek új­já­szül. „…ha va­la­ki nem szü­le­tik újon­nan, nem lát­hat­ja meg az Is­ten or­szá­gát.” (Jn 3,3)

A Szent­lé­lek mun­kál­ko­dik a szív­ben. „Tisz­ta szí­vet te­remts ben­nem, oh, Is­ten, és az erős lel­ket újítsd meg ben­nem!” (Zsolt 51,12) Amíg az em­ber a Szent­lé­lek mun­ká­ja ál­tal szem­be­for­dít­ha­tó sa­ját bű­nös tet­te­i­vel, ad­dig sem­mi­lyen bűn nem le­het meg­bo­csát­ha­tat­lan, akár tu­da­to­san, akár tu­dat­la­nul kö­vet­te is el. Mert „Is­ten a pis­lo­gó gyer­tya­be­let nem olt­ja ki, és a meg­re­pedt nád­szá­lat nem tö­ri el” (Ézs 42,3).

Ál­dott és ir­gal­mas a mi Is­te­nünk! Szent­lé­lek­re van szük­sé­günk imád­ko­zás­kor is. „…se­gít a lé­lek is a mi erőt­len­sé­gün­kön. Mert azt, amit kér­nünk kell, nem tud­juk úgy kér­ni, aho­gyan kell, de ma­ga a Lé­lek ese­de­zik ér­tünk ki­mond­ha­tat­lan fo­hász­ko­dás­sal.” (Róm 8,26) A 138. zsol­tár 3. ver­se pe­dig így szól: „Mi­kor ki­ál­tot­tam, meg­hall­gat­tál en­gem, fel­bá­to­rí­tot­tál en­gem, lel­kem­ben erő tá­madt.”

Is­ten éle­tünk­ben va­ló örök je­len­lé­te is a Szent­lé­lek ál­tal va­ló­sul meg: „Ho­vá men­jek a te lel­ked elől, és a te or­cád elől ho­va fus­sak?”(Zsolt 139,7) Ezek az igék te­szik vi­lá­gos­sá és is­mer­te­tik meg ve­lünk a Szent­lé­lek mun­ká­ját.

A lé­lek gyü­möl­cse. Pál apos­tol üze­ne­té­vel a le­he­tő leg­szem­lé­le­te­seb­ben tá­rul elénk: „… sze­re­tet, öröm, bé­kes­ség, tü­re­lem, szí­ves­ség, jó­ság, hű­ség, sze­líd­ség, ön­meg­tar­tóz­ta­tás.” (Gal 5,22) Azt is ír­ja Pál: „A ke­gyel­mi aján­dé­kok­ban ugyan kü­lönb­sé­gek van­nak, de a Lé­lek ugyan­az.” (1Kor 12,4)

Ha hi­ány­zik be­lő­lünk az Is­ten élő lel­ki je­len­lé­te, a Szent­lé­lek-nél­kü­li­ség ál­la­po­ta vesz kö­rül ben­nün­ket: erőt­len­né, bé­két­len­né, öröm­te­len­né, sze­re­tet nél­kü­li­vé vá­lunk. Pál apos­tol, ami­kor meg­telt Szent­lé­lek­kel, ha­tá­ro­zot­tan ki­je­len­tet­te: „Élek töb­bé nem én, ha­nem él ben­nem a Krisz­tus.”

Ez a pün­kösd lé­nye­ge. Kér­jük a Szent­lel­ket, s meg­kap­juk!

Tóth Már­ta

::Nyomtatható változat::