Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Hely­szín: Sa­jó­gö­mör (Szlo­vá­kia), idő­pont: jú­ni­us 7-e, Szent­há­rom­ság ün­ne­pe. A he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben ma tart­ják a kon­fir­má­ci­ói is­ten­tisz­te­le­tet. Rusz­nyák De­zső lel­kész – öt nap­pal ko­ráb­bi ope­rá­ci­ó­ja után – kór­ház­ban fek­szik. Akik a szol­gá­la­tot vég­zik: a sa­jó­gö­mö­ri gyü­le­ke­zet ének­ka­ra, gond­no­ka, va­la­mint a bu­da­ör­si gyü­le­ke­zet if­jú­sá­ga, lel­ké­sze és fel­ügye­lő­je. Bu­da­örs­ről negy­ven­két fő vesz részt a gö­mö­ri­ek ün­ne­pén. Pon­to­sab­ban: ezen a kö­zös ün­ne­pen.

Ho­gyan ke­rül­nek a bu­da­ör­si­ek Sa­jó­gö­mör­be, ami­kor a két temp­lom kö­zöt­ti tá­vol­ság 204 ki­lo­mé­ter és 173 mé­ter? Hát az ope­rá­ció mi­att! Baj­ban van egy lel­kész, hi­szen már ki­hir­det­te a kon­fir­má­ció idő­pont­ját, és köz­ben ki­de­rült, hogy irány a mű­tő… Per­sze nem sze­ret­ném „hin­táz­tat­ni” az ol­va­sót, mint­ha a bu­da­ör­si­ek csak az ope­rá­ció mi­att, egyéb­ként pe­dig „vé­let­le­nül” te­rem­tek vol­na Cin­ka Pan­na fa­lu­já­ban. A két evan­gé­li­kus kö­zös­ség test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­lat­ban van.

Tit­kolt álom

„I ha­ve a dream” („Van egy ál­mom”) – mond­ta Mar­tin Lu­ther King, akit Ba­rack Oba­ma ame­ri­kai el­nök is idé­zett el­nö­ki be­ik­ta­tá­sa­kor, utal­va a rasszok kö­zöt­ti test­vé­ri kap­cso­lat vá­gyá­ra. „Volt egy ál­mom” – mond­ta a sa­jó­gö­mö­ri lel­kész idén ja­nu­ár­ban a két gyü­le­ke­zet „fél­úton” – Mis­kol­con – tar­tott kö­zös pres­bi­te­ri ülé­sén. Rusz­nyák De­zső egy ma­gyar­or­szá­gi test­vér­gyü­le­ke­zet­ről ál­mo­dott… Pró­bál­ko­zott is né­hány­szor, még ma­gyar püs­pö­ki se­gít­sé­get is igény­be vett, de hi­á­ba volt min­den jó szán­dé­kú tá­mo­ga­tás – a vágy­ra nem volt vi­szont­vágy. Az­tán el­telt vagy tíz esz­ten­dő, és Bu­da­örs 2006-ban úgy lett Sa­jó­gö­mör „test­vé­re”, hogy er­ről az álom­ról (és há­rom ma­gyar­or­szá­gi gyü­le­ke­zet év­ti­zed­del ez­előt­ti el­uta­sí­tá­sá­ról) nem is tu­dott. Már nya­kig ben­ne vol­tunk a kö­zös prog­ra­mok­ban, a gyü­le­ke­ze­ti és hit­test­vé­ri kap­cso­la­tok „hét­köz­nap­ja­i­ban”, ami­kor a gö­mö­ri lel­kész szó­ba hoz­ta haj­da­ni ál­mát.

Is­ten fur­csa út­jai

Kez­det­ben a ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek­nek több­nyi­re vagy finn, vagy szi­go­rú­an nyu­gat­né­met test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­ta­ik vol­tak. Sze­gény ma­gya­rok­nak – gaz­dag nyu­ga­ti­ak­kal. Jöt­tek is ado­má­nyok fel­újí­tá­sok­ra, or­go­ná­ra és így to­vább. A lel­ki kap­cso­la­tok pe­dig ki­me­rül­tek az egy-há­rom éven­kén­ti ta­lál­ko­zá­sok­ban – 1989 előtt rit­káb­ban ná­luk, gyak­rab­ban ná­lunk.

A ha­zai evan­gé­li­kus­ság ré­szé­ről a ha­tá­ron tú­li­ak egyet­len ál­lan­dó lel­ki­gon­do­zó­ja, Sze­ve­ré­nyi Já­nos misszi­ós lel­kész vit­te el e so­rok író­ját 2005 őszén a gö­mö­ri ré­gió evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te­i­nek pres­bi­te­ri ta­lál­ko­zó­já­ra, amely ab­ban az esz­ten­dő­ben ép­pen Sa­jó­gö­mö­rön volt. Lát­va kö­zel­ről mind­azt, ami­ről nem­ré­gi­ben cik­ket is ol­vas­hat­tunk az Úti­társ cí­mű lap­ban, szü­le­tett meg a kér­dés: a fa­lu­si, több mint négy­száz éves sa­jó­gö­mö­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet el­fo­gad­ná-e test­vé­ré­nek a vá­ro­si, tíz­éves bu­da­ör­si gyü­le­ke­ze­tet? (Az em­lí­tett írás S. O. S., szlo­vá­ki­ai ma­gyar evan­gé­li­ku­sok… cím­mel az Úti­társ 2009/2. szá­má­ban je­lent meg.)

El­fo­gad­ná-e te­hát test­vé­ré­nek, még­pe­dig nem az ál­ta­lá­no­san is­mert test­vér-gyü­le­ke­ze­ti mo­dell alap­ján? Más­ként.

„Ezüs­töm és ara­nyam nin­csen, de amim van, azt adom ne­ked…” (Ap­Csel 3,6) Gö­mör Bu­da­örs­nek, Bu­da­örs Gö­mör­nek – Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben az oly­kor bé­na, oly­kor bot­la­do­zó, oly­kor sán­ti­ká­ló „gyü­le­ke­zet­lá­bak” meg­erő­sö­dé­sé­ért va­ló köz­ben­já­ró imád­sá­got és rend­sze­res szol­gá­la­tot. Mert egy test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­lat­nak a lé­nye­ge: hű­ség és rend­sze­res­ség. Ami ezen túl van – az pro­to­koll.

Na­i­vi­tás­ból szü­le­tett „pa­pír­meg­ál­la­po­dás” is, de hát az Úr Jé­zus sem a nap­tá­rát néz­te meg, hogy „ma 12-től 14 órá­ig be­szél­ge­tés a sa­má­ri­ai asszonnyal. Hely­szín: a kút”…

Nem a he­gyi le­ve­gő,

ha­nem a Lé­lek

Bu­da­örs­nek ha­gyo­má­nyo­san csa­lá­dos tá­bo­ra van nya­ran­ként. A sa­jó­gö­mö­ri lel­kész pe­dig min­den nyá­ron össze­sze­di nem kis szol­gá­la­ti te­rü­le­té­ről a gye­re­ke­ket, fi­a­ta­lo­kat, és el­vi­szi őket tá­bo­roz­ni. Jött az öt­let: csi­nál­juk együtt. Ta­valy Kopárhe­gyen (Krok­a­va) vol­tunk egy hé­tig száz­hú­szan. Döb­be­ne­tes volt, aho­gyan Jé­zus el­kez­dett ta­ní­ta­ni ben­nün­ket a he­gyen. A tan­tárgy az el­fo­ga­dás volt. El­fo­gad­ni őt szí­vünk egye­dü­li és ki­zá­ró­la­gos Urá­nak, és utá­na egy­mást. Vá­ro­si gye­rek­nek a ci­gány gye­re­ket és for­dít­va, fel­nőtt­nek a fi­a­talt, fi­a­tal­nak az idő­set, „la­zá­nak” a me­re­vet, me­rev­nek a le­zsert, hit­ben ma­gát erős­nek gon­do­ló­nak a gyen­gét, a min­dig só­haj­to­zó­nak a „szár­nya­lót” és így to­vább. Ezt a tá­bort kö­vet­te egy őszi utó­ta­lál­ko­zó, ab­ból pe­dig meg­szü­let­tek a ha­vi sa­jó­gö­mö­ri va­sár­nap dél­utá­ni ta­lál­ko­zók. Elő­ször csak gye­re­kek­nek és fi­a­ta­lok­nak, majd a Lé­lek a fel­nőt­tek­ben is vá­gyat éb­resz­tett.

Ál­dás­sal men­ni,

lel­ké­szek­től füg­get­le­nül

Azo­kon a va­sár­na­po­kon, ami­kor mi, bu­da­ör­si­ek Sa­jó­gö­mör­be me­gyünk, a dél­előt­ti is­ten­tisz­te­let után in­du­lunk a temp­lo­munk elől. A zá­róimád­ság­ban lel­ké­szünk ál­dást kér az út­ra, és Is­ten ál­dá­sá­val in­dít el. Ha rá­ér, ő is jön, ha nem ér rá, nél­kü­le megy a gyü­le­ke­zet­ből egy kis csa­pat. Al­kal­man­ként hat–húsz fő – gép­ko­csik­kal. A gyü­le­ke­zet­nek ez kö­zös ügye. A temp­lom előtt hú­szan, har­min­can is kí­ván­nak jó utat, kül­de­nek kö­szön­tést, és mon­da­nak ál­dást. Leg­kö­ze­lebb ők jön­nek. (Öt­ve­nen már leg­alább egy­szer jöt­tek.)

Szó­val in­du­lás fél ti­zen­ket­tő­kor, és dél­után há­rom óra­kor Sa­jó­gö­mör­ben már kez­dőd­nek is az al­kal­mak – há­rom cso­port­ban (gyer­mek, ifi, fel­nőtt). A he­lyi lel­kész sem tud min­dig je­len len­ni, mi­vel dél­után a szór­vá­nyok­ban van­nak is­ten­tisz­te­le­tei. Es­te hat­kor in­du­lás ha­za, ki­lenc­re Bu­da­ör­sön va­gyunk.

Le­het, hogy van­nak, akik úgy gon­dol­ják, nagy ez a tá­vol­ság, sok az uta­zás há­rom órá­ért. Én is így gon­dol­koz­nék, ha nem hal­lot­tam vol­na évek­kel ez­előtt Nagy­tar­csán egy idős né­ni bi­zony­ság­té­te­lét, em­lé­ke­it. El­mond­ta, hogy ami­kor 1936-ban Sré­ter Fe­renc evan­gé­li­zált a gyü­le­ke­zet­ben, töb­ben meg­tér­tek. Fe­ri bá­csi a mun­ka­tár­sa­i­val még bu­da­vá­ri lel­kész­ként is vissza­járt ha­von­ta egy al­ka­lom­mal „utó­gon­doz­ni” a fel­éb­red­te­ket. Az ak­ko­ri köz­le­ke­dé­si vi­szo­nyok kö­zött az ő uta­zá­suk sem volt rö­vi­debb, mint most a bu­da­ör­si­e­ké.

Csu­kott és nyi­tott aj­tók –

és új­ra álom

Aki egy ki­csit is kö­ve­ti egy­há­zunk tör­té­né­se­it, a nap­nál is vi­lá­go­sab­ban lát­ja, hogy az el­múlt évek­ben az egy­ház ve­ze­té­se sok min­den­nel pró­bál­ko­zott az együtt­mű­kö­dé­sért a szlo­vák–ma­gyar egy­há­zi kap­cso­la­tok­ban. Dön­tő­en a ma­gyar­or­szá­gi szlo­vák és a szlo­vá­ki­ai ma­gyar evan­gé­li­ku­sok mi­att. Saj­nos azon­ban a ko­ráb­bi és je­len­le­gi bű­nök, em­be­ri gyen­ge­sé­gek, fé­lel­mek, fél­té­keny­sé­gek, nyo­mo­rú­sá­gok nem en­ge­dik meg­nyit­ni (vagy be­zár­ják) az aj­tót egy­más fe­lé. De a Lé­lek le­le­mé­nyes. Ha be­zá­rul egy aj­tó „oda­fönn”, nyit egyet „lent”. Ha nem megy ma­gas egy­há­zi szin­ten, ak­kor ad le­he­tő­sé­get gyü­le­ke­zet és gyü­le­ke­zet kö­zött. Ha „fel­ső be­szó­lás” mi­att ez is be­zá­ród­na, ak­kor nyit­ni fog há­zi cso­por­tok kö­zött. Egy biz­tos: Is­ten Lel­két meg­foj­ta­ni nem le­het!

Ne­kem is van egy ál­mom: a ha­tár­tól száz ki­lo­mé­te­res tá­vol­sá­gon be­lül lé­vő ma­gyar­or­szá­gi gyü­le­ke­ze­tek pro­to­koll­men­tes, élő test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tot lé­te­sí­te­nek ha­tá­ron tú­li­ak­kal. Olya­nok­kal, aho­va rend­sze­re­sen el tud­nak men­ni. A ha­tár túl­ol­da­lán élő evan­gé­li­ku­sok és nem evan­gé­li­ku­sok mi­att. De nem­csak őmi­at­tuk, ha­nem sa­ját ma­guk mi­att is. Lel­ké­szem­mel, Endre­ffy Gé­zá­val együtt úgy lá­tom, bu­da­ör­si gyü­le­ke­ze­tünk na­gyobb „nyer­te­se” en­nek a test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­lat­nak, mint a sa­jó­gö­mö­ri­ek. Is­ten­nek há­la, ők for­dít­va lát­ják.

Kút és vi­ze

Ha egy kút­ból nem me­rí­te­nek, a vi­ze ál­lott lesz. Az­után meg­pos­had, ké­sőbb pe­dig a föld alat­ti víz­erek el­isza­po­sod­nak. Ha fo­lya­ma­to­san húz­zák be­lő­le a vi­zet, ak­kor a kút tisz­ta, egész­sé­ges és friss vi­zet fog ad­ni. Tes­sék mon­da­ni, hány ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet vé­gez fo­lya­ma­to­san misszi­ót ki­fe­lé? Ne tes­sék szá­mol­ni, a több mint há­rom­száz­ból alig né­hány.

Ma evan­gé­li­kus stra­té­gi­á­ról be­szé­lünk, vi­tat­ko­zunk, de ar­ra nem gon­do­lunk, hogy a Mes­ter stra­té­gi­á­já­ról be­szél­jünk. Hogy áll, az­az ha­lad ez most kis ­egy­há­zunk­ban: „Men­je­tek el szer­te az egész vi­lág­ba, hir­des­sé­tek az evan­gé­li­u­mot min­den te­remt­mény­nek” (Mk 16,15), és „…köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról a ta­gok” (1Kor 12,25b)?

Le­het itt „fe­lül­ről” jobb­nál jobb stra­té­gi­át ki­mun­kál­ni, ha a gyü­le­ke­ze­tek nem fog­nak ki­fe­lé is szol­gál­ni – vin­ni a Jé­zus Krisz­tus­ról szó­ló evan­gé­li­u­mot –, „kút­juk vi­ze meg­pos­had, víz­ere­ik el­isza­po­sod­nak”. Nem lesz élet ben­nük, csak ve­ge­tál­ni fog­nak. Mi­lyen iga­za volt Fa­bi­ny Ta­más püs­pök­nek, ami­kor az an­ti­ó­khi­ai egy­ház- és gyü­le­ke­zet­mo­dellt, a ki­fe­lé nyi­tott, a temp­lom kü­szö­bén, a fa­lu-, vá­ros-, or­szág­ha­tá­ron túl­lé­pő szol­gá­ló kö­zös­sé­ge­ket lát­ja élet- és jö­vő­ké­pes­nek. Eh­hez vi­szont sok em­ber kell, nem csak lel­ké­szek, el­ső­sor­ban nem lel­ké­szek. Éb­resz­tő! A „majd a lel­kész, majd a püs­pök, majd az egy­ház­ve­ze­tés meg­mond­ja, meg­old­ja” ide­je le­járt.

Je­nő-je­len­ség

A Sa­jó­gö­mö­rön kon­fir­má­ci­ó­ra je­lent­ke­zett Je­nő, a ti­zen­öt éves ka­masz ma­gyar anya­nyel­vű ro­ma srác. Ezen egy­részt nem kell cso­dál­koz­ni, mert a fa­lu la­kos­sá­gá­nak már a fe­le ro­ma, va­sár­nap dél­utá­ni al­kal­ma­i­kon pe­dig a gye­re­kek és a fi­a­ta­lok het­ven szá­za­lé­ka az. Egy ré­szük nincs meg­ke­resz­tel­ve, Je­nő sem volt a múlt hé­tig, má­sok pe­dig ka­to­li­ku­sok. Je­nő és kis ba­rá­tai min­dig jön­nek. Má­sok, az evan­gé­li­kus ma­gyar gye­re­kek ke­ve­sen vagy nem na­gyon. Mert Is­ten a kö­vek­ből is tud fi­a­kat tá­masz­ta­ni, va­la­mint a me­nyeg­zőn is má­sok lesz­nek, mint akik hi­va­ta­lo­sak vol­tak…

Más­részt vi­szont cso­dál­ni kell a mi mennyei Gaz­dán­kat, ho­gyan mun­kál­ko­dik. Je­nő a nyá­ri tá­bor­ban egy bib­li­ai tör­té­net szín­da­ra­bi fel­dol­go­zá­sá­ban pa­rá­dé­sat ala­kí­tott. A szí­vét ad­ta be­le. Úgy, ahogy ke­ve­sen. Az­óta min­den­ho­va el­jön, ahol együtt le­he­tünk. A Bu­dai Egy­ház­me­gye Bu­da­ör­sön meg­ren­de­zett hit­tan­ver­se­nyé­re ér­ke­zett sa­jó­gö­mö­ri csa­pat­ból is ki­tűnt mint a leg­fel­ké­szül­tebb. Ha­vi ta­lál­ko­zó­ink­ról so­ha nem hi­ány­zik. Vé­gig­csi­nál­ta a kon­fir­má­ci­ói elő­ké­szí­tőt, majd a he­lyi lel­kész – még ope­rá­ci­ó­ja előtt – pün­kösd­kor meg­ke­resz­tel­te. Így kon­fir­mált a töb­bi­ek­kel.

Ő azért je­len­ség, mert nem egye­di. Hoz­zá ha­son­ló, so­ha ko­ráb­ban gyü­le­ke­zet­hez és egy­ház­hoz nem tar­to­zó fi­a­ta­lok ér­dek­lőd­nek, vá­gyód­nak. Per­sze ez az ér­dek­lő­dés rej­tet­ten je­lent­ke­zik. Va­jon van­nak olyan lel­ké­szek és gyü­le­ke­ze­ti ta­gok, akik­nek van lá­tá­suk ezt ész­re­ven­ni?

Sa­jó­gö­mör­ből ha­za­fe­lé jö­vet a bu­da­ör­si­ek­kel ar­ról be­szél­get­tünk, hogy csak ál­lunk és nem ért­jük, mi­lyen ha­tal­mas dol­go­kat cse­lek­szik ve­lünk és sze­münk lát­tá­ra a mi Urunk.

Ked­ves ol­va­só, nem akarsz te is en­nek ré­sze­se len­ni?

Ga­rá­di Pé­ter, a bu­da­ör­si gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je

::Nyomtatható változat::