Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 24
- Rákosszentmihály evangélikusainak ünnepén
Egyházunk egy-két hete
Két kis európai gyülekezet találkozása
Hozzászólás a cikkhez
Rákosszentmihály evangélikusainak ünnepén
Rákosszentmihály község neve csak a múlt század első éveiben került a térképekre. Gazdálkodás folyt a Pest városától keletre eső területen, amelyet Szentmihálypusztának vagy Pusztaszentmihálynak neveztek. Ahogy Pest jelentősége erősödött, ahogy a város egyre inkább iparosodott, egyre többen települtek ide. 1902-től jelenik meg Rákosszentmihály neve.
Az idetelepült evangélikusokat hosszú ideig a Cinkotai Evangélikus Egyházközség pásztorolta. 1911 pünkösdjén szerveződtek fiókegyházközséggé, és 1921-ben nevezték ki hitoktató lelkészükké e sorok írójának édesapját, Tóth-Szöllős Mihályt. Istentiszteleteiket a központi iskola egyik tantermében tartották, miközben erősödött a saját templom utáni vágyuk. Alapot létesítettek, ám az ebben összegyűlt pénz sajnos értékét vesztette: a 37 ezer korona az átváltáskor 3 ezer pengőre olvadt. Ám a gyülekezet lelkesedését ez sem törte meg: tovább gyűjtöttek.
Közelebb érezhették álmuk megvalósítását, amikor a gyülekezet felügyelőjének katolikus özvegye – férje szándékát követve – a község központjában fekvő két ingatlanukat végrendeletileg az egyházközségre hagyta. Sándy Gyula műegyetemi tanár a tizennyolcadik templomtervét készítette el a számukra.
- augusztusában kezdték el a templom építését, és 1934. június 17-én szentelhette fel Isten házát Rákosszentmihályon D. Raffay Sándor bányakerületi püspök.
A helyi gyülekezet Szentháromság vasárnapján ünnepelte ennek hetvenötödik évfordulóját.
A hálaadásban részt vett a németországi Hürth város evangélikus gyülekezetének küldöttsége is. Ebben a Köln melletti testvérgyülekezetben szolgált ugyanis lelkészként a most már nyugdíjban lévő Glatz József, aki gyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte.
Tizennyolc németországi testvér jött el, hogy együtt örüljön a jubiláló gyülekezettel. A hálaadó istentiszteleten lelkészük, Helmut Werner hirdette az igét a vasárnap evangéliuma alapján. Nikodémust állította a közösség elé, akinek istenkeresése példaként szolgált a templomépítő gyülekezetnek. Szólt a Szentlékek munkájáról is, aki megerősítette a közösséget.
Az istentisztelet szolgálatában részt vett a Kölcsey Ferenc Általános Iskola gyermekkara is – magyar és német nyelvű énekekkel köszöntve a gyülekezetet. A gyermek-bibliakörös apróságok – Börönte Márta lelkész vezetésével – bemutatták az összejöveteleiken minden alkalommal használt „szeretetkocka-gurítást”…
A német vendégek ajándékot is hoztak, egy körülbelül fél méter magas, súlyos márványkeresztet, amelyet korábbi – „alábányászás miatt” lebontott – templomukból menekítettek meg. Kérték, hogy vigyázzanak rá a rákosszentmihályiak, őrködvén azon, hogy a hit megmaradjon.
A vendégek számára gazdag programot szerveztek: jártak a Domony-völgyben, megnézték a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot, ismerkedtek a fővárossal, és sokat voltak együtt szállásadóikkal is, hogy erősödjön a személyes kötődés és barátság. (A rákosszentmihályiak csoportja már járt Hürthben.)
Bensőséges, baráti, testvéri közösségben ünnepelt tehát együtt a két gyülekezet június 7-én, az európai parlamenti választás vasárnapján erősítve az európai evangélikusok testvériségét is.
TSZM
::Nyomtatható változat::
|