e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Ro­va­tunk­ban be­le­kezd­tünk egy so­ro­zat­ba, amely­nek a cí­me is azt su­gall­ja, hogy el­mé­le­ti kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zunk: „Ha­csak ko­mo­lyan át nem gon­dol­juk”. Alig je­lent meg a má­so­dik cikk, amely a hul­la­dék mennyi­sé­gé­nek csök­ken­té­sé­ről szólt, he­ves re­a­gá­lá­so­kat kap­tunk: „Rend­ben van, ez szép el­mé­let, de a konk­ré­tu­mok ér­de­kel­nek… Mit te­he­tek a hét­köz­na­pok­ban, hogy ke­ve­sebb le­gyen a sze­mét?” A so­ro­zat foly­ta­tód­hat leg­kö­ze­lebb, most meg­pró­bá­lunk vá­la­szol­ni a kér­dé­sek­re.

Né­hány éve a Hul­la­dék Mun­ka­szö­vet­ség töb­bi mun­ka­tár­sá­val együtt én is so­kat gon­dol­koz­tam azon, hogy le­het­ne ma­gya­rí­ta­ni az Ame­ri­ká­ban egy­re töb­bet han­goz­ta­tott Ze­ro Waste kon­cep­ci­ót. Nul­la hul­la­dék? Ez ko­moly­ta­la­nul hang­zik, min­den­ki tud­ja, hogy egész éle­tünk hul­la­dék­ter­me­lés­sel jár, ezen nem tu­dunk vál­toz­tat­ni.

Pe­dig a ter­mé­szet­ben nem kép­ző­dik fel­hasz­nál­ha­tat­lan ma­ra­dék, min­den vissza­ke­rül a kör­for­gás­ba. A ter­mé­szet ré­sze­ként az em­ber is so­ká­ig be­il­lesz­ke­dett eb­be a rend­szer­be. Fa­lu­he­lyen még egy-két nem­ze­dék­kel ez­előtt is csak olyan szer­ves hul­la­dé­kok ke­let­kez­tek, ame­lye­ket nyu­god­tan ki le­he­tett dob­ni a kert vé­gé­be, ott né­hány hó­nap alatt le­bom­lot­tak. Ami­kor a kom­posz­tot be­for­gat­ták a ta­laj­ba, csak gaz­da­gí­tot­ta azt. Ma meg? Egy­re több olyan hul­la­dé­kot ter­me­lünk, amellyel nem tu­dunk mit kez­de­ni. A mű­anya­gok több száz év alatt bom­la­nak le, a fé­mek több ezer év alatt, az üveg gya­kor­la­ti­lag so­ha­sem.

Mi­kor a Hul­la­dék Mun­ka­szö­vet­ség a kö­zel­múlt­ban még­is­csak el­in­dí­tot­ta Nul­la hul­la­dék kam­pá­nyát, nem ar­ra gon­dolt, hogy ha a kam­pány ered­mé­nyes lesz, az ipa­ri tár­sa­dal­mak fog­ják ma­gu­kat, és le­áll­nak a hul­la­dék­ter­me­lés­sel. De azt ko­mo­lyan gon­dol­ták, hogy kör­nye­zet­vé­del­mi szem­pont­ból a leg­jobb hul­la­dék az, ame­lyet elő sem ál­lí­ta­nak.

Lás­suk a gya­kor­la­tot! Mün­chen nagy­sza­bá­sú ren­dez­vé­nye­i­ről hí­res. Ezek kö­zé tar­to­zik a vi­lág leg­na­gyobb sör­fesz­ti­vál­ja, az Okt­ober­fest, a mün­che­ni vá­sár és a mün­che­ni nem­zet­kö­zi ma­ra­ton. 1991-ben a vá­ros meg­elé­gel­te, hogy a sok evés és ivás mennyi hul­la­dék kép­ző­dé­sé­vel jár, és a nagy­sza­bá­sú nyil­vá­nos ren­dez­vé­nye­ken egy­sze­rű­en be­til­tot­ta az el­dob­ha­tó po­ha­rak, tá­nyé­rok és evő­esz­kö­zök hasz­ná­la­tát. Az­óta el­mos­ha­tó esz­kö­zö­ket hasz­nál­nak, ame­lye­kért a vá­sár­lók­nak be­té­ti dí­jat kell fi­zet­ni­ük.

Az in­téz­ke­dés rend­kí­vü­li mér­ték­ben csök­ken­tet­te a ren­dez­vé­nye­ken kép­ző­dő hul­la­dék mennyi­sé­gét. A sör­fesz­ti­vá­lon 1990-ben még ti­zen­egy­ezer ton­na ház­tar­tá­si hul­la­dék kép­ző­dött, 1999-ben már csak öt­száz­öt­ven ton­na, vagy­is a hul­la­dék mennyi­sé­ge hu­szad­ré­szé­re csök­kent. A ki­sebb ren­dez­vé­nye­k esetében a szer­ve­zők­nek sok­ba ke­rül­ne ele­gen­dő mennyi­sé­gű több­ször hasz­ná­la­tos ét­kész­le­tet és evő­esz­közt vá­sá­rol­niuk, Mün­chen vá­ro­sa ezért el­fo­gad­ha­tó áron ét­kész­let- és evő­esz­köz-köl­csön­zőt nyi­tott, amely­nek kész­le­te két-há­rom­száz sze­mély ré­szé­re ele­gen­dő.

A kész­let­hez két mo­so­ga­tó­gé­pet is köl­csö­nöz­nek. Az egész fel­sze­re­lés egy jó­ko­ra pi­ros pony­vás után­fu­tó­ban össze­cso­ma­gol­va szál­lít­ha­tó. Mi­ó­ta a köl­csön­zé­si le­he­tő­ség mű­kö­dik, a ren­dez­vény­szer­ve­zők sok­kal job­ban el­fo­gad­ják és tisz­te­let­ben tart­ják az el­do­bható esz­kö­zök ti­lal­mát.

Ar­ról azon­ban nincs szó, hogy a fo­gyasz­tói tár­sa­dal­mak be­lát­ták vol­na, hogy hi­báz­tak, mos­tan­tól csak be­tét­dí­jas üve­gek­be töl­tik az italt, mo­so­gat­ha­tó por­ce­lán­edé­nyek­be me­rik az ételt. A Fe­hér­vá­ri úti pi­a­con 2006 nya­ra óta csak mű­anyag kés­sel és vil­lá­val le­het a mű­anyag tá­nyér­ba ra­kott éte­le­ket nyi­szi­tel­ni. Ne­gyedóra alatt így is vé­gez az éhes pol­gár, utá­na a tá­nyér, kés, vil­la és ka­nál a ma­ra­dék étel­lel együtt me­het a sze­mét­be.

Be­val­lom, én eb­ben a prog­ram­ban nem ve­szek részt. Tíz­ezer­szer fel­hasz­nál­ha­tó do­boz­ban vi­szem ha­za az ebé­det, ott­hon pe­dig mo­so­ga­tok. A gyü­möl­csöt és zöld­sé­get is­me­rős árus­tól ve­szem. Ele­in­te fur­csál­lot­ta, mi­kor ar­ra kér­tem, hogy ne nej­lon­zacs­kó­ba, ha­nem köz­vet­le­nül a ko­sa­ram­ba tölt­se a gyü­möl­csöt, de ma már má­sok­nak is ajánl­ja ezt a le­he­tő­sé­get. Min­den­ki­nek jó, ha ke­ve­sebb nej­lon­zacs­kó fogy. Jó ér­zés tölt el, ha nem kell ki­dob­nom a sport­tás­ká­mat, ha­nem si­ke­rül meg­ja­vít­tat­nom a cip­zár­ját. Még az sem biz­tos, hogy anya­gi­lag job­ban já­rok, de nem sze­re­tek sze­me­tet ter­mel­ni.

A vi­lág­ban ma egy­szer­re van je­len az őrült pa­zar­lás és a ré­gi-új kör­nye­zet­tu­da­tos szem­lé­let. Né­hány éve még csak brüssze­li pél­dán tud­tuk be­mu­tat­ni, hogy mennyi mű­anyag pa­lack ter­me­lé­sét és ár­tal­mat­la­ní­tá­sát tud­ták ki­vál­ta­ni is­ko­lai ivó­ku­tak fel­ál­lí­tá­sá­val. Jú­ni­us 2-i hír, hogy Ma­gyar­or­szá­gon meg­hir­det­ték az „ivó­ku­ta­kat az is­ko­lák­nak” prog­ra­mot. Csík­sze­re­dá­ban nem­rég tej­au­to­ma­tát he­lyez­tek el a pi­ac be­já­ra­tá­nál, amely a hely­be­li ter­me­lők tej­ér­té­ke­sí­té­sét se­gí­ti, és sok cso­ma­go­ló­anyag gyár­tá­sát te­szi fö­lös­le­ges­sé. Ha­son­ló „bá­dog­te­he­nek” több­fe­lé meg­je­len­tek Er­dély­ben és Ma­gyar­or­szá­gon is.

Hi­báz­tat­hat­juk a glo­ba­li­zált vi­lá­got vagy a kor­mányt a sze­mét­ter­me­lés el­ha­tal­ma­so­dá­sá­ért, de tő­lünk is függ, hogy si­ke­rül-e a Föl­dün­kért fe­le­lős­sé­get ér­ző gon­dol­ko­dás­mód­nak és az ab­ból kö­vet­ke­ző gya­kor­lat­nak meg­erő­söd­nie. Szél­ró­zsá­ra, egy­ház­ke­rü­le­ti csen­des­na­pok­ra, egyéb evan­gé­li­kus tö­meg­ren­dez­vé­nyek­re, de sze­re­tet­ven­dég­sé­gek­re is sze­re­tet­tel ajánl­juk a kor „új­don­sá­ga­it”: az ivó­vi­zet, a kan­ná­kat, az üveg­po­ha­ra­kat és a mo­so­ga­tást.

Gadó György Pál

::Nyomtatható változat::