Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ér­de­ke­sen ala­kult Mokry Sá­mu­el éle­te és mun­kás­sá­ga. A Bács me­gyei Mo­nos­tor­sze­gen szü­le­tett 1832. má­jus 8-án. Ap­ja ál­la­mi tiszt­vi­se­lő volt a Fe­renc-csa­tor­ná­nál, öccse pe­dig víz­épí­tő mér­nök lett. A gyer­mek az al­gim­ná­zi­um négy osz­tá­lyát Új­ver­bá­szon vé­gez­te, majd a po­zso­nyi evan­gé­li­kus lí­ce­um­ban ta­nult. Két évig ne­ve­lő volt. Teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­it Hal­lé­ban fe­jez­te be 1854-ben.

Oros­há­zán lett se­géd­lel­kész Mi­ko­lay Ist­ván mel­lett, aki­nek le­á­nyát, a szar­va­si Tes­se­dik Sá­mu­el uno­ká­ját vet­te fe­le­sé­gül 1858-ban. Még eb­ben az év­ben Bé­kés­csa­bá­ra ke­rült, ahol az al­re­ál­gim­ná­zi­um­ban ta­ní­tott, és a gyü­le­ke­zet ma­gyar nyel­vű lel­ké­szi szol­gá­la­tát is el­lát­ta. 1867-től a gim­ná­zi­um el­ső igaz­ga­tó­ja volt. Az az­előtt nem sok­kal lé­te­sí­tett is­ko­la tan­anya­gá­ban a hu­mán tár­gyak mel­lett hang­sú­lyos volt – Tes­se­dik pél­dá­ja nyo­mán – a gaz­da­sá­gi szak­is­me­re­tek ok­ta­tá­sa is.

Ígé­re­tes­nek in­dult pe­da­gó­gu­si pá­lyá­já­tól sú­lyos szem­ba­ja mi­att kel­lett meg­vál­nia, és nem­so­ká­ra a Bé­kés­vár­me­gyei Gaz­da­sá­gi Egy­let tit­ká­ra lett. En­nek szer­ve­zé­sé­ben ki­ál­lí­tá­so­kat ren­dez­tek, és bir­tok­szem­lé­ket tar­tot­tak.

Mokry fel­is­mer­te és jól lát­ta a nagy­bir­to­kok szo­rí­tá­sá­ban élő ag­rár­pro­le­tá­rok és kis­pa­rasz­tok ne­héz hely­ze­tét, a ko­ra­be­li ag­rár­vi­szo­nyo­kat, a meg­él­he­té­si ne­héz­sé­ge­ket. 1863-ban, 1865-ben és 1868-ban aszály pusz­tí­tott azon a vi­dé­ken, 1873-ban pe­dig rozs­da­kár ér­te a ga­bo­na­táb­lá­kat. A bú­za­ter­mé­sek alig ér­ték el a há­rom-négy po­zso­nyi mé­rőt (kö­rül­be­lül száz­öt­ven-két­száz ki­lo­gram­mot) ma­gyar hol­dan­ként (ezer­két­száz négy­szög­ölen­ként).

Apó­sa biz­ta­tá­sá­ra gaz­dál­kod­ni kez­dett Ge­ren­dás­pusz­tán, kö­rül­be­lül há­rom­száz­öt­ven ma­gyar hold nagy­sá­gú, „so­vány föl­dű” bé­relt bir­to­kon.

Ne­me­sí­tő mun­ká­já­val Mokry cél­ja a bú­za­ter­me­lés mennyi­sé­gé­nek és mi­nő­sé­gé­nek ja­ví­tá­sa volt. A ne­me­sí­tés­re egy új­ság­cikk hív­ta föl a fi­gyel­mét. Kül­föl­di ta­nul­mány­út­ján nagy ha­tás­sal volt reá Er­furt, a né­met ker­té­sze­ti nö­vény­ne­me­sí­tés köz­pont­ja.

Ele­in­te kis par­cel­lá­kon, majd egy­re na­gyobb te­rü­le­te­ken dol­go­zott. Az 1870-es évek­ben már mint­egy száz­öt­ven hol­don ter­mesz­tet­te az ál­ta­la ki­ne­me­sí­tett bú­zát. A rozs és az ár­pa ne­me­sí­té­sé­hez is hoz­zá­kez­dett, de ezt a mun­kát ab­ba­hagy­ta.

Ha­tott reá Hal­let an­gol nö­vény­ne­me­sí­tő. Mokry cél­ki­tű­zé­se az volt, hogy sok ka­lász­ká­val hosszabb ka­lászt ér­jen el – több ga­bo­na­szem, na­gyobb ter­més. Hal­let a bok­ro­so­dá­si ké­pes­ség fej­lesz­té­sé­re tö­re­ke­dett, és Mokry az 1870-es évek­ben át­vet­te ezt a mód­szert. Si­ke­rült ál­lan­dó­sí­ta­nia a ka­lász nagy­sá­gát, te­hát új faj­tát lét­re­hoz­nia, amely tu­laj­don­sá­ga­it a kö­zön­sé­ges szán­tás-ve­tés ese­tén is meg­őriz­te. A leg­jobb ka­lá­szok leg­szebb sze­me­it vá­lo­gat­ta ki és nagy te­nyész­te­rü­let­re ve­tet­te el. Szán­tó­föl­di sza­po­rí­tás­ra az így fel­ne­velt „eli­tek” har­ma­dik évi ter­mé­sét hasz­nál­ta fel.

A 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben tör­tént meg az át­té­rés a rend­sze­res ve­tés­for­gó­ra, a gaz­da­sá­go­sabb trá­gyá­zás­ra, a me­ző­gaz­da­sá­gi gé­pek al­kal­ma­zá­sá­ra. Ez­ál­tal nőtt a ter­més­biz­ton­ság, a be­teg­sé­gek­kel szem­be­ni el­len­ál­lás. Mind­ezek a té­nye­zők is hoz­zá­já­rul­tak ah­hoz, hogy Mokry Sá­mu­el ne­me­sí­tett anya­gai is­mer­tté vál­tak, és szí­ve­sen vá­sá­rol­ták őket.

Ered­mé­nyes mun­kál­ko­dás után, 1888-ban Mokry le­mon­dott gaz­da­sá­gi egy­le­ti tit­ká­ri ál­lá­sá­ról, és nyu­ga­lom­ba vo­nult. Előt­te húsz­éves Em­ma le­á­nya, utá­na pe­dig fe­le­sé­ge halt meg. 1900-ban nem újí­tot­ta meg bér­le­ti szer­ző­dé­sét. Bu­da­pest­re köl­tö­zött, Bok­ré­ta ut­cai há­zá­ba. Lá­tá­sa to­vább gyen­gült, de na­gyon sze­re­tett sak­koz­ni. Pa­pi lel­kü­le­tét mind­vé­gig meg­tar­tot­ta.

1. jú­ni­us 10-én hunyt el Bu­da­pes­ten, de az oros­há­zi al­vé­gi te­me­tő­ben nyug­szik csa­lád­tag­jai mel­lett.

Több is­me­ret­ter­jesz­tő cik­ke, ta­nul­má­nya je­lent meg a Gaz­da­sá­gi La­pok­ban. Leg­fon­to­sabb mun­kái: Be­szél­ge­tés a bú­za túl­ter­me­lés ká­ros vol­ta fe­lett (Gyu­la, 1871), Bú­za­ne­me­sí­tés (Gyu­la, 1875) – ez az el­ső ma­gyar bú­za­ne­me­sí­té­si szak­könyv, ő pe­dig az el­ső ma­gyar bú­za­ne­me­sí­tő.

Szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ján az em­lék­bi­zott­ság – amely­nek tag­ja volt Tá­borsz­ky Lász­ló evan­gé­li­kus es­pe­res is – tu­do­má­nyos ülés­sza­kon em­lé­ke­zett meg ró­la, mél­tat­va ered­mé­nyes mun­kás­sá­gát. Bé­kés­csa­bán a ró­la el­ne­ve­zett ut­cá­ban em­lék­táb­lát avat­tak, az oros­há­zi te­me­tő­ben pe­dig meg­ko­szo­rúz­ták sír­ját. A Bé­kés Me­gyei Ta­nács Mokry Sá­mu­el-dí­jat ala­pí­tott.

Mokry Sá­mu­el Tes­se­dik gya­kor­la­tá­nak kö­ve­tő­je volt. Éle­te és mun­kás­sá­ga Jé­zus szép pél­dá­za­tá­val az ered­mény­re utal: lel­ki­is­me­re­tes mun­ka után nem ma­rad el a si­ker, az ered­mény, az ál­dás.

Bar­cza Bé­la

::Nyomtatható változat::