Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Lé­te­zik ugye­bár a ha­gyo­má­nyos ol­tó­anyag. Szük­ség van rá. Hi­szen min­den év­ben van va­la­mi­lyen ere­jű inf­lu­en­za­jár­vány. És min­den év­ben van ka­rá­csony. Van, kell, hogy le­gyen igény a sze­re­tet szé­ru­má­ra is.

Idén azon­ban az úgy­mond új tí­pu­sú inf­lu­en­za, a ser­tés- vagy még frap­pán­sab­ban a disz­nó­inf­lu­en­za, a H1N1 ví­rus okoz­ta meg­be­te­ge­dés a slá­ger. Sa­já­to­san öt­vö­ző­dik ez a gyű­lö­let­bak­té­ri­um ál­tal elő­idé­zett tár­sa­dal­mi kór­ral. Nem kell a tra­di­ci­o­ná­lis ol­tó­anyag, és nem kell a sze­re­tet szé­ru­ma. A H1N1 irá­nyít­ja a meccset. Nor­má­lis eset­ben az egész­sé­ges tár­sa­da­lom moz­gó­sít­ja erő­it az el­len­ség el­len; csak így van esély a győ­ze­lem­re. Nem bab­ra megy a já­ték. Em­be­rek, az egész tár­sa­da­lom éle­te, egész­sé­ge a tét. Kit ér­de­kel? A ví­rus irá­nyít­ja az ese­mé­nye­ket, oszt­ja meg az elv­ben szem­ben ál­ló­kat, a kis­sze­rű sze­rep­lő­ket, akik­nek nem a ví­rus, ha­nem a más fel­fo­gá­sú­ak le­győ­zé­se a pri­o­ri­tás.

Meg­szó­lal a te­le­fo­nom. Ked­ves ba­rá­tom ta­ná­csot sze­ret­ne kér­ni. Be­ol­tas­sa-e ma­gát az új tí­pu­sú inf­lu­en­za el­len? – így a kér­dés. Ter­mé­sze­te­sen – így a vá­la­szom. Rö­vid csend után mél­tat­lan­ko­dó hang: nem ezt vár­tam tő­led – és kö­szö­nés nél­kül bont­ja a vo­na­lat.

1. no­vem­ber. Ülök a Ma­gyar Or­vos­tár­sa­sá­gok és -egye­sü­le­tek Szö­vet­sé­ge ta­ná­csá­nak ülé­sén, ahol – vé­lem, igen he­lye­sen – be­ik­tat­tak egy nul­la­dik na­pi­ren­di pon­tot. Az Alap­el­lá­tá­si In­té­zet fő­igaz­ga­tó­ja tart elő­adást a H1N1 ví­rus­ról, ter­je­dé­sé­ről, a jár­vány­ügyi hely­zet­ről. Ob­jek­tí­ven, ada­tok alap­ján, igen jól. Nem győz sza­bad­koz­ni, hogy ke­rül a csiz­ma az asz­tal­ra. Ő len­ne a csiz­ma. Nyil­ván a kom­pe­ten­ci­á­ra cé­loz. Ő nem vi­ro­ló­gus, nem is in­fek­to­ló­gus. Té­ved. Az elő­adás is bi­zo­nyít­ja a kom­pe­ten­ci­át. Hi­szen a re­le­váns ada­tok – ami a jár­ványt és ter­je­dé­sét il­le­ti, meg­ha­tá­roz­va a te­en­dő­ket – az alap­el­lá­tás­ban ke­let­kez­nek.

Ed­dig rend­ben is vol­na. Ez­után kö­vet­ke­zik a csak tár­sa­dal­mi kór­tör­té­net di­ag­nó­zi­sá­val il­let­he­tő foly­ta­tás. Az el­nök le­he­tő­sé­get ad né­hány hoz­zá­szó­lás­ra. Döb­ben­ten fi­gye­lem, ahogy az ülés részt­ve­vői – szak­má­juk­ban ve­ze­tő tu­dós or­vo­sok, pro­fesszo­rok és egye­sü­le­tü­ket kép­vi­se­lő, ke­vés­bé is­mert, de ugyan­csak ki­vá­ló kol­lé­gák – egy­mást kö­ve­tő­en, meg nem ál­lít­ha­tó mó­don, sok­fé­le né­ző­pont­ból ar­gu­men­tál­nak az ol­tás szük­sé­ges­sé­ge, hasz­nos­sá­ga, egye­dül üd­vö­zí­tő vol­ta mel­lett.

Az­óta is több­ször fog­lal­koz­tat, nem kel­lett vol­na-e en­ged­nem a kész­te­tés­nek, fel­ug­ra­ni és ki­a­bál­va meg­kér­dez­ni a ve­re­teseket hoz­zá­szó­ló­kat, hogy ki­vel vi­tat­koz­nak. Mi­ért kell az elő­adás szi­kár té­nye­it ennyi­szer meg­is­mé­tel­ni? És a sze­mük­be mon­da­ni, hogy – nem megkér­dő­je­lez­ve alap­ve­tő jó­hi­sze­mű­sé­gü­ket – mo­ti­vá­ci­ó­juk jobb eset­ben szak­ma­po­li­ti­kai, de in­kább csak po­li­ti­kai. A ví­rus, il­let­ve az ol­tás csak esz­köz a kor­mány­pár­ti­ak­nak ar­ra, hogy koc­ká­zat nél­kül, szak­mai fó­ru­mon, lo­ja­li­tá­su­kat meg­erő­sít­ve vil­log­ja­nak (míg az el­len­zé­ki­ek sa­já­tos Ca­nos­sát jár­va kul­log­nak vissza a kö­zös­be, el­veszt­ve a csa­tát, de biz­tos­ra vé­ve, hogy meg­nye­rik a há­bo­rút). De leg­alább el­vál­lal­ták vol­na, hogy ak­tu­á­lis szak­mai mez­ben po­li­ti­kai nyi­lat­ko­za­tok hang­za­nak el.

Nem kér­he­tem szá­mon, mert hall­gat­tam. Ahogy az el­nök ar­ra van szo­ci­a­li­zál­va, hogy az elő­adás után le­he­tő­sé­get kell ad­ni a vi­tá­ra, ma­gam ar­ra, hogy nem il­lik köz­be­or­dí­ta­ni, jobb a bé­kes­ség, no meg vé­gül is min­den­ki ar­ról be­szél, amit én is mond­tam a ba­rá­tom­nak: ter­mé­sze­te­sen ol­tas­sa be ma­gát.

A több­párt­rend­szer – ez is a lé­nye­ge – meg­oszt, kü­lön­böz­nek a po­li­ti­kai né­ze­tek, de egy-egy nem­ze­ti ügy kö­rül ki­ala­kul­hat egy­ség. Így vált egy­sé­ges­sé az esz­ten­dő vé­gé­re az ol­tás­párt, el­ső­sor­ban a szak­ma. De a la­kos­ság­ban is meg­lett a több­ség. Vi­szont mo­dell­ér­té­kű, mi­ért nem va­ló­sul meg a nem­ze­ti sors­kér­dé­sek­ben az annyi­szor igé­nyelt kon­szen­zus. Ha egy ennyi­re ra­ci­o­ná­lis szak­mai kér­dés­ben több hó­na­pos po­li­ti­kai cir­kusz vá­lik ural­ko­dó­vá, koc­káz­tat­va so­kak egész­sé­gét, mit vár­junk a bo­nyo­lul­tabb ügyek­ben?!

Több­ször idéz­tük: hat hó­nap alatt meg­vál­toz­tat­ha­tó a po­li­ti­kai rend­szer, hat év alatt a gaz­da­ság. De hat­van év is ke­vés le­het a va­ló­di tár­sa­dal­mi meg­úju­lás­hoz. Va­ló­já­ban er­ről szól az ol­tá­si kri­mi.

Bol­do­gult if­jú­ko­rom­ban – az öt­ve­nes évek de­re­kán – egyik me­di­kus kol­lé­gám a mar­xis­ta sze­mi­ná­ri­um­ban ko­moly kép­pel fel­tet­te a kér­dést: a ku­lá­kot, ha vak­bél­gyul­la­dá­sa van, ugyan­olyan szín­vo­na­lon kell meg­ope­rál­ni, mint a sze­gény­pa­rasz­tot? „Ter­mé­sze­te­sen” – vá­la­szol­ta né­mi ha­bo­zás után és eny­hén za­var­tan ok­ta­tónk. Ak­kor a dik­ta­tú­rá­val szem­ben meg­tar­tott – egy­sé­ges is volt e té­ren a tár­sa­da­lom – egy­faj­ta jó­zan­ság, nor­ma­li­tás ér­vé­nye­sült.

Fél év­szá­zad után a de­mok­rá­cia csőd­je a „kor­mány­pár­ti” és „el­len­zé­ki” ol­tó­anyag. Ha tud­juk is – no meg eb­ben is van az egész­ség­ügy­nek fe­le­lős­sé­ge –, hogy a de­mok­rá­ci­á­ban fe­nye­ge­tőb­ben je­lent­kez­nek a vad­haj­tá­sok. Bi­zony nem a he­lyez­ke­dés, az egyé­ni kar­ri­er­épí­tés kell, hogy je­lent­se a vá­laszt a tár­sa­da­lom egész­sé­gé­nek a ve­szé­lyez­te­tett­sé­gé­re, a men­tál­hi­gi­é­nés kul­tú­ra sú­lyos za­va­rá­ra, ha­nem az iga­zi ri­a­dó. Az ol­tás kö­rü­li meg­döb­ben­tő po­lé­mia csak a fel­szín. De ér­zé­kel­ni kell en­nek kap­csán a tár­sa­da­lom mélyebb ré­te­ge­i­ben meg­hú­zó­dó fo­lya­ma­to­kat is.

Az em­lí­tett szö­vet­sé­gi ta­nács­ülés az ere­de­ti na­pi­ren­dek­kel foly­tat­ta mun­ká­ját.

Ör­ven­de­tes egy­ség ala­kult ki az ér­dek­vé­de­lem te­rü­le­tén. En­nek ta­la­ján új­já­épít­he­tő – leg­alább a re­ge­ne­rá­ció bi­zo­nyos szint­jé­ig – az el­múlt év­ti­zed­ben oly­kor rom­má lőtt egész­ség­ügy. Hogy az elit min­den kor­mány­zat­tal együtt és szem­ben vál­lal­ja fe­le­lős­sé­gét, hogy ra­gasz­kod­junk a mi­nő­ség igé­nyé­hez, hogy ne ván­do­rol­ja­nak el a fi­a­ta­lok…

Nem vár­ha­tó el az egész­ség­ügy­től min­den tár­sa­dal­mi gond or­vos­lá­sa, de el­vár­ha­tó az ál­lás­fog­la­lás – együtt és egyen­ként – a gyű­lö­let, a tes­ti egész­sé­get is ká­ro­sí­tó or­das esz­mék új­já­éle­dé­se el­len.

A H1N1 el­le­ni vak­ci­na ta­lán még­is­csak el­jut a több­ség­hez, de igen­csak il­lu­zó­ri­kus­nak tű­nik a sze­re­tet­szé­rum irán­ti igény 2009 ma­gyar ka­rá­cso­nyán.

Nem hit­tük vol­na, de ez­zel kell szem­be­sül­nünk. Va­ló­já­ban ez az egyet­len iga­zi mai tár­sa­dal­mi kér­dés. A sze­re­tet vagy a gyű­lö­let ke­re­ke­dik-e fe­lül. Mind­ket­tő­nek meg­van a kon­ti­nu­i­tá­sa.

Hosszú tá­von – ez is tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­lat – ga­ran­tált a sze­re­tet di­a­da­la. A gyű­lö­let, a ki­re­kesz­tés, a ki­sebb­sé­gek el­tip­rá­sa ön­emész­tő is, min­dig cső­döt ered­mé­nyez. De mi­nél erőt­le­nebb a sze­re­tet, a jog­egyen­lő­ség, a be­fo­ga­dás ol­da­la, an­nál hosszabb idő, több ál­do­zat, nyo­mo­rú­ság vá­lik jel­lem­ző­vé.

A ma­gyar egész­ség­ügy ké­pes bra­vú­rok­ra. Ilyen volt a nyolc­va­nas évek­ben az AIDS je­lent­ke­zé­se­kor meg­ho­zott in­téz­ke­dés­so­ro­zat. A vér­ké­szít­mé­nyek vizs­gá­la­ta, a ri­zi­kó­cso­por­tok szű­ré­se, a ha­té­kony egész­ség­ne­ve­lés… Ezek­nek is kö­szön­he­tő, hogy mind­má­ig az ala­cso­nyan fer­tő­zött or­szá­gok kö­zé tar­to­zunk.

Vak­ci­ná­ci­ós ta­pasz­ta­la­ta­ink a har­min­cas éve­kig nyúl­nak vissza. Már csak az a kér­dés, tu­dunk-e ele­gen­dő gyű­lö­let­el­le­nes vak­ci­nát és sze­re­tet­szé­ru­mot elő­ál­lí­ta­ni.

Frenkl Ró­bert

::Nyomtatható változat::