e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Ha de­cem­bert írunk, me­net­rend­sze­rű­en meg­ér­kez­nek a jö­vő év­re vo­nat­ko­zó ta­lál­ga­tá­sok. Ha csak az in­for­ma­ti­kai szek­tort néz­zük, ak­kor könnyű­szer­rel ta­lál­ha­tunk becs­lé­se­ket, hogy mi­lyen se­bes­sé­gű és hány ma­got tar­tal­ma­zó pro­cesszort épí­te­nek majd az új gé­pek­be, vagy mi­kép­pen ala­kul az IWIW és a Fa­ce­book har­ca.

E so­rok író­ja már csak­nem há­rom hó­nap­pal ez­előtt adott elő a Ma­s­ters of Lib­rary and In­for­ma­ti­on Sci­en­ce kon­fe­ren­ci­án, amely­nek egyik szek­ci­ó­ja a könyv­tá­rak­nak a di­gi­tá­lis érá­ba ta­go­zó­dá­sá­val fog­lal­ko­zott. Az ak­kor lép­ten-nyo­mon han­goz­ta­tott Web 2.0 ki­fe­je­zés még elég szo­kat­lan volt a könyv­tá­ros fü­lek­nek, de aki ma­nap­ság a Twit­te­ren pör­gő fej­lesz­tők és on­li­ne­mé­dia-szak­em­be­rek előtt hasz­nál­ja, úgy érez­he­ti ma­gát, mint aki va­la­mi di­vat­ja­múlt dol­got em­le­get. Egyi­kük nem­rég azon el­mél­ke­dett, hogy va­jon mi­kor is ve­szett ki a szak­nyelv­ből a ször­fö­zés ki­fe­je­zés, amely a Go­og­le ke­re­ső­jé­nek ural­ma előt­ti idő­sza­kot jel­le­mez­te, ami­kor a leg­töb­ben még a lin­ke­ken ke­resz­tül na­vi­gál­tak az egyes web­ol­da­lak kö­zött.

Az Ox­ford Uni­ver­sity Press min­den év­ben meg­vá­laszt­ja az év sza­vát. 2009-ben ez az un­fri­end lett. Az ige – ma­gyar meg­fe­le­lő­je ba­rátta­la­nít le­het­ne – azt a cse­lek­vést je­len­ti, ami­kor a fel­hasz­ná­ló egy kö­zös­sé­gi ol­da­lon tör­li az egyik is­me­rő­sét. A szó nép­sze­rű­sé­ge jól le­ír­ja hasz­ná­la­tá­nak kö­rül­mé­nye­it: már túl sok a ne­tes kap­cso­lat, már túl sok időt ra­bol el az is­me­rő­sök te­vé­keny­sé­gé­nek kö­ve­té­se. Már túl­sá­go­san itt van a Web 2.0, leg­alább­is annyi­ra, hogy már nem is ne­vez­zük ne­vén. Jö­vő­re va­jon me­lyik szó fog majd ki­kop­ni a hasz­ná­lat­ból, és mi lesz 2010 leg­ked­vel­tebb új jö­ve­vé­nye?

Lesz-e va­jon új szó az ide­jét­múlt­ra? Fog­ják-e va­jon gyűj­tő­fo­ga­lom­mal il­let­ni azo­kat a je­len­sé­ge­ket, ame­lyek már nem tar­toz­nak a ma­inst­re­am­be, ha­nem csak a long­tail­ből bá­nyász­ha­tók elő? Aki ma egész nap­ját az in­ter­net előtt töl­ti, más­nap már nem vesz új­sá­got, ez nem új do­log. De ő már té­vé­hír­adót sem néz az­nap, mert fél nap­pal az ese­mény meg­tör­tén­te után le­járt le­mez­nek szá­mít a hír…

A pil­la­nat­nak élés nem ked­vez azok­nak a kö­zös­sé­gi ol­da­lak­nak sem, ame­lyek em­lék­gyűj­tés­re sza­ko­sod­tak. A Fut­rin­ka (fut­rin­ka.hu) és az Em­lék­gép (em­lek­gep.hu) egy­aránt ta­valy in­dult, de most lát­szó­lag mind­ket­tő stag­nál. Bár an­nak ide­jén a saj­tó re­mek öt­let­nek tar­tot­ta őket, és mind­ket­tő­nél egy-egy IWIW-fő­em­ber bá­bás­ko­dott ala­pí­tó­ként, a nagy át­tö­rés egyik eset­ben sem kö­vet­ke­zett be.

Nem biz­tos te­hát, hogy egy el­ső­re re­mek­nek tű­nő öt­let élet­ké­pes­nek bi­zo­nyul, mert egy év alatt még ma­gyar vi­szo­nyok kö­zött is annyi­ra fel kell tud­ni fut­tat­ni egy ol­dalt, hogy le­hes­sen szá­mol­ni a be­fek­te­tett ja­vak meg­té­rü­lé­sé­vel. Így be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy az in­ter­net szün­te­len vál­to­zá­sa egy­faj­ta car­pe di­em ér­ze­tet kelt a hasz­ná­ló­i­ban, és azok a kí­sér­le­tek, ame­lyek rég­múlt ese­mé­nye­ket akar­nak új élet­re kel­te­ni, úgy látszik, ku­darc­ra van­nak ítél­ve. Egy­re ke­ve­sebb idő jut a múl­ton va­ló me­ren­gés­re, ami­kor a je­len in­for­má­ció­ára­da­ta ki­me­rít­he­tet­len­nek tű­nik.

A most min­dent el­söp­rő ha­tal­má­nak von­zá­sá­ban idén vi­rá­goz­tak fel azok a tech­no­ló­gi­ák, ame­lyek va­lós ide­jű ke­re­sést tesz­nek le­he­tő­vé. Így nem kell a lá­to­ga­tó­nak pon­to­san tud­nia, hogy mi is tör­tént va­ló­já­ban, mert a kü­lön­bö­ző ke­re­sők már rö­vid időn be­lül az ak­tu­á­lis té­má­kat fog­ják meg­je­le­ní­te­ni. A Go­og­le Trends (http://www.go­og­le.com/trends) a leg­fris­sebb twit­te­res be­jegy­zé­se­ket is pár má­sod­per­ces el­té­rés­sel dol­goz­za fel és te­szi el­ér­he­tő­vé a fel­hasz­ná­ló szá­má­ra.

Az ada­tok ke­let­ke­zé­se és szét­ter­je­dé­se kö­zöt­ti idő je­len­tő­sen le­rö­vi­dült, ez­zel pár­hu­za­mo­san a leg­több em­ber­re a ha­son­ló se­bes­ség­gel tör­té­nő in­for­má­ció­fo­gyasz­tás fel­ada­ta há­rul. Az év sza­va, az un­fri­end an­nak a ki­fe­je­ző­dé­se, hogy a je­len­le­gi in­ter­ne­te­ző leg­na­gyobb gond­ja a friss in­for­má­ci­ók meg­fe­le­lő szű­ré­se és rend­sze­re­zé­se. Az el­kö­vet­ke­ző év egyik nagy ki­hí­vá­sa az lesz min­den kö­zös­sé­gi ol­dal szá­má­ra, hogy ke­zel­he­tő­vé te­gye az egy­re több újon­nan ke­let­ke­ző in­for­má­ci­ót. Ame­lyik er­re nem lesz ké­pes, az ve­szí­te­ni fog – a „nincs ne­kem er­re időm” szed­ni fog­ja ál­do­za­ta­it.

Nagy Ben­ce

::Nyomtatható változat::