Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Épít­se­tek utat a pusz­tá­ban az Úr­nak! Az Úr jön ha­ta­lom­mal.” (Ézs 40,3.10)

Ad­vent har­ma­dik he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igéi Ke­resz­te­lő Já­nos­ra, az Úr Krisz­tus hír­nö­ké­re mu­tat­nak, ő pe­dig Is­ten Bá­rá­nyá­ra, ki né­pe üd­vö­zí­tő­je­ként jön el új­ra. Sen­ki meg ne té­vesszen min­ket, mert az „Is­ten va­la­mennyi ígé­re­te Jé­zus Krisz­tus­ban lett igen­né, és ál­ta­la lett ámen­né Is­ten di­cső­sé­gé­re” (2Kor 1,20; LK). Higgyük: „…kö­zel van a sza­ba­du­lás az is­ten­fé­lők­höz, hogy di­cső­sé­ge la­koz­zék föl­dün­kön.” (GyLK 727,9) Ki volt az elő­fu­tár – Lu­ther sze­rint? „Sok­ra tar­tom Ke­resz­te­lő hi­tét, sőt ál­dom az Is­tent, hogy ilyen hű ta­nút adott, aki az Is­ten Bá­rá­nyá­ra mu­tas­son, de Já­nos – csak ta­nú­ja a vi­lá­gos­ság­nak. Csu­pán se­gít, hogy a vi­lá­gos­ság gyer­me­kei le­gyünk. Eb­ben az­tán va­ló­ban fé­nyes­ke­dik.” Ki volt Já­nos – Jé­zus sze­rint? Ő Ma­la­ki­ást idé­zi vá­la­szul: „Ő az, aki­ről meg van ír­va: Íme, én el­kül­döm előt­ted kö­ve­te­met, aki el­ké­szí­ti előt­ted az utat.” – „És ha akar­já­tok, fo­gad­já­tok el, ő Il­lés, aki el­jö­ven­dő volt.” (Mt 11,10.14; lásd Mal 3,1.23) De ki­nek tart­ja ma­gát Pál apos­tol? Krisz­tus szol­gá­já­nak és Is­ten tit­kai sá­f­árá­nak. Mi se bot­rán­koz­zunk meg Já­nos e kér­dé­sén: „Te vagy-e az El­jö­ven­dő, vagy mást vár­junk?”, és ne ítél­kez­zünk az Úr pró­fé­tái és apos­to­lai fe­lett – hagy­juk ezt őreá! „Ő majd nyil­ván­va­ló­vá te­szi a szí­vek szán­dé­ka­it, és ak­kor min­den­ki Is­ten­től kap­ja meg a di­csé­re­tet.” (Mt 11,3; 1Kor 4,5) De mit is pró­fé­tált a Ke­resz­te­lő­ről az Ószö­vet­ség evan­gé­lis­tá­ja? „Ki­ál­tó hang­ja szól a pusz­tá­ban: Ké­szít­sé­tek az Úr út­ját, te­gyé­tek egye­nes­sé ös­vé­nye­it!” (Mt 3,3) S mit ki­ál­tott János? „Te­rem­je­tek hát meg­té­rés­hez il­lő gyü­möl­csöt! (…) Én víz­zel ke­resz­tel­lek ti­te­ket, hogy meg­tér­je­tek, de aki utá­nam jön, Szent­lé­lek­kel és tűz­zel ke­resz­tel ti­te­ket!” (Mt 3,8.11) S Jé­zus kér­dé­se: kik is tel­je­sí­tik mennyei Aty­juk aka­ra­tát, az ön­iga­zak vagy a bű­nö­sök? „Mert el­jött hoz­zá­tok Já­nos az igaz­ság út­ján, de nem hit­te­tek ne­ki, a vám­sze­dők és a pa­ráz­na nők pe­dig hit­tek ne­ki.” (Mt 21,32) Vissza­jö­ve­te­lé­ig mi még meg­gon­dol­hat­juk ma­gun­kat, hogy higgyünk ab­ban az Úr­ban, aki­nek az út­ját ké­szí­tet­te Já­nos. Az ő édes­any­ja hat hó­nap­pal előbb fo­gant, mint Má­ria, aki­hez így szólt az an­gyal: „Üd­vöz­légy, ke­gye­lem­be fo­ga­dott, az Úr ve­led van!” Gáb­ri­el ezt is mond­ta a szűz­nek: „Ne félj, Má­ria! Íme, fo­gansz mé­hed­ben, és fi­út szülsz, akit ne­vezz Jé­zus­nak! – Íme, a te ro­ko­nod, Er­zsé­bet is fi­út fo­gant öreg­sé­gé­re, és már a ha­to­dik hó­nap­já­ban van, (…) mert az Is­ten­nek sem­mi sem le­he­tet­len.” (Lk 1,28.30–31,36.37) Ez Pál ad­ven­ti ál­dá­sa: „Ma­ga pe­dig a bé­kes­ség Is­te­ne szen­tel­jen meg ti­te­ket tel­je­sen, és őriz­ze meg a ti lel­ke­te­ket, el­mé­te­ket és tes­te­te­ket tel­jes ép­ség­ben, fedd­he­tet­le­nül a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus el­jö­ve­te­lé­re.” (1Thessz 5,23) Is­ten erő­sít meg Krisz­tus­ban, s „pe­csét­jé­vel el is jegy­zett min­ket, és a Lé­lek zá­lo­gát ad­ta szí­vünk­be” (2Kor 1,22). Ezért: „Jól ké­szít­sé­tek út­ját, / A Ven­dég már kö­zel!” – de ké­szítsd ma­gad is, te ked­ves lé­lek, s a be­lé ve­tett hi­ted le­gyen egye­dü­li ékes­sé­ged, „Hogy út­ja ké­szen áll­jon, / Ha Krisz­tus meg­je­len.” (EÉ 140,2) Úgy le­gyen!

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::