A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. évi 36. szá­má­ban je­lent meg Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő cik­ke Hon­nan ho­vá, evan­gé­li­kus egy­ház? cím­mel. A cikk nem tit­kol­ja, hogy „nagy a baj”, és ha egy pil­lan­tást ve­tettünk az írás meg­álla­pí­tásait szemléltető gra­fi­ko­nok­ra, ak­kor be kellett lát­nunk, hogy bi­zony nem tú­loz: va­ló­ban vál­ság­ban van az egy­ház. A sta­tisz­ti­kai mu­ta­tók je­lez­te ri­asz­tó fo­lya­mat azon­ban csak a mi egy­há­zunk bel­ügye, a nagy­vi­lág szem­pont­já­ból szin­te majd­nem lé­nyeg­te­len.

Ve­gyük azon­ban ész­re, hogy a vál­ság nem­csak a mi egy­há­zun­kat ér­te el, ha­nem a vi­lá­gon ál­ta­lá­nos az egy­há­zak vál­sá­ga. Hon­nan lát­szik ez? On­nan, hogy az egy­há­zak kép­te­le­nek be­töl­te­ni hi­va­tá­su­kat, kép­te­le­nek fenn­tar­ta­ni a kap­cso­la­tot Is­ten és a tár­sa­da­lom kö­zött. A vi­lá­gun­kat fe­nye­ge­tő min­den vál­ság (gaz­da­sá­gi vál­ság, glo­bá­lis fel­me­le­ge­dés, kör­nye­zet­szennye­zés stb.) okai kö­zött nyil­ván­va­ló­an lát­szik az, hogy a pénz, a mam­mon ha­tal­ma erő­sö­dött meg az is­te­ni aka­rat­tal szem­ben.

Mi kel­le­ne ah­hoz, hogy az egy­ház az em­lí­tett hi­va­tá­sát be tud­ja töl­te­ni? Nyil­ván rend­ben kel­le­ne len­nie az Is­ten és egy­ház kö­zöt­ti (ver­ti­ká­lis), va­la­mint az egy­ház és a tár­sa­da­lom kö­zöt­ti (ho­ri­zon­tá­lis) kap­cso­lat­nak is. Saj­nos mind­ket­tő­vel ba­jok van­nak.

Az, hogy Is­ten és az egy­há­zak kap­cso­la­ta nem meg­fe­le­lő, ab­ból is lát­szik, hogy az egy­há­zak nem tud­nak im­mú­ni­sak ma­rad­ni a tár­sa­da­lom fer­tő­zé­se­i­vel szem­ben. Az egy­há­zak­ban is van­nak bot­rá­nyok, kor­rup­ció, gaz­da­sá­gi vissza­élé­sek, kont­ra­sze­lek­ció. Al­kal­mat­lan, hi­telüket vesz­tett em­be­rek, kép­mu­ta­tó fa­ri­ze­u­sok is betöl­te­nek fe­le­lős po­zí­ci­ó­kat, akik kö­zül so­kan kar­ri­ert épí­te­nek ahe­lyett, hogy a hi­va­tá­su­kat pró­bál­nák meg be­töl­te­ni.

Az pe­dig, hogy az egy­ház és a tár­sa­da­lom kö­zöt­ti vi­szony sincs rend­ben, ki­tű­nik ab­ból, hogy még olya­nok is el­uta­sí­tó­ak az egy­ház­zal szem­ben, akik az egy­ház ta­ní­tá­sá­val egyéb­ként szim­pa­ti­zál­nak. Ez nyil­ván – leg­alább rész­ben – kö­vet­kez­mé­nye az elő­ző be­kez­dés­ben le­ír­tak­nak.

Mit le­het ten­ni e két kap­cso­lat ja­ví­tá­sa ér­de­ké­ben?

Is­ten és em­ber kö­zött a meg­rom­lott kap­cso­lat hely­re­ál­lí­tá­sát min­den eset­ben bűn­val­lás­sal és bűn­bá­nat­tal kell kez­de­ni. Az egy­ház ese­té­ben ez azt je­len­ti, hogy őszin­ték­nek kell len­nünk, nem el­ken­dőz­ni a hi­bá­kat, ha­nem fel­tár­ni őket. Sok­szor már az igaz­ság ki­mon­dá­sa is el­in­dít­hat­ja a ja­vu­lás fo­lya­ma­tát, ha azon­ban ez nem elég, ak­kor to­vább kell lép­ni!

Néz­zük meg az egy­há­zi mé­di­á­ban tük­rö­ző­dő egy­ház­ké­pet! Va­lós kép ez? Ér­zé­kel­jük azt, hogy nagy baj van? Ér­zé­kel­jük azt, hogy vál­ság­ban van az egy­ház? Azt hi­szem, hogy nem, mert nincs ha­gyo­má­nya az őszin­te kri­ti­ká­nak.

A hi­bák­ról csak „dip­lo­ma­ti­ku­san”, csak „vájt fü­lű­ek” szá­má­ra ért­he­tő mó­don szo­kás be­szél­ni, ha va­la­ki nem ezt te­szi, ak­kor ha­mar szá­mon ké­rik raj­ta a „ne­ga­tív hoz­zá­ál­lást”. Per­sze né­ha szó esik a ba­jok­ról, de csak láb­jegy­zet szint­jén, ame­lyet re­zig­nál­tan tu­do­má­sul ve­szünk. Éb­resz­tő, moz­gó­sí­tó han­gon csak rit­kán fog­lal­ko­zunk ve­lük.

Meg kel­le­ne erő­söd­nie an­nak a fe­le­lős kri­ti­kai hang­nak, amely az egy­ház ja­vát szol­gál­ja. Ha ugyan­is a ba­jok­ról csak a vi­lá­gi saj­tó­ból ér­te­sü­lünk, az már ré­gen rossz. Úgy ér­zem azon­ban, hogy az egy­ház­ban hi­á­nyoz­nak a kri­ti­ku­sok, akik a cik­ke­ket meg­ír­ják, és hi­ány­zik az iga­zi ér­dek­lő­dés, a fe­le­lős gon­dol­ko­dás és az őszin­te­ség, amely a kri­ti­kák meg­vi­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges len­ne.

Egy­há­zi al­kal­ma­zot­ta­kon ba­jos len­ne szá­mon kér­ni azt, hogy nem bí­rál­ják ke­nyér­adó­ju­kat még ak­kor sem, ha ők töb­bet és job­ban lát­nak: ez el­ső­sor­ban a mi fel­ada­tunk ma­rad – vi­lá­gi­a­ké. Fel kel­le­ne ráz­ni az egy­há­zi köz­vé­le­ményt, és el kel­le­ne in­dí­ta­ni egy bel­ső meg­tisz­tu­lá­si fo­lya­ma­tot, amely­nek ered­mé­nye­kép­pen az egy­ház so­kat vissza­nyer­het­ne hi­te­lé­ből és a tár­sa­da­lom szim­pá­ti­á­já­ból is!

A tár­sa­da­lom­mal va­ló jó kap­cso­lat­hoz olyan erős gyü­le­ke­ze­tek­re len­ne szük­ség, ame­lyek – Is­ten igé­jé­nek is­me­re­té­ből szár­ma­zó és az egész tár­sa­da­lom ja­vát szol­gá­ló – ki­su­gár­zá­sa túl­nyú­lik a saját ha­tá­ra­ikon.

A gyü­le­ke­zet ere­jé­nek egyik leg­főbb jel­lem­ző­je a kö­zös­sé­gi össze­tar­tás, a gyü­le­ke­ze­ten be­lü­li kap­cso­la­tok mi­nő­sé­ge, ez pe­dig el­ső­sor­ban a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak temp­lo­mon kí­vü­li kap­cso­la­ta­in ke­resz­tül mér­he­tő: is­me­rik egy­más csa­lád­ját, gond­ja­it, gon­do­la­ta­it, prob­lé­má­it, és szá­mít­hat­nak is egy­más se­gít­sé­gé­re. Bár van olyan gyü­le­ke­zet, amely­ben töb­ben ál­lít­ják, hogy min­den rend­ben van, ez azért nem ál­ta­lá­nos.

Ve­gyük sor­ra, hogy mi­lyen kap­cso­la­to­kon és ho­gyan le­het­ne ja­ví­ta­ni!

1. Ja­ví­ta­ni kel­le­ne a gyü­le­ke­zet és a lel­kész kap­cso­la­tát. Is­mer­ked­je­nek meg sze­mé­lye­sen! Az is­ten­tisz­te­let után a temp­lom­ka­pu­ban tör­té­nő kéz­fo­gás pusz­tán szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­gű. Az iga­zi esz­köz a csa­lád­lá­to­ga­tás le­het. Tö­ké­let­len meg­ol­dás az, ha ezt a lel­kész­től ál­do­zat­kész hí­vek át­vál­lal­ják. Olyan, mint­ha az or­vos he­lyett min­dig csak az ápo­ló­nő­vel lép­het­nénk kap­cso­lat­ba. Az igényt új­ra és új­ra meg­fo­gal­maz­zák kü­lön­bö­ző fó­ru­mo­kon, de az ered­mény egy­elő­re nem ki­elé­gí­tő. Per­sze a kész­ség­nek meg kell len­nie a lel­kész és a gyü­le­ke­ze­ti ta­gok ré­szé­ről egy­aránt.
2. Ja­ví­ta­ni kel­le­ne a gyü­le­ke­ze­ti cso­por­tok (bib­lia­órai kö­zös­sé­gek, bib­lia­kö­rök, ba­ba-ma­ma kör stb.) tag­ja­i­nak cso­por­ton be­lü­li kap­cso­la­tát. Er­re al­kal­ma­sak le­het­nek az olyan, temp­lo­mon kí­vü­li prog­ra­mok, mint a ki­rán­du­lás, nya­ra­lás, mú­ze­um- és szín­ház­lá­to­ga­tás, gu­lyás- és grill­par­ti, kár­tya­par­ti és tár­sas­já­té­ko­zás stb. De egy-egy fel­adat (pél­dá­ul stra­té­gia­ké­szí­tés, mint a Cre­do 2009. évi kü­lön­szá­má­ban ol­vas­hat­tuk, vagy kert­ren­de­zés, épít­ke­zés stb.) kö­zös meg­ol­dá­sa is össze­ko­vá­csol­hat egy kö­zös­sé­get.
3. Ja­ví­ta­ni kel­le­ne a gyü­le­ke­ze­ti cso­por­tok egy­más kö­zöt­ti kap­cso­la­ta­it. Ál­ta­lá­ban a gyü­le­ke­ze­ti cso­por­tok „nem át­jár­ha­tó­ak”: aki ki­nő az if­jú­sá­gi bib­lia­kör­ből, nem lesz au­to­ma­ti­ku­san a fel­nőtt­bib­lia­kör tag­ja. A cso­por­tok több­nyi­re egy-egy lel­kész vagy la­i­kus ve­ze­tő kö­rül jön­nek lét­re. A ve­ze­tő ki­lé­pé­sé­vel, el­köl­tö­zé­sé­vel (eset­leg ha­lá­lá­val) sok­szor a cso­port is meg­szű­nik. A kü­lön­bö­ző cso­por­tok tag­jai gyak­ran nem is ér­zik azt, hogy ugyan­an­nak a gyü­le­ke­zet­nek a tag­jai. Az elő­zők­ben em­lí­tett, temp­lo­mon kí­vü­li prog­ra­mok itt is se­gít­het­nek.
4. Ja­ví­ta­ni kel­le­ne a csa­lá­dok kap­cso­la­ta­it. Kü­lö­nö­sen jó le­he­tő­sé­get ad er­re, ha a gye­re­kek osz­tály­tár­sak, is­ko­la­tár­sak vagy ba­rá­tok. A név­na­pi és szü­le­tés­na­pi össze­jö­ve­te­lek a szü­lők szá­má­ra is jó is­mer­ke­dé­si al­kal­mak le­het­nek.
5. Ja­ví­ta­ni kel­le­ne a gyü­le­ke­ze­tek egy­más kö­zöt­ti kap­cso­la­ta­it, nem­csak a tá­vo­li (eset­leg kül­föl­di) test­vé­rek­kel, ha­nem el­ső­sor­ban a szom­szé­dos gyü­le­ke­ze­tek­kel. Nem sza­bad at­tól fél­ni, hogy egye­sek eset­leg majd – meg­is­mer­ve a má­sik gyü­le­ke­zet éle­tét – ked­vet kap­nak ar­ra, hogy „át­iga­zol­ja­nak”. Fon­to­sab­bak a két­ol­da­lú kap­cso­la­tok, mint a nagy összegy­há­zi ta­lál­ko­zók.

Va­la­mi­kor a nyolc­va­nas évek­ben Dort­mund­ban lát­tam olyan gyü­le­ke­ze­ti ter­me­ket, ame­lyek pil­la­na­tok alatt át­ala­kít­ha­tók vol­tak egyéb kö­zös­sé­gi cé­lok­ra is. Az egyik­ből pél­dá­ul rö­vid idő alatt sö­rö­zőt le­he­tett va­rá­zsol­ni pa­dok­kal, asz­ta­lok­kal, bár­pult­tal és csa­po­lás­ra al­kal­mas be­ren­de­zés­sel együtt. Ak­kor ez egy ki­csit meg­le­pett; ha szo­ká­som lett vol­na, meg is bot­rán­koz­ta­tott vol­na: ke­ve­rik a szak­rá­lis te­ret a pro­fán­nal, egy­há­zi ren­dez­vény lep­le alatt vi­lá­gi örö­mök­nek hó­dol­nak?

Ma már más­ként lá­tom a kér­dést, és öröm­mel ol­va­som vagy hal­lom, hogy ná­lunk is van­nak olyan gyü­le­ke­ze­tek, ame­lyek­ben a ta­gok nem ki­zá­ró­lag a ver­ti­ká­lis kap­cso­lat, ha­nem a ho­ri­zon­tá­lis kap­cso­la­tok ápo­lá­sán is fá­ra­doz­nak (ol­vas­tam pél­dá­ul sö­rö­zés­ről is). Ilyen al­kal­mak­ra eset­leg el le­het csá­bí­ta­ni olyan gyü­le­ke­ze­ti ta­go­kat is, akik se­me­lyik cso­port­nak sem tag­jai, és olyan ro­ko­no­kat, ba­rá­to­kat, is­me­rő­sö­ket is, akik a val­lás gya­kor­lá­sá­tól ide­gen­ked­nek, de a ta­ní­tás­sal szim­pa­ti­zál­nak. Ez­ál­tal gaz­da­gí­ta­ni le­het­ne azo­kat a csa­tor­ná­kat, me­lye­ken ke­resz­tül a tár­sa­da­lom­mal tart­juk a kap­cso­la­tot.

Ezek az al­kal­mak egy­részt le­he­tő­sé­get ad­ná­nak a hí­vek­nek ar­ra, hogy – sze­mé­lyes be­szél­ge­té­sek so­rán – meg­vi­tat­has­sák a gyü­le­ke­zet vagy az egy­ház ügye­it, ja­vít­va ez­zel az egy­há­zon be­lü­li in­for­má­ció­áram­lás hi­á­nyos­sá­ga­in, sa­ját sza­va­ik­kal fo­gal­maz­has­sák meg az ige üze­ne­tét, mi­ál­tal az élőb­bé vál­hat. Más­részt azon­ban vál­lal­ni kell azt, hogy ezek az al­kal­mak el­ső­sor­ban a ho­ri­zon­tá­lis kap­cso­la­tok épí­té­sé­re szol­gál­nak, és nem kell kép­mu­ta­tó mó­don min­den ki­rán­du­lá­son is­ten­tisz­te­le­tet tar­ta­ni vagy a sö­rö­zést áhí­tat­tal kez­de­ni. A lel­ké­szek­nek cél­sze­rű mi­nél több ilyen al­kal­mon je­len len­ni­ük: egye­dül­ál­ló al­ka­lom a hí­vek sze­mé­lyes meg­is­me­ré­sé­re.

Össze­fog­lal­va te­hát: az egy­ház vál­sá­gá­ból va­ló ki­lá­ba­lás­ra csak az em­lí­tett ver­ti­ká­lis és ho­ri­zon­tá­lis kap­cso­la­tok ja­ví­tá­sá­val lá­tok le­he­tő­sé­get. A ver­ti­ká­lis kap­cso­lat ja­ví­tá­sa az egy­ház ve­ze­tő­i­nek fel­ada­ta, nél­kü­lük meg­old­ha­tat­lan. Mi, la­i­ku­sok eb­ben leg­fel­jebb tá­mo­gat­hat­juk őket. A ho­ri­zon­tá­lis kap­cso­la­tok ja­ví­tá­sa el­ső­sor­ban a la­i­ku­sok­ra vár, nél­kü­lük meg­old­ha­tat­lan. Re­mél­jük, hogy szá­mít­ha­tunk a „hi­va­tá­sos ál­lo­mány” rész­vé­te­lé­re is.

Kon­gas­suk a vész­ha­ran­got! Éb­reszt­ges­sük az egy­ház iránt fe­le­lős­sé­get ér­ző hí­ve­ket, és ha ma­gun­kat ilyen­nek érez­zük, ne le­gyünk res­tek ten­ni is va­la­mit (sok az öt­let, ke­vés a mun­kás­kéz)! Le­beg­jen a sze­münk előtt az, hogy az egy­há­zak vál­sá­ga az egész em­be­ri­ség vál­sá­ga! Az Is­ten­nek va­ló há­tat for­dí­tás­sal csak a vesz­tünk­be ro­han­ha­tunk!

Ol­va­só­im könnyen érez­he­tik azt, hogy nem mond­tam sem­mi újat, és iga­zuk is van: a le­írt gon­do­la­to­kat az egy­há­zi mé­di­á­ból (in­ter­net, le­ve­le­ző­lis­ta, fó­ru­mok stb.), lel­ké­szek­kel és nem lel­ké­szek­kel va­ló be­szél­ge­té­se­im­ből gyűj­töt­tem össze és rend­sze­rez­tem, így má­sok is ta­lál­koz­hat­tak már ve­lük. Amit le­ír­tam, az tu­laj­don­kép­pen stra­té­gia. Olyas­mi, mint az Élő kö­vek egy­há­za cí­mű do­ku­men­tum, csak ez ta­lán ke­ve­sebb be­tű­vel (ami meg­öl) és több lé­lek­kel (aki meg­ele­ve­nít) pró­bál ki­utat ke­res­ni az egy­ház vál­sá­gá­ból. Az előb­bi meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz pénz kell, sok pénz, az én ja­vas­la­tom­hoz vi­szont „csak” egy-egy lel­kes szer­ve­ző, il­let­ve bá­tor­ság a meg­tisz­tu­lás­hoz. Ha pénz nél­kül nem le­het ki­húz­ni az egy­há­zat a csá­vá­ból, ak­kor el­ve­szett.

Nem aka­rom az em­lí­tett (Élő kö­vek egy­há­za) do­ku­men­tu­mot most bí­rál­ni, ezt meg­tet­tem már több al­ka­lom­mal. Csu­pán egy sze­ren­csét­len mon­dat­ra sze­ret­ném fel­hív­ni a fi­gyel­met: „A több­ség ál­tal el­fo­ga­dott és tá­mo­ga­tott dön­té­se­ket pe­dig (to­váb­bi kri­ti­zá­lás he­lyett) vál­lal­ni kell és kö­vet­ke­ze­te­sen meg­va­ló­sí­ta­ni.”

Ez a mon­dat úgy hang­zik, mint egy po­li­ti­kai párt bel­ső al­kot­má­nyá­ban a párt­fe­gye­lem meg­fo­gal­ma­zá­sa. Az egy­ház nem párt. Mel­les­leg azt sem tu­dom el­kép­zel­ni, hogy mi­ként le­het­ne rá­ven­ni az egy­ház la­i­kus tag­ja­it, hogy meg­győ­ző­dé­sük­kel el­len­té­tes dön­té­sek meg­va­ló­sí­tá­sá­ban részt ve­gye­nek. La­i­ku­sok köz­re­mű­kö­dé­se nél­kül vi­szont sem­mi­lyen stra­té­gi­á­val sem le­het az egy­há­zat a vál­ság­ból ki­ve­zet­ni.

He­ré­nyi Ist­ván

::Nyomtatható változat::