Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

If­jú­ko­rom egyik leg­meg­ha­tá­ro­zóbb könyv­él­mé­nye a Mó­ra Ki­adó Ké­pes tör­té­ne­lem so­ro­za­ta volt. Di­ák­ként, majd kez­dő ta­nár­ként más­fél év­ti­ze­dig gyűj­tö­get­tem kö­te­te­it. Ké­sőbb az­tán né­hány „fe­le­dé­keny” ta­nít­vá­nyom mi­att kö­zel fe­lé­re csap­pant szá­muk, de a ma­ra­dé­kot ma is kedv­vel for­ga­tom. A ré­gen ér­zett if­jon­ti iz­ga­lom­mal és lel­ke­se­dés­sel vár­tam hát a Kos­suth Ki­adó 23 + 1 kö­te­tes új vál­lal­ko­zá­sát, a Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­tét.

„Ilyen jel­le­gű mun­ka ek­ko­ra ter­je­de­lem­ben és ma­gyar nyel­ven most je­le­nik meg elő­ször” – ír­ja a so­ro­zat elő­sza­vá­ban Rom­sics Ig­nác fő­szer­kesz­tő, „szak­sze­rű össze­fog­la­lást” ígér­ve. A szak­mai igé­nyes­ség­re és a tör­té­né­szek szak­sze­rű­sé­gé­re tett ígé­re­te – na vég­re! – csak to­vább fo­koz­ta vá­ra­ko­zá­so­mat.

A so­ro­zat da­rab­jai gyor­san és pon­to­san ér­kez­nek, a be­fo­ga­dói igye­ke­zet szin­te kö­vet­ni sem tud­ja e se­bes­sé­get (áp­ri­lis­tól áp­ri­li­sig hu­szon­négy kö­tet nem kis tel­je­sít­mény!). Már a két­har­ma­dát kéz­be­sí­tet­ték, pe­dig még csak az ele­jét pró­bá­lom meg­emész­te­ni. Az el­sők el­ol­va­sá­sa után azon­ban igen nagy lé­leg­ze­tet kell majd ven­nem, hogy a kez­de­ti iz­ga­lom­mal és kí­ván­csi­ság­gal for­gas­sam a ké­sőb­bi­e­ket. A mi­ért­re adan­dó vá­lasz hosszabb ta­nul­mányt ér­de­mel­ne, re­mé­lem, ta­nult kol­lé­gá­im ezt rö­vi­de­sen meg­te­szik, ki­fo­gá­sa­im (szo­li­dab­ban: ér­tet­len­ke­dé­se­im) kö­zül most csak egy tárgy­kör­re sze­ret­nék fo­kusz­ál­ni.

A két­tu­cat­nyi­ra ter­ve­zett so­ro­zat má­so­dik kö­te­te (Font Már­ta: Ál­lam­ala­pí­tás 970–1038) mind­össze né­hány sor­ban, egé­szen pon­to­san 460 ka­rak­ter­nyi szö­veg­ter­je­de­lem­ben in­té­zi el a Szent Ko­ro­nát: „ A ma­gyar ko­ro­ná­ról rég­óta tud­juk, hogy két rész­ből áll. Az al­só, gö­rög fel­ira­tos rész (co­ro­na gra­e­ca) 11. szá­za­di bi­zán­ci mun­ka, a le­me­zek Krisz­tust, hat szen­tet, a vi­lá­gi sze­mé­lyek kö­zül VII. (Du­kasz) Mi­hály bi­zán­ci csá­szárt, fi­át, Kons­tan­tint és I. Gé­za ma­gyar ki­rályt áb­rá­zol­ják. A co­ro­na la­ti­na, az­az a fel­ső rész le­me­zei is­me­ret­len ren­del­te­té­sű tárgy­ról szár­maz­nak. A két rész össze­il­lesz­té­sé­re leg­va­ló­szí­nűb­ben III. Bé­la ide­jé­ben (1172–1196) ke­rült sor.” (35–36. ol­dal)

Ha van va­la­mi, ami múl­tunk­ból ma fog­lal­koz­tat­ja a köz­vé­le­ményt, az a Szent Ko­ro­na! He­ten­te, oly­kor na­pon­ta hall­ha­tunk, ol­vas­ha­tunk ró­la, köny­vek tu­cat­jai, ér­te­ke­zé­sek és hír­la­pi cik­kek szá­zai fog­lal­koz­nak ve­le. De úgy tű­nik, a ma­gyar tör­té­net­ku­ta­tást év­ti­ze­dek óta ura­ló szem­lé­let mai utó­véd­har­co­sai mind­eb­ből sem­mit sem ér­zé­kel­nek! Tu­do­má­nyuk ele­fánt­csonttor­nyá­ban fi­gye­lem­be sem ve­szik a ho­ni és kül­föl­di mű­vé­szet­tör­té­né­szek, ma­gyar­ság­ku­ta­tók, mű­ve­lő­dés­tör­té­né­szek, arany- és zo­mánc­mű­ve­sek, öt­vös­mű­vé­szek, ter­mé­szet­tu­dó­sok (fi­zi­ku­sok, ma­te­ma­ti­ku­sok, anyag­szer­ke­zet­tel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók) e tárgy­ban pub­li­kált könyv­tár­nyi anya­gát – rosszabb eset­ben nem is tud­nak ró­la! Leg­alább meg­em­lí­te­nék, a tu­dó­si tisz­tes­ség okán, hogy van­nak más né­ze­tek, tu­do­má­nyos ál­lás­pon­tok is! Sőt vál­to­zat­la­nul el­vár­ják, hogy ma is kész­pénz­nek ve­gyük az év­ti­ze­dek óta ké­nyel­me­sen puf­og­ta­tott „rég­óta tud­juk”-tól „leg­va­ló­szí­nűb­ben”-ig ter­je­dő szak­tu­do­má­nyos ok­fej­té­se­i­ket.

Ne­kik a Szent Ko­ro­na – a Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­te kö­tet­fo­lya­má­ban – csak egy por­sze­met, mind­össze 460 ka­rak­tert ér! Ennyit. Ennyit?

Ozs­váth Sán­dor

::Nyomtatható változat::