Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Há­rom év­vel ez­előtt Por­to Al­eg­ré­ben az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa (EVT) ki­len­ce­dik nagy­gyű­lé­sén az öku­me­ni­kus pár­be­széd a „sze­gény­ség bot­rá­nyát” köz­pon­ti té­ma­ként ke­zel­te. Ek­kor kez­de­mé­nyez­ték, hogy in­dul­jon el öku­me­ni­kus ta­nul­má­nyi fo­lya­mat an­nak elem­zé­sé­re, hogy mi­lyen össze­füg­gés­ben áll egy­más­sal a sze­gény­ség, a gaz­dag­ság lét­re­ho­zá­sa és a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet. E fo­lya­mat ke­re­té­ben 2007-ben Af­ri­ká­ban, 2008-ban Dél-Ame­ri­ká­ban, idén pe­dig Ázsi­á­ban szer­ve­zett kon­fe­ren­ci­át az EVT a he­lyi egy­há­zak köz­re­mű­kö­dé­sé­vel. E so­rok író­ja mint eu­ró­pai meg­hí­vott vett részt no­vem­ber ele­jén a thai­föl­di Chi­ang Ma­i­ban meg­ren­de­zett ta­lál­ko­zón. A ren­dez­vé­nyen az aláb­bi fő kér­dé­sek ke­rül­tek elő: Mi­ért van az, hogy a vi­lág la­kos­sá­gá­nak több mint fe­le sze­gény­ség­ben él? Az ázsi­ai em­be­rek több­sé­ge mi­ért sze­gény, ami­kor a kon­ti­nens ter­mé­sze­ti erő­for­rá­sok­ban gaz­dag? Ho­gyan be­fo­lyá­sol­ja ez a ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­tet? Mit te­het­nek az ázsi­ai egy­há­zak?

Zá­ke­us tör­té­ne­te ad­ta a kon­fe­ren­cia nyi­tó­áhí­ta­tá­nak témáját. A fő­vám­sze­dőt, aki óri­á­si va­gyont gyűj­tött ma­gá­nak az­ál­tal, hogy össze­ját­szott a Ró­mai Bi­ro­da­lom­mal, Jé­zus­sal va­ló ta­lál­ko­zá­sa ra­di­ká­lis vál­to­zás­ra in­dít­ja: „Uram, íme, va­gyo­nom fe­lét a sze­gé­nyek­nek adom, és ha va­la­ki­től va­la­mit ki­zsa­rol­tam, a négy­sze­re­sét adom vissza ne­ki.” (Lk 19,8) Ez csu­pán az egyik bib­li­ai tör­té­net, amely Jé­zus és a gaz­da­gok ta­lál­ko­zá­sát me­sé­li el. A kon­fe­ren­cia teo­ló­gi­ai mun­ká­ja so­rán ha­son­ló­kép­pen elő­ke­rült a gaz­dag és Lá­zár, va­la­mint a gaz­dag if­jú tör­té­ne­te is, aki nem tud­ta össze­köt­ni éle­té­ben a gaz­da­sá­gi és a spi­ri­tu­á­lis élet gya­kor­la­tát, ezért meg­sza­kadt a pár­be­szé­de Jé­zus­sal, és szo­mo­rú­an tá­vo­zott.

Sze­gény­ség és gaz­dag­ság össze­füg­gé­sét azért is fon­tos hang­sú­lyoz­ni, mert a ku­ta­tá­sok, moz­gal­mak és prog­ra­mok na­gyon gyak­ran csu­pán a sze­gény­ség­gel fog­lal­koz­nak, mint amit eny­hí­te­ni kell, vagy meg kell szün­tet­ni. En­nek mód­sze­rét pe­dig a fő áram­lat sze­rint gon­dol­ko­dó köz­gaz­dá­szok ab­ban lát­ják, hogy a mak­ro­szin­tű GDP- (brut­tó hazai ter­mék) nö­ve­ke­dés csök­ken­ti a sze­gény­ség mér­té­két. Te­mér­dek ku­ta­tá­si ered­mény bi­zo­nyít­ja azon­ban, hogy a mak­ro­szin­tű nö­ve­ke­dés nem csök­ken­ti au­to­ma­ti­ku­san a sze­gény­sé­get, és nem meg­fe­le­lő mód­szer a sze­gény­ség meg­szün­te­té­sé­re, hi­szen a kör­nye­ze­ti vál­ság mi­att ma­ga a nö­ve­ke­dés is kér­dé­ses­sé vált. Ezért na­gyon fon­tos a fo­lya­ma­tok elem­zé­se, meg­ér­té­se és a kö­zös cse­lek­vés.

Emelkedő vízszint,

klí­ma­me­ne­kül­tek

Ne­künk, eu­ró­pa­i­ak­nak ta­lán el­kép­zel­he­tet­len, hogy pél­dá­ul Bur­má­ban na­pon­ta hat órán át van elekt­ro­mos áram, vagy hogy In­di­á­ban, ahol a la­kos­ság het­ven szá­za­lé­ka a lét­mi­ni­mum alatt él, nagy szen­ve­dést okoz a klí­ma­vál­to­zás mi­at­ti hő­ség. In­di­á­ban ta­valy 184 ezer kis­ter­me­lő kö­ve­tett el ön­gyil­kos­sá­got. Ez az or­szág né­pes­sé­gé­hez vi­szo­nyít­va is szél­ső­sé­ge­sen ma­gas arány. A köz­vet­len ok a pa­rasz­tok el­adó­so­dá­sa, amely mö­gött egy­részt a szél­ső­sé­ges idő­já­rás, más­részt pe­dig a gén­ke­zelt és drá­ga ve­tő­ma­gok áll­nak, ame­lye­ket a mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­tok kény­sze­rí­te­nek rá­juk.

Ki­emelt hang­súlyt ka­pott a kon­fe­ren­ci­án a klí­ma­vál­to­zás mi­att pusz­tu­ló óce­á­ni­ai szi­get­vi­lág. Óce­á­nia szi­ge­tei „süllyed­nek”. Né­hány ki­sebb szi­get már a víz alá ke­rült, és a fo­lya­ma­to­san emel­ke­dő víz­szint mi­att to­váb­bi szi­ge­tek ke­rül­tek ve­szély­be. A klí­ma­me­ne­kül­tek ván­dor­lá­sa már el­in­dult. Több­nyi­re Fi­dzsi szi­ge­té­re köl­töz­nek a ve­szé­lyez­te­tett szi­ge­tek la­kói. A sür­gős­sé­gi hely­zet mi­att az óce­á­ni­ai egy­há­zak nagy erők­kel ké­szül­nek a de­cem­be­ri kop­pen­há­gai klí­ma­csúcs­ra, hogy fel­hív­ják a fi­gyel­met a tér­ség hely­ze­té­re, és te­vé­keny, gyors se­gít­ség­re moz­gó­sít­sa­nak. Ál­lás­pont­juk sze­rint to­váb­bá nem ele­gen­dő pusz­tán klí­ma­vál­to­zás­ról be­szél­ni, ha­nem – mi­vel az egész ter­mé­sze­ti kör­nye­zet vál­to­zik, és fa­jok pusz­tul­nak ki – az öko­ló­gi­ai vál­to­zás a he­lyes meg­ne­ve­zés, amely­nek csak egy ré­sze a klí­ma­vál­to­zás.

A teo­ló­gi­ai ref­le­xi­ók mel­lett a gaz­da­sá­gi elem­zé­sek, ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­i­nek be­mu­ta­tá­sa is fon­tos hang­súlyt ka­pott a kon­fe­ren­ci­án. A teo­ló­gi­ai meg­kö­ze­lí­té­sek meg­úju­ló spi­ri­tu­a­li­tást tar­tot­tak szük­sé­ges­nek, ame­lyen ke­resz­tül fel­is­mer­jük Is­ten sze­re­te­tét, és meg­vál­to­zunk. A gaz­da­sá­gi ku­ta­tá­sok ré­gi­ón­ként mu­tat­ták be a jel­lem­ző fo­lya­ma­to­kat. Min­den ázsi­ai ré­gi­ó­ra jel­lem­ző azon­ban az, hogy a GDP nö­ve­ke­dé­se nem von­ja ma­ga után a fi­ze­té­sek nö­ve­ke­dé­sét. Óri­á­si pro­fit van az Ázsi­á­ban mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­tok ál­tal elő­ál­lí­tott ter­mé­ke­ken. A fi­ze­té­sek csök­ken­nek, a vál­la­la­tok pro­fit­ja emel­ke­dik. Az elem­zők sze­rint Ázsia a je­len­le­gi gaz­da­sá­gi be­ren­dez­ke­dés egész ter­hét hor­doz­za. Az ala­cso­nyan tar­tott fi­ze­té­sek so­kak szen­ve­dé­sét és egy szűk elit gaz­da­go­dá­sát okoz­zák. Ezért a sze­gény­ség csu­pán az igaz­ság­ta­lan rend­szer, az em­be­ri ki­zsák­má­nyo­lás egyik tü­ne­te. A je­len­le­gi rend­szer­ben gya­kor­lat­tá vált, hogy a pro­fit az el­sőd­le­ges cél, nem pe­dig az em­be­ri szük­ség­le­tek ki­elé­gí­té­se.

Bez­ze­g­or­szá­gok ka­taszt­ró­fá­ja

Eb­ben a hely­zet­ben ket­tős vál­ság­gal ál­lunk szem­ben, mo­rá­lis és rend­szer­szin­tű vál­ság­gal. A gaz­da­sá­gi vál­ság hát­te­ré­ben mo­rá­lis vál­sá­got ma­nap­ság nemcsak egy­há­zi elöljárók, ha­nem gaz­da­sá­gi felsőve­ze­tők és po­li­ti­ku­sok is meg­ál­la­pí­ta­nak. Ezért ez ke­vés­bé szo­rul ma­gya­rá­zat­ra. A rend­szer vál­sá­ga­ként azon­ban két fon­tos prob­lé­mát kell meg­em­lí­te­ni.

Az egyik a túl­ter­me­lés vál­sá­ga, amely ma­nap­ság nem a ten­ger­be ön­tött ter­mé­kek for­má­já­ban je­lent­ke­zik, mint 1929-ben, ha­nem le­épí­té­sek­ben, üzem­be­zá­rá­sok­ban, nö­vek­vő mun­ka­nél­kü­li­ség­ben. A má­sik alap­ve­tő prob­lé­ma pe­dig a vir­tu­á­lis gaz­da­ság (spe­ku­lá­ció) és a va­ló­di gaz­da­ság (ter­me­lés) el­sza­ka­dá­sa egy­más­tól. Vagy­is hogy spe­ku­lá­ci­ó­val sok­kal könnyeb­ben és gyor­sab­ban le­het­sé­ges nagy va­gyo­nok­ra szert ten­ni, mint va­ló­di szük­ség­le­te­ket ki­elé­gí­tő ter­me­lés­sel.

Ezért na­gyon fon­tos nap­ja­ink­ban az er­köl­csi és spi­ri­tu­á­lis meg­úju­lás, amely gá­tat szab az em­be­ri kap­zsi­ság­nak, va­la­mint an­nak a gon­dol­ko­dás­mód­nak a meg­szi­lár­du­lá­sa, hogy az élet és az em­be­ri szük­ség­le­tek ki­elé­gí­té­se az el­sőd­le­ge­sen fon­tos cél, nem pe­dig a pro­fit­ma­xi­ma­li­zá­lás, amely a je­len­le­gi rend­szert moz­gat­ja.

A kon­fe­ren­cia a Chi­ang Mai-i nyi­lat­ko­zat el­fo­ga­dá­sá­val zá­rult. A nyi­lat­ko­zat meg­ál­la­pít­ja, hogy egész boly­gónk, de kü­lö­nö­sen Ázsia és az óce­á­ni­ai szi­ge­tek pél­da nél­kül ál­ló, több­szö­rös ka­taszt­ró­fá­val néz­nek szem­be. Az ázsi­ai or­szá­go­kat so­kan a neo­li­be­rá­lis gaz­da­sá­gi mo­dell pél­da­adó­i­nak te­kin­tik, mint si­ke­res „kis­tig­ri­sek” vagy a kí­nai „sár­kány”. A fő prob­lé­ma azon­ban, amely mi­att ezek az or­szá­gok szen­ved­nek, az, hogy az elő­ál­lí­tott ér­té­ket ki­szi­vattyúz­zák az ázsi­ai or­szá­gok­ból a mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­tok pro­fit­ja­in ke­resz­tül, va­la­mint a kül­ső adós­ság tör­lesz­té­se és a gaz­da­gabb or­szá­gok­ba irá­nyu­ló ex­port ál­tal. A kor­má­nyok több­sé­ge pe­dig túl­sá­go­san el van adó­sod­va ah­hoz, hogy a leg­cse­ké­lyebb szo­ci­á­lis vé­del­met nyúj­ta­ni tud­ja a la­kos­ság­nak.

Öko­ló­gi­a­i­lag is igaz­sá­gos fogyasz­tást

A neo­li­be­rá­lis, pro­fit­ori­en­tált mű­kö­dés­mód nem csu­pán sze­gény­sé­get ge­ne­rált Ázsi­á­ban, ha­nem ha­tal­mas tár­sa­dal­mi és öko­ló­gi­ai adós­sá­got is lét­re­ho­zott. A nyi­lat­ko­zat meg­ál­la­pít­ja, hogy a gaz­da­sá­gi és a kör­nye­ze­ti vál­ság szo­ros össze­füg­gés­ben van­nak egy­más­sal, és csu­pán meg­je­le­né­si for­mái egy sok­kal ki­ter­jed­tebb er­köl­csi és spi­ri­tu­á­lis vál­ság­nak. A gaz­da­go­dás, az anya­gi ja­vak, az esz­te­len nö­ve­ke­dés és a fo­gyasz­tás haj­há­szá­sa kö­vet­kez­té­ben az em­be­rek sa­ját em­ber­tár­sa­i­kat zsák­má­nyol­ják ki. Ezért a vál­ság­ból ki­jut­ni spi­ri­tu­á­lis meg­úju­lás út­ján tu­dunk, fi­gye­lem­be vé­ve a bib­li­ai fel­szó­lí­tá­so­kat, ame­lyek sze­rint Is­ten a ki­re­kesz­tet­te­ket ré­sze­sí­ti előny­ben (igaz­sá­gos­ság), va­la­mint min­den te­remt­mé­nye szent­sé­ges és jó (fenn­tart­ha­tó­ság).

Az őszin­te hit és spi­ri­tu­a­li­tás cse­le­ke­de­tek­ben is meg­nyil­vá­nul. Ezért a nyi­lat­ko­zat hang­sú­lyoz­za, hogy az az össze­tett vál­ság, amellyel ma szem­be­ta­lál­juk ma­gun­kat, ra­di­ká­lis és kö­zös vá­la­szo­kat kí­ván. Nem csu­pán Ázsia és Óce­á­nia egy­há­za­i­tól, ha­nem vi­lág­szer­te va­la­mennyi hí­vő kö­zös­ség­től. Is­ten sze­re­te­té­ben egyek va­gyunk, ezért le­he­tő­sé­günk van és kö­te­les­sé­günk is el­kez­de­ni egy har­mo­ni­kus gaz­da­ság ki­ala­kí­tá­sát, amely­ben min­den­ki részt ve­het az őt érin­tő dön­té­sek­ben, és amely­ben az em­be­rek alap­ve­tő szük­ség­le­tei és meg­él­he­té­se biz­to­sít­va vannak. Az ilyen gaz­da­ság az éle­tet szol­gál­ja.

A nyi­lat­ko­zat vé­gén konk­rét vál­la­lá­sok és fel­ada­tok fel­so­ro­lá­sa sze­re­pel, ame­lyek kö­zül itt csak né­há­nyat eme­lek ki. El­ha­tá­ro­zás szü­le­tett pél­dá­ul ar­ra, hogy erő­sí­te­ni és épí­te­ni kell egy olyan, hi­ten ala­pu­ló há­ló­za­tot, amely az adott ré­gió ci­vil szer­ve­ze­te­i­vel és tár­sa­dal­mi moz­gal­ma­i­val is együtt­mű­kö­dik. Élet­vi­te­lünk­ben mu­tas­sunk al­ter­na­tí­vát, amely a fenn­tart­ha­tó kö­zös­ség min­tá­ját ad­ja az öko­ló­gi­a­i­lag is igaz­sá­gos fo­gyasz­tás gya­kor­lá­sá­val. Tá­mo­gas­suk a klí­ma­me­ne­kül­tek le­te­le­pü­lé­sét se­gí­tő egy­há­zi kez­de­mé­nye­zé­se­ket, hi­szen tar­to­zunk ne­kik öko­ló­gi­ai és klí­ma­adós­sá­gunk mi­att. Az EVT eh­hez fon­tos­nak tart­ja az „öko­ló­gi­ai szám­ba­vé­telt”, amely az át­te­le­pü­lés költ­sé­ge­it is tar­tal­maz­za. A fel­ada­tok fel­so­ro­lá­sá­ban fon­tos, hogy to­váb­bi el­mé­lyült pár­be­szé­det kell foly­tat­ni más val­lá­sok­kal, azért, hogy je­len­tő­ség­tel­jes szo­li­da­ri­tást él­hes­sünk meg.

A Chi­ang Mai-i nyi­lat­ko­zat tel­jes an­gol nyel­vű szö­ve­ge meg­ta­lál­ha­tó az EVT hon­lap­ján (www.oi­ko­m­e­ne.org) a nők, a fi­a­ta­lok és az ős­la­kos né­pek nyi­lat­ko­za­ta­i­val együtt.

A kör­nye­ze­ti igaz­sá­gos­ság­ról és a pénz­ügyi vál­ság­ról az EVT 2009. szep­tem­ber 2-án tet­te köz­zé ál­lás­fog­la­lá­sát. Az előb­bi ma­gyar for­dí­tás­ban is ol­vas­ha­tó az evan­ge­li­kus.hu teo­ló­gia ro­va­tá­ban.

Jö­vő év no­vem­be­ré­ben az eu­ró­pai kon­ti­nens sok­szí­nű­sé­ge és prob­lé­mái ke­rül­nek gór­cső alá egy­részt az elem­zés, más­részt a csel­evé­si le­he­tő­sé­gek meg­ke­re­sé­se cél­já­ból.

Göm­böcz El­vi­ra

::Nyomtatható változat::