Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Más ko­rok­ba és más vi­dé­kek­re utaz­hat­tak kép­ze­let­ben mind­azok, akik el­lá­to­gat­tak az Aszó­don már he­ted­szer­re meg­ren­de­zett or­szá­gos evan­gé­li­kus di­ák­szín­ját­szó-ta­lál­ko­zó­ra. A fesz­ti­vál­ra már­ci­us 11-én és 12-én ke­rült sor, pár­hu­za­mo­san a ha­gyo­má­nyos Pe­tő­fi-nap­pal, amely az is­ko­la min­den ta­nu­ló­ja szá­má­ra vál­to­za­tos prog­ra­mo­kat kí­nált: a szín­da­ra­bok meg­te­kin­té­se mel­lett elő­adá­so­kat hall­gat­hat­tak di­ák­tár­sa­ik­tól, öreg­di­á­kok­tól, ta­ná­ra­ik­tól; részt ve­het­tek sza­va­ló­ver­se­nyen és já­té­kos ve­tél­ke­dő­kön, il­let­ve mú­ze­um- és kas­tély­lá­to­ga­tá­son is. Be­né­pe­sült az Evan­gé­li­kus Egy­ház Aszó­di Pe­tő­fi Gim­ná­zi­u­ma, Szak­kép­ző Is­ko­lá­ja és Kol­lé­gi­u­ma: sa­ját ta­nu­ló­ikon kí­vül még száz­har­minc ven­dé­get fo­gad­tak.

A szí­ni­elő­adá­sok Ma­gyar­or­szág múlt­já­nak egy-egy sze­le­tét idéz­ték fel – vagy egy olasz ha­lász­fa­lu­ba, vagy ép­pen Me­se­or­szág tá­ja­i­ra vit­ték el a né­zőt. Oros­há­za, Nyír­egy­há­za és Sop­ron vissza­té­rő gim­na­zis­ta cso­port­jai mel­lett újak is ér­kez­tek: ál­ta­lá­nos is­ko­lás csa­pa­tok Szom­bat­hely­ről és Szar­vas­ról.

A ta­lál­ko­zó csü­tör­tö­kön dél­után Si­mon At­ti­la is­ko­la­lel­kész áhí­ta­tá­val vet­te kez­de­tét. A lel­kész fel­hív­ta a di­á­kok fi­gyel­mét ar­ra, hogy Is­ten sok sze­re­pet kí­nál szá­munk­ra, ame­lye­ket szé­pen és jól meg le­het töl­te­ni tar­ta­lom­mal. Azt kí­ván­ta a je­len­lé­vők­nek, hogy erő­söd­je­nek meg sze­re­pe­ik­ben, és le­gye­nek az élet jó szí­né­szei. Az aszó­di gim­ná­zi­um ne­vé­ben Koncz Ist­ván igaz­ga­tó­he­lyet­tes kö­szön­töt­te a részt­ve­vő­ket. Hang­sú­lyoz­ta, hogy a zsű­ri nem sor­ren­det fog fel­ál­lí­ta­ni, ha­nem sze­mé­lyes ér­té­ke­lést, se­gí­tő­ ta­ná­cso­kat fog ad­ni a csa­pa­tok­nak.

El­ső­ként a hely­be­li­ek, a Spon­tán di­ák­szín­pad tag­jai mu­tat­ták be – nagy si­ker­rel – Ion Lu­ca Ca­ra­gi­ale ro­mán drá­ma­író Far­san­g cí­mű víg­já­té­ka alap­ján ké­szült da­rab­ju­kat. A Ge­de­on bá­csi, a nők bál­vá­nya cí­mű elő­adást Lá­nyi Er­zsé­bet ren­dez­te, aki egy­ben a ren­dez­vény fő­szer­ve­ző­je volt. A dísz­le­tek és a sze­rep­lők ru­hái, va­la­mint a ze­nei be­té­tek a 60-as, 70-es évek vi­lá­gát idéz­ték fel.

E vi­dám in­dí­tás után az oros­há­zi Szé­kács Jó­zsef Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um Co­me­dio tár­su­la­ta lé­pett szín­pad­ra, Ba­ra­nya­i­né Im­re Ju­li­an­na ve­ze­té­sé­vel. A di­ák­szí­né­szek Szen­zá­ci­ós Oros­há­za, 1930 cím­mel ko­ra­be­li bul­vár jel­le­gű új­ság­hí­re­ket ol­vas­tak fel. A ká­vé­há­zi han­gu­lat meg­te­rem­té­sé­hez nagy­ban hoz­zá­já­rul­tak az el­hang­zott ma­gyar slá­ge­rek és a mál­na­szörp is, amellyel a kö­zön­sé­get meg­ven­dé­gel­ték.

A csü­tör­tök es­ti prog­ram kö­zös já­ték­kal zá­rult. Eb­ben össze­ke­ve­red­tek a kü­lön­bö­ző is­ko­lák­ból jött ta­nu­lók, és a stí­lus- és hely­zet­gya­kor­la­tok, imp­ro­vi­zá­ci­ók elő­adá­sa köz­ben le­he­tő­ség nyílt egy­más jobb meg­is­me­ré­sé­re.

Pén­te­ken reg­gel a Pe­tő­fi-nap hi­va­ta­los meg­nyi­tó­ja után foly­ta­tód­tak a szí­ni­elő­adá­sok. A szom­bat­he­lyi Re­mé­nyik Sán­dor Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­la Su­li­szín­há­za em­lék­mű­sort adott elő Szteh­lo Gá­bor tisz­te­le­té­re, Né­meth Gyön­gyi ren­de­zé­sé­ben. A Ga­u­dio­po­lis – az öröm vá­ro­sa cí­mű da­rab gyer­mek­szí­né­szei meg­döb­ben­tő érett­ség­gel ele­ve­ní­tet­ték fel a má­so­dik vi­lág­há­bo­rús Ma­gyar­or­szág­nak a Va­la­hol Eu­ró­pá­ban című film­ből is is­mert meg­rá­zó va­ló­sá­gát. Mű­so­ru­kat a nap so­rán még egy­szer meg­is­mé­tel­ték.

Car­lo Gol­do­ni A chi­og­gi­ai cse­te­pa­té cí­mű ko­mé­di­á­ját mu­tat­ták be a sop­ro­ni Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um (Lí­ce­um) és Kol­lé­gi­um és az Eöt­vös Jó­zsef Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Egész­ség­ügyi Szak­kö­zép­is­ko­la kö­zös szín­tár­su­la­tá­nak tag­jai. A da­rab, ame­lyet Hor­váth Er­nő ren­de­zett, egy olasz ha­lász­fa­lu­ban ját­szó­dik, ahol „negy­ven­ezer­ből har­minc­ezer a nő”. Ért­he­tő, hogy új­ra meg új­ra ki­tör a ve­sze­ke­dés, de a vé­gén per­sze min­den el­ren­de­ző­dik.

A Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um Non-ni­hil ne­vű cso­port­ja két elő­adást is ho­zott Aszód­ra. El­ső­ként ze­nés per­for­man­szu­kat lát­hat­ta a kö­zön­ség, „Mind egyek le­gye­nek” (Jn 17,21) cím­mel. Eb­ben sza­vak nél­kül, a moz­du­la­tok ere­jé­vel je­le­ní­tet­ték meg a gö­rög ka­to­li­kus, ró­mai ka­to­li­kus, re­for­má­tus és evan­gé­li­kus fe­le­ke­ze­tek har­cát, mely­nek vé­gén mind­nyá­jan a ke­reszt szim­bó­lu­ma alatt egye­sül­nek.

A prog­ram­ban ez­után a Rom­há­nyi Jó­zsef ál­tal írt Mi­si me­séi cí­mű ze­nés me­se­já­ték kö­vet­ke­zett, ame­lyet a szar­va­si Ben­ka Gyu­la Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Óvo­da Szi­vár­vány tár­su­la­ta mu­ta­tott be. Fel­ké­szí­tő­jük Hi­mer­né Du­ló Eri­ka volt.

A fesz­ti­vált a nyír­egy­há­zi­ak má­so­dik pro­duk­ci­ó­ja zár­ta, Sze­re­tet Nyu­gat­ról cím­mel. A ren­de­ző, Ta­más Me­lin­da ta­nár­nő be­ve­ze­tés­ként el­mond­ta: „Mi min­dig mu­to­gat­ni szok­tunk, de most meg­mu­tat­juk, hogy tu­dunk be­szél­ni is.” Az iro­dal­mi össze­ál­lí­tás­ban nyu­ga­tos köl­tők olyan írá­sa­i­ból vá­lo­gat­tak, ame­lyek va­la­mi­lyen for­má­ban a sze­re­tet­ről szól­nak: a szü­lő és gyer­mek kö­zöt­ti, a sze­rel­me­sek kö­zöt­ti, a ha­za irán­ti vagy ép­pen az Is­ten irán­ti sze­re­tet­ről.

A zsű­ri tag­jai, Ká­kay Ist­ván, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Or­szá­gos Iro­dá­já­nak igaz­ga­tó­ja és Ka­li­na Ka­ta­lin, az or­szá­gos iro­da ok­ta­tá­si és is­ko­lai osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je, volt aszó­di ta­nár­ egyé­ni­leg ér­té­kel­ték a cso­por­to­kat, ki­emel­ték eré­nye­i­ket, és ta­ná­csot ad­tak a hi­bák el­ke­rü­lé­sé­re. Mind­ket­ten hang­sú­lyoz­ták, hogy a szín­da­ra­bok leg­alább annyi­ra rep­re­zen­tál­ják egy is­ko­la ok­ta­tó-ne­ve­lő mun­ká­ját, mint a kó­ru­sok vagy a rajz­ver­se­nyek.

Az aszó­di ta­lál­ko­zó részt­ve­vői nem­csak él­mé­nyek­kel, ta­pasz­ta­la­tok­kal, ha­nem job­bí­tó öt­le­tek­kel is gaz­da­god­va tér­het­tek ha­za. Ta­lán a szí­vük­ben és gon­do­la­ta­ik­ban ma­radt az utol­só elő­adás több­ször, jel­mon­dat­sze­rű­en fel­hang­zó részlete is: „Ide új­ra a sze­re­tet jön s min­den­ki­nek fa­kad bo­csá­nat…”(Jó­zsef At­ti­la)

Adá­mi Má­ria

::Nyomtatható változat::