Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A vá­lás­ról írt köny­vé­ben Lin­da Mint­le csa­lád­te­ra­pe­u­ta sor­ra ve­szi a tíz leg­gya­ko­ribb ön­ámí­tást, amely vég­ső so­ron a há­zas­ság fel­bom­lá­sá­hoz ve­zet. Az aláb­bi­ak­ban eze­ket is­mer­tet­jük rö­vi­den, a Cbn.com össze­fog­la­ló­ja alap­ján.

1. A há­zas­ság – szer­ző­dés • Igen, a há­zas­ság jo­gi egyez­ség, Is­ten sze­mé­ben azon­ban en­nél sok­kal több. A há­zas­ság va­ló­já­ban szö­vet­ség, meg­szeg­he­tet­len ígé­ret, élet­re szó­ló el­kö­te­le­ző­dés „jó­ban-rossz­ban”, jó­lét­ben és sze­gény­ség­ben, egész­ség­ben és be­teg­ség­ben. Azt je­len­ti, hogy ak­kor is sze­re­ted a má­si­kat, ha é

p­pen nincs hoz­zá ked­ved; hű­sé­ges ma­radsz, és meg­bir­kó­zol a ne­héz­sé­gek­kel.

1. Ve­led kö­töt­tem há­zas­sá­got, nem a csa­lá­dod­dal • Az igaz­ság az, hogy nem csak a há­zas­tár­sad­dal kö­töt­ted össze az éle­te­det: a csa­lád­ja is hoz­zá­tar­to­zik a ho­zo­mány­hoz. Ne ál­tasd ma­gad az­zal, hogy a csa­lád­ját fél­re­te­he­ted! Kö­zöt­tük nőtt fel, ők ne­vel­ték olyan­ná, ami­lyen­nek meg­is­mer­ted. Igen, van­nak más ha­tá­sok is, és az em­ber so­kat vál­to­zik, de a fej­lő­dést alap­ve­tő­en a csa­lád ha­tá­roz­za meg.
2. Meg tu­dom vál­toz­tat­ni a há­zas­tár­sa­mat • Té­ve­dés! Nem va­ló­szí­nű, hogy múl­ha­tat­lan sze­re­te­ted ha­tá­sá­ra meg fog vál­toz­ni az, hogy min­dig el­ké­sik, vagy hogy ren­det­len­ség van a szo­bá­já­ban. Az együtt já­rás ide­jén vedd ész­re az ef­fé­le fi­gyel­mez­te­tő je­le­ket, fő­leg a sú­lyo­sab­ba­kat, pél­dá­ul ha so­kat iszik, ha erő­sza­kos a ter­mé­sze­te, vagy ha nem tart­ja meg az ígé­re­te­it. A nász­út után ezek a dol­gok nagy va­ló­szí­nű­ség­gel nem fog­nak ja­vul­ni, csak rom­la­nak. Az igaz­ság az, hogy egyet­len dol­got tudsz be­fo­lyá­sol­ni: azt, hogy mi­ként re­a­gálsz a vi­sel­ke­dé­sé­re. Egye­dül ezen vál­toz­tat­hatsz.
3. Túl sok min­den­ben kü­lön­bö­zünk • A kü­lönb­sé­gek nem je­len­te­nek ko­moly prob­lé­mát, csak ak­kor, ha az ér­ték­rend és az er­köl­csök te­rén mu­tat­koz­nak. At­tól, hogy nem vagy­tok iga­zán össze­il­lők, még nem megy tönk­re a kap­cso­lat. Az iga­zi kér­dés az, ho­gyan ke­ze­li­tek a kü­lön­bö­ző­sé­get. Meg kell ta­nul­no­tok úgy al­kal­maz­kod­ni, hogy az mind­ket­tő­tök szá­má­ra el­fo­gad­ha­tó le­gyen. Van­nak fel­old­ha­tat­lan kü­lönb­sé­gek is; eze­ket meg kell ta­nul­no­tok el­fo­gad­ni. A konf­lik­tus­ke­ze­lés krisz­tu­si mód­já­ra vo­nat­ko­zó­an pe­dig vi­lá­gos út­mu­ta­tást ta­lál­tok a Szent­írás­ban.
4. Nem ér­zem töb­bé azt a lán­go­ló sze­rel­met – el­múlt, vé­ge! • A szen­ve­dé­lyes sze­re­lem nem tart örök­ké, a sze­re­tet azon­ban egy éle­ten át meg­ma­rad­hat. Az em­ber időn­ként nem ér­zi, hogy sze­re­ti a má­si­kat, ezért el kell ha­tá­roz­nia, hogy min­dig úgy fog­ja sze­ret­ni, mint ön­ma­gát. A kri­ti­ka pél­dá­ul erő­sen csök­ken­ti a sze­re­tet ér­zé­sét; egyik ol­da­lon le­né­zést, a má­si­kon vé­de­ke­zést idéz elő, ami ér­zel­mi­leg el­tá­vo­lít­ja egy­más­tól a há­zas­tár­sa­kat. Az igaz­ság az, hogy a sze­re­tet ér­zé­sét sok­fé­le­kép­pen fel le­het erő­sí­te­ni. Pél­dá­ul úgy, hogy az em­ber min­den ne­ga­tív meg­jegy­zé­sét öt po­zi­tív­val el­len­sú­lyoz­za. So­kat je­lent, ha ba­rá­ti­an el­be­szél­get­tek és se­gí­te­tek egy­más­nak. Nem szok­tam két­ség­be von­ni, ami­kor egy-egy férj el­mond­ja, hogy már nem érez lán­go­ló sze­re­te­tet a fe­le­sé­ge iránt. Csak azt pró­bá­lom meg­ér­tet­ni ve­lük, hogy a sze­re­tet, a sze­re­lem ér­zé­sét új­ra fel le­het szí­ta­ni.
5. A ha­gyo­má­nyo­sabb há­zas­ság a meg­ol­dás • Ki­áb­rán­dult­sá­gá­ban sok fér­fi úgy ér­zi, bol­do­gabb len­ne, ha olyan kap­cso­lat­ban él­ne, ahol a fér­fi az úr. So­kan el­bi­zony­ta­la­nod­nak a fér­fi-női sze­re­pek­kel, fel­ada­tok­kal kap­cso­lat­ban. Az en­ge­dé­keny­ség fo­gal­mát gyak­ran rosszul ér­tel­me­zik, és sok­szor vissza­él­nek ve­le. Is­ten a há­zas­ság­ban egyen­ran­gú­nak akar­ta a fér­fit és a nőt. Két­szer nyi­lat­koz­tat­ta ki a ne­mek­re vo­nat­ko­zó aka­ra­tát: a pa­ra­di­csom­ban és Krisz­tus éle­té­ben. Ez le­gyen előt­te­tek a pél­da, ami­kor fér­fi és nő kap­cso­la­tá­ról gon­dol­kod­tok. Meg­lát­já­tok: akár­ho­gyan ala­kít­já­tok kap­cso­la­to­to­kat, a köl­csö­nös en­ge­dé­keny­ség, tisz­te­let, biz­ta­tás és em­pá­tia el­en­ged­he­tet­len.
6. Ilyen va­gyok, nem tu­dok meg­vál­toz­ni: kel­lek vagy nem kel­lek? • Aki nem haj­lan­dó vál­toz­ni, az vol­ta­kép­pen Is­ten el­len lá­zad: más­ként akar­ja be­ren­dez­ni éle­tét, mint ő. Az­zal, hogy azt mond­ja, nem tud meg­vál­toz­ni, el­uta­sít­ja a meg­vál­tás és a meg­té­rés ke­resz­tény él­mé­nyét. Az em­ber min­dig tö­rek­szik a tö­ké­le­tes­ség­re, de ez a va­ló­ság­ban fo­lya­ma­tos küz­del­met je­lent. Azt je­len­ti, hogy min­dig kész vagy fe­lül­vizs­gál­ni a vi­sel­ke­dé­se­det, és igyek­szel Krisz­tus­hoz egy­re ha­son­lób­bá vál­ni. Ha a há­zas­tár­sak így él­né­nek, ke­ve­sebb vol­na a vá­lás. Az em­ber nem vál­to­zik meg ma­gá­tól, csak ha akar. A vál­to­zás le­het­sé­ges, de há­rom do­log kell hoz­zá: aka­rás, en­ge­del­mes­ség és a Szent­lé­lek ere­je.
7. Volt egy há­zas­sá­gon kí­vü­li kap­cso­la­tom – el kell vál­nunk • A há­zas­sá­gon kí­vü­li kap­cso­lat sú­lyos és rom­bo­ló, de nem hely­re­hoz­ha­tat­lan, ha mind­két há­zas­társ akar­ja. A vi­szonyt fel kell szá­mol­ni, bűn­bá­na­tot kell tar­ta­ni, bo­csá­na­tot kér­ni és meg­bo­csá­ta­ni, majd új­já­épí­te­ni a há­zas­tár­si kap­cso­la­tot. Az egyik fél meg­szeg­te a szö­vet­sé­get, de ha mind­ket­ten akar­ják, hely­re­ál­lít­hat­ják. Nem könnyű, de le­het­sé­ges.
8. Mind­egy, mit te­szek, Is­ten úgy­is meg­bo­csát • Is­ten va­ló­ban meg­bo­csát, ha meg­bá­nod a bű­ne­i­det, de et­től még igen­is szá­mít, hogy mit te­szel. Tet­te­id ter­mé­sze­tes és lel­ki kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár­nak, ne vedd hát olyan ma­gá­tól ér­te­tő­dő­nek Is­ten ke­gyel­mét!
9. Ment­he­tet­len a hely­zet • Ha fel­ad­tad, ha a jö­vő re­mény­te­len­nek tű­nik, ha el­tá­vo­lod­ta­tok egy­más­tól, ha nem tud­já­tok ke­zel­ni a konf­lik­tu­so­kat, ha hi­báz­tál, vagy bár­mi le­gyen is a prob­lé­ma, higgy ab­ban, hogy Is­ten ak­kor is tud cse­le­ked­ni, ami­kor te már nem. Meg tud­ja vál­toz­tat­ni az em­be­ri szí­vet, ké­pes cso­dát ten­ni, a leg­ne­he­zebb kö­rül­mé­nyek kö­zött is bár­mit el tud ér­ni. Ő a le­he­tő­sé­gek Is­te­ne. Kö­ze­ledj hoz­zá, imád­kozz a há­zas­sá­go­dért, küzdj iga­zi el­len­sé­ged­del, a sá­tán­nal, és re­mény­ked­ve várd, hogy Is­ten meg­se­gít­sen!

Ha há­zas­tár­sad­dal együtt ben­ső­sé­ges kap­cso­lat­ban ma­rad­tok Is­ten­nel, há­zas­sá­go­tok su­gá­roz­ni fog­ja ezt a meg­hitt kap­cso­la­tot. A vá­lás el­ke­rül­he­tő! Ve­gyé­tek ész­re a mai kul­tú­ra ha­zug­sá­ga­it, és a Szent­írás igaz­sá­gá­hoz ra­gasz­kod­va száll­ja­tok szem­be ve­lük! Nincs há­zas­ság, ame­lyet ne fe­nye­get­ne a vá­lás, de ke­ze­tek­ben van a le­he­tő­ség, hogy meg­előz­zé­tek!

Ma­gyar Ku­rír

::Nyomtatható változat::