Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Egy­há­zunk in­ter­ne­tes le­ve­le­ző­lis­tá­ján, a Fra­ter­ne­ten az el­múlt na­pok­ban – több más té­ma mel­lett – elő­ke­rült az utób­bi év­ti­ze­dek és nap­ja­ink egyik leg­fáj­dal­ma­sabb, leg­ko­mo­lyabb kér­dé­se: mi­ért fo­gyunk? Mi­ért van az, hogy a leg­jobb szán­dék mel­lett is csök­ken egy­há­zunk lét­szá­ma, mi­ért nem tud ki­lép­ni a gyü­le­ke­zet a temp­lom­ba nem já­rók kö­zé, mi­ért nem ké­pes meg­szó­lí­ta­ni őket az evan­gé­li­um­mal?

Töb­ben hoz­zá­szól­tak a kér­dés­hez. Szo­kás sze­rint min­den­ki más­ként lát­ja a hely­ze­tet. Nem baj, sok­fé­lék va­gyunk, más he­lyen szol­gá­lunk, kü­lön­fé­lék a ta­pasz­ta­la­ta­ink. Lát­ha­tó, ér­zé­kel­he­tő, az ak­tu­á­lis dis­pu­tán kí­vül is, hogy több irány­zat, szán­dék, el­kép­ze­lés je­le­nik meg egy­há­zunk fó­ru­ma­in, gyü­le­ke­ze­tei­ben, tes­tü­le­te­i­ben. Lássunk ezek kö­zül né­hányat!

Van­nak, akik a jobb me­ne­dzse­lés­től, PR-mun­ká­tól vár­ják a fel­len­dü­lést. Má­sok az egy­ház li­tur­gi­ai meg­úju­lá­sá­ban, lel­ki­sé­gé­nek, bib­li­kus­sá­gá­nak el­mé­lyü­lé­sé­ben bíz­nak. Töb­ben po­li­ti­kai for­du­lat­tól re­mé­lik a dol­gok jobb­ra for­du­lá­sát; egy új Ist­ván ki­rályt sze­ret­né­nek, aki ke­resz­ténnyé te­szi or­szá­gun­kat.

Egy ki­sebb­ség sze­ret­né le­cse­rél­ni vagy el­fe­lej­te­ni a „ré­gi, ma már al­kal­maz­ha­tat­lan”, sze­rin­tük ért­he­tet­len bib­li­ai nyel­ve­ze­tet, mint pél­dá­ul bűn, bűn­bo­csá­nat, meg­té­rés, sze­mé­lyes go­nosz, Jé­zus Krisz­tus meg­vál­tó ha­lá­la, íté­let, kár­ho­zat… So­kan van­nak, akik dia­kó­ni­ai, ok­ta­tá­si mun­kánk­ban lát­ják a misszió ha­tá­sos esz­kö­zét.

Foly­tat­hat­nám a fel­so­ro­lást, szí­ne­sek, kre­a­tí­vak va­gyunk. Most nem sze­ret­ném ér­té­kel­ni a fen­ti­e­ket, nincs is rá mó­dom egy ilyen cikk ke­re­té­ben. Annyit meg­ál­la­pít­ha­tunk, hogy ha nem ér­tünk is min­den­nel egyet, van igaz­ság egyes gon­do­la­tok­ban, szán­dé­kok­ban; és be­szél­get­ni kell, fon­tos.

Írás­ra – a fő­szer­kesz­tő ké­ré­sén kí­vül – az kész­te­tett, hogy han­got, te­ret kap új­ra az a vé­le­mény, lá­tás, mint­ha az ala­pok­kal is gond len­ne. Né­me­lyek nem tud­ják el­fo­gad­ni a Szent­írás és a két­ezer éves egy­ház vi­lá­gos, imá­ban, a Szent­lé­lek ve­ze­té­sé­ben és a misszi­ói ta­pasz­ta­la­tok­ban ki­kris­tá­lyo­so­dott ta­ní­tá­sát. Pe­dig ta­nul­hat­nánk az egy­kor bib­li­ai ala­pok­ra épí­tett Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok pél­dá­já­ból. Ma tö­me­gek tér­nek el a Szent­írás ta­ní­tá­sá­tól, mi­vel az or­szág (il­let­ve egyes ál­la­mai) és né­mely egy­ház ve­ze­tői tör­vé­nye­sí­tik a bib­li­ai ér­te­lem­ben vett bűnt. Össze­om­lás előt­ti tán­tor­gá­suk ki­hat az egész vi­lág­ra. Az on­nan ér­ke­ző li­ber­ti­niz­mus, anya­gi­as­ság, ha­mis val­lá­sos­ság, fals teo­ló­gi­ai rend­sze­rek meg­ront­ják a Nyu­gat és bi­zo­nyos ér­te­lem­ben az egész em­be­ri­ség éle­tét.

Az evi­den­ci­ák ka­te­gó­ri­á­já­ba tar­to­zik, hogy em­be­ri­leg min­dent meg kell ten­nünk egy­há­zun­kért. Szük­sé­ges a szo­cio­ló­gi­ai fel­mé­rés, a stra­té­gia ké­szí­té­se, li­tur­gi­ánk kö­ze­lí­té­se az új­szö­vet­sé­gi teo­ló­gi­á­hoz, gya­kor­lat­hoz. (Nem egy­sze­rű­en pél­dá­ul Lu­ther mi­sé­jé­hez, hi­szen mi ak­kor va­gyunk iga­zán a re­for­má­tor kö­ve­tői, ha Krisz­tus­hoz, a Szent­írás­hoz, a ke­gye­lem­hez, a bib­li­ai hit­hez iga­zo­dunk, nem pe­dig egy­ház­tör­té­ne­ti sze­mé­lyek­hez, kor­sza­kok­hoz.) Örü­lünk, ha nem egy­ház­el­le­nes ve­ze­tői van­nak az or­szág­nak, és azt is fon­tos­nak tart­juk, ha a bib­li­ai üze­ne­tet ko­runk nyel­vén is el tud­juk mon­da­ni. De…

Test­vé­rek, a meg­úju­lás for­rá­sa egye­dül a te­rem­tő és új­já­te­rem­tő Is­ten, aki meg­je­lent Jé­zus­ban, és ki­je­len­tet­te és ki­je­len­ti ma­gát a Szent­lé­lek ál­tal! Az evan­gé­li­um ma is mű­kö­dő­ké­pes, az Úr él és cse­lek­szik! Ő nem ment nyug­díj­ba, nem lett sze­ni­lis, nem szük­sé­ges le­cse­rél­ni, nem kell ki­ja­ví­ta­ni. Teg­nap, ma, mind­örök­ké ugyan­az, és az ő egy­há­zán nem vesz ha­tal­mat a po­kol sem. Sza­vá­nak „so­ha nincs szük­sé­ge fris­sí­tés­re; tö­ké­le­tes, és nem fej­leszt­he­tő to­vább”.

A vi­lág­ban so­ha ennyi­en – na­pon­ta tíz­ez­rek! – nem tér­tek meg, mint ma­nap­ság. (Éven­te két­száz­ezer a már­tí­rok szá­ma is!) Fá­radt, be­teg, pusz­tu­ló ha­zánk­ban is a rend­szer­vál­tás óta mint­egy öt­száz új ke­resz­tény gyü­le­ke­zet szü­le­tett a leg­kü­lön­bö­zőbb fe­le­ke­ze­ti hát­tér­rel. (Saj­nos épül­tek is le, és szűn­tek is meg egy­ház­köz­sé­gek.)

Egy­há­zunk­ban ön­ál­ló­sod­tak, meg­erő­söd­tek gyü­le­ke­ze­tek, szá­zak ju­tot­tak hit­re, ­kö­te­le­ződ­tek el a szol­gá­lat mel­lett. Ahol a lel­ké­szek, gyü­le­ke­ze­ti ta­gok a Szent­lé­lek ál­tal meg­tér­nek és új­já­szü­let­nek, il­let­ve meg­újul­nak, ott van mun­ka, szol­gá­lat, „lá­tás”, misszió és sok eset­ben gyü­mölcs is. Ez utób­bi nincs a ke­zünk­ben, ha­tal­munk­ban.

A lé­nyeg a lé­nyeg: meg­té­rés, Szent­lé­lek ál­ta­li tűz­ke­reszt­ség (Mt 3,11), és ak­kor az aj­tók meg­nyíl­nak, „ut­cá­ra ke­rül” az evan­gé­li­um (Ap­Csel 2), meg­va­ló­sul az Is­ten or­szá­ga akár a volt pros­ti­tu­ált szí­vé­ben is (Mt 21,31) vagy ép­pen a vá­ci fegy­ház­ban. „Nem az Úr ke­ze rö­vid…, ha­nem a ti bű­ne­i­tek vá­lasz­tot­tak el ti­te­ket Is­te­ne­tek­től…” (Ézs 59,1–2)

A cell­dö­möl­ki temp­lom egyik ka­pu­ja fö­lött (ahol a gyü­le­ke­zet ve­ze­tői lép­nek be) ol­vas­ha­tó a jé­zu­si fel­hí­vás: „Tér­je­tek meg!” Más­hol még nem lát­tam ilyen fel­ira­tot temp­lo­mon. Lel­ki, szív­bé­li meg­úju­lás nél­kül nincs misszió, és így nincs jö­vő sem.

Sze­ve­ré­nyi Já­nos

::Nyomtatható változat::