Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 12
- A tapolcai várrom
Kultúrkörök
Erős várak
Hozzászólás a cikkhez
A tapolcai várrom
A Balaton-felvidék legpatinásabb épített emlékei az egykoron itt húzódó végvárrendszer erődítései. Többségük kiemelt turisztikai célpont, a nyári pihenőjüket itt töltők számára színvonalas történelmi-kulturális programot kínálva.
Tapolca vára azonban kivétel, hiszen nem maga az erődítmény jelent igazi látványosságot, sokkal inkább az a történelmi városmag, ahol romjai megtalálhatóak: a Malom-tó és a templom-dombi romkert, az itteni katolikus templom és általános iskola környezete.
Az erődítés története 1347-re nyúlik vissza, Nagy Lajos ekkor adományozta a félremete életmódot folytató karthauziaknak a Templom-dombot is magában foglaló birtokot. Itt a szerzetesrend tagjai a korábbi alapokra megerősített épületeket emeltek. Az 1400-as években udvarházukat tovább erődítik – falakat, bástyákat húznak fel. A török időkben palánkvár is épül, de a két, nem túl jelentős erődítés nem tud ellenállni a beözönlő oszmán hadaknak, amelyek 1554-ben megszállják Tapolca városát.
Az 1600-as években ismét megerősítik falait, és a hadiszerencse változása révén újfent magyar katonák állomásoznak benne. Aktív létének utolsó időszaka a Rákóczi-szabadságharc, a vezérlő fejedelem időszakára esik, majd az ország várainak többségéhez hasonlóan pusztulásnak indul, köveit a település építkezéseinél használják fel.
Szakszerűen konzervált falszakaszait azonban napjainkban is megtekinthetjük: a hosszan elnyúló, 15. és 17. századi falmaradványokat, valamint két kerek bástyájának alapjait.
Rezsabek Nándor
::Nyomtatható változat::
|