Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Nem a keresztény egyházak szokásosan januárra ütemezett ökumenikus imahete volt a gyújtószikrája annak a kezdeményezésnek, amely katolikusok, reformátusok és evangélikusok egy-egy csoportjának közös imádságsorozatát alapozza meg – reményeink szerint – Kolozsváron.

A 2011 elején elkezdődött, havi rendszerességű ökumenikus vesperássorozat mögött az a felismerés húzódik meg, hogy a zsolozsma (officium, imaórák liturgiája) legfőbb szövegeleme, a zsoltárok a keresztény felekezetek egyféle „közös nevezőjeként” is értékelhető. Nincs olyan keresztény egyház, amely ne ismerné el a leghitelesebb és legbensőségesebb imádságként az ószövetségi zsoltárt.

Nyilván vannak – kivált a református fél részéről –, akik kissé idegenkedve tekintenek a zsolozsmára, hiszen a református istentiszteleti gyakorlatból mára jószerével kikopott az, ami a 17. században még sajátja volt egyházi közösségeiknek: a graduálénekléses reggeli és esti dicséret. Az 1636-ban Gyulafehérváron kiadott Öreg Graduál – és általában a kéziratos és nyomtatott protestáns graduálirodalom – azonban egyértelműen meggyőz arról, hogy egykor a protestánsok is megtartottak valamennyit a hagyományos zsolozsmából, még ha elemeiben némileg változtatva, átértékelve is.

Az evangélikusok között viszont ma is szép számmal vannak közösségek, amelyek nagy tisztelettel és szeretettel gyakorolják a zsoltáros istentiszteletet, kivált az esti dicséretet (vesperát).

A kolozsvári ökumenikus vesperássorozat első imaalkalma január 10-én volt. A jól fűtött belvárosi evangélikus templom kiváló helyszínnek bizonyult. Az első esti dicséret meghirdetése nyomán igazán szép számban gyűltek össze az imádkozni vágyók. A református és evangélikus papok mellett még két unitárius lelkész is bekapcsolódott imádságunkba – a zsoltárok vagy a Magnificat szentháromságos doxológiái láthatólag nem riasztották el őket. A katolikus felet világiak képviselték.

Az első ökumenikus vesperás liturgusa Benkőné Zonda Tímea evangélikus lelkész volt, aki a János-evangéliumból vett capitulum alapján – „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30) – az istendicséret hódoló, önátadó és önépítő értelmét, az imaközösség Isten felé forduló „egyenirányúságát” hirdette. Záradékként Dietrich Bonhoeffert idézte: „Azért vannak a zsoltárok, hogy megtanuljuk azokat Jézus Krisztus nevében imádkozni.”

Az énekes szolgálatot részint a pannonhalmi bencések úzusát alapul véve, részint a genfi zsoltárok hagyományához visszanyúlva a Schola Gregoriana Monostorinensis és a Protestáns Teológiai Intézet graduálkórusa vezette.

Az esti dicséretet követően Adorjáni Dezső Zoltán püspök meghívására az imaóra minden résztvevője együtt teázhatott és kalácsozhatott a Reményik Sándor Galériában (az evangélikus parókia pincehelyiségében).

A kolozsvári ökumenikus vesperások minden hónap második hétfőjén 19 órakor kezdődnek a Főtér sarki evangélikus templomban. A pontos dátumok: február 14., március 14., április 11., május 9., június 13., július 11., augusztus 8., szeptember 12., október 10., november 14., december 12.

Jakabffy Tamás

::Nyomtatható változat::