Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Az Úr megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait.” (1Kor 4,5b)

Vízkereszt ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten dicsőségét hirdetik – az ige szolgálata által is! A testté lett Igében, az Úr Jézus Krisztusban maga Isten szól. „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (Jn 1,18; LK) Isten élő igéje „megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12). „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. (…) és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4,5a.c) A búza és a konkoly példázatában Urunk ezt tanítja: „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig” (Mt 13,30); az ítéletkor lesz nyilvánvaló örök sorsuk! „Emberi hatalommal a gonoszokat se ki nem irthatjuk, se meg nem változtathatjuk. Tűrnünk kell hát őket. De nem úgy, hogy uralkodjanak rajtunk! Krisztust ragadjuk meg, s ő legyen szívünk öröme!” (Luther) Pál hálát ad a gyülekezet kegyelmi ajándékaiért, melyek azért adatnak, hogy „feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus (ítélet-) napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával (…) való közösségre.” (1Kor 1,8–9) Az egyházi esztendőben igen ritkán előforduló hetünk most következő hétköznapi igéi vadonatújak lehetnek számunkra, mert az elmúlt fél évszázad során még nem kerültek elénk az Útmutató reggeli, első olvasmányaiként. Fedezzük fel bennük az örökkévaló Isten dicsőségét a történelemben! A prédikátor megfigyelte, „hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. (…) Azért edd csak örömmel kenyeredet (…), mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” (Préd 9,1.7) És „úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét (…). De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert őt félik.” (Préd 8,17.12) Dániel megfejtette Nebukadneccar álmát, és a király ezt mondta: „Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot.” (Dán 2,47) József megismertette magát testvéreivel Egyiptomban, és felfedezte sorsában Istene tervét: „…ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Móz 45,5) Mi felfedeztük-e Jézus sorsában Isten e tervét velünk? „A sokaságból sokan hittek benne (…). Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus?” Jézus hangosan kiáltva szól(t): „Ti ismertek engem (…), hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek.” (Jn 7,31.26.28) Ezért épp ez e párját ritkító hét üzenete: Jézusban maga Isten szól hozzánk, az ige által! Amikor a Bárány „feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig” (Jel 8,1). „A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben…” Tanuljuk a vének énekét: „Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten…” (Jel 11,15.17) „Angyaloknak színe előtt éneklek néked, Úristen.” (GyLK 770) „Zengd, lelkem, Krisztus szent nevét!” (EÉ 591)

Garai András

::Nyomtatható változat::