A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A Magyarországi Evangélikus Egyház országos központjában, az Üllői úti székházban tartották legutóbbi tanácskozásukat egyházunk esperesei. A január 25-i konzultáció központi témája a sok vitát kiváltó szolidaritási törvény – amelynek bevezetése már többször is halasztást szenvedett – áttekintése volt. A téma aktualitását az adta, hogy az országos presbitérium (OP) 2010-ben létrehozott egy munkacsoportot az egyház gazdasági osztálya vezetőjének, továbbá a zsinat, illetve az OP két-két tagjának részvételével. A munkabizottságnak mostanra sikerült egy olyan kompromisszumos tervezetet elkészítenie, amely lehetővé teszi, hogy a törvény jövő év január elsején életbe léphessen. Első körben egyházunk középvezetői hallgathatták meg a törvénytervezet alapelveiről nyújtott tájékoztatót.

Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke tájékoztatójában leszögezte: a bizottság alapelvként fogadta el, hogy azt az összeget, amelyet az országos költségvetés eddig biztosított erre a célra, ezután is nyugdíjra kell fordítani. Ám egy bizonyos átrendeződésnek történnie kell, mert a jelenlegi rendszer nem egyértelmű, és eddig hiányzott az a pénz, amely azoknak a gyülekezeteknek segít, amelyeknek a nyugdíjjárulék-fizetés túl nagy terhet jelentene.

A bizottság tagjai egyetértettek abban is, hogy a járulékok kivetésének alapja a lelkészi illetmény kell, hogy legyen. A járulék befizetői a lelkészek, a gyülekezetek vagy intézmények mint szolgálatba állítók, valamint az országos egyház. A szolgálatba állítók között azonban – gazdasági erejüket tekintve – jelentős különbségek vannak. A járuléktámogatási rendszert ezért úgy kívánják kialakítani, hogy az új elosztás figyelemmel legyen a rászorultságra, vagyis a gyülekezetek anyagi helyzetére, ugyanakkor megfelelő módon mégis ösztönözze a jobb gazdálkodást és a missziói feladat ellátását.

Ezen szempontok alapján a bizottság négy paramétert határozott meg, amelyeket a támogatás mértékénél figyelembe kell venni. Ezek a következők: az egyházfenntartók részaránya az összes egyházközségi taghoz képest; az egyháztagoktól származó bevételek átlagos nagysága; a lelkész illetményének abszolút nagysága, végül a lelkész illetményének részaránya az egyházközség gazdálkodásában. E paraméterek kiszámításához a népmozgalmi és gazdálkodási adatokat kívánják felhasználni.

A bizottság munkája folytatódik, hiszen márciusra, amikor az esperesi kar következő ülését tartja, az alapelvek lefektetésén túllépve már konkrét számításokat szeretnének letenni az asztalra.

Az esperesi tanácskozás további részében Helfrich Péter, az ingatlanrendezési osztály vezetője hívta fel a figyelmet a volt egyházi, államosított földbirtokok felmérésének szükségességére. Mint mondta, az egyházak finanszírozásának hosszú távú stratégiájával foglalkozó szakértői bizottságban és az utóbbi időben történt egyeztetéseken is előkerült az államosított földterületek után járó kártalanítás lehetősége. Abban a reményben, hogy e téren is elkezdődhet a kártalanítás, szükséges kigyűjteni és bizonylatolni az egykori, államosított egyházi földterületeket.

Kiss Miklós

::Nyomtatható változat::