Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány január 8-án juttatta el a Magyar Távirati Iroda (MTI) Országos Sajtószolgálatához azoknak a személyiségeknek a listáját, akiket civil szervezetek jelölése alapján 2011-ben a magyar kultúra lovagja elismerésben részesítettek. Hét országból harminchatan vehették át a rangos elismerést január 22-én a budapesti Corinthia Hotel dísztermében rendezett gálán. A díjazottak között egy evangélikus presbiter is akadt: Bátovszki György, aki a rendszerváltástól húsz éven át töltötte be a Pest megyei Csömör nagyközség polgármesteri tisztét.

– Az alapítvány honlapján is olvasható indoklásban az szerepel, hogy Ön „a település életminőségének fejlesztéséért” kapta a kultúra lovagja címet. „Lovagias tettei” között pedig – többek között – szerepel sportcsarnok és új óvoda építése, zeneiskola létesítése, miként az is, hogy a könyvtár korábbi helyéről felújított épületbe költözhetett át. Az indoklás szerint emellett „felvidéki és erdélyi testvérkapcsolatok kialakítója és éltetője, a Gödöllő Környéki Regionális Turisztikai Egyesület tiszteletbeli elnökeként a kulturális örökség ápolója”. A régió zenei, kulturális, sport- és turisztikai programjainak alapítójaként, egyik főszervezőjeként és anyagi támogatójaként is említik Önt, aki egyben tehetséges fiatalok fejlődésének segítője is volt. Hiányos a felsorolás, de a húsz év polgármesterség minden gyümölcsét nem is lehet néhány mondatban összefoglalni.

– Amikor 1990-ben az első választáson való indulásra adtam a fejem, készítettem magamnak egy listát: azokat az elképzeléseket gyűjtöttem össze, amelyeket korábbi, nyugat-európai tapasztalataim alapján fontosnak és csömöri viszonylatban is megvalósíthatónak gondoltam. Ezek három alappilléren nyugodtak: a település infrastruktúrájának a kiépítése mellett a gyerekek oktatására és a helyi közösségek nagymértékű támogatására kívántam fektetni a hangsúlyt. Büszke vagyok arra, hogy ez alatt a húsz év alatt mindhárom területen sokat haladtunk előre.

Ha csak az első területet tekintjük, elmondhatjuk, hogy kiépült a csatorna- és telefonhálózat – aki emlékszik még az utcai telefonfülkék előtti sorban állásokra, tudja, mit jelent ez –, megépült Csömörön egy biológiai szennyvíztisztító, a település határában létrehoztunk egy ipari-gazdasági övezetet, amely a mai napig fontos bevételi forrást jelent. Az utcák jelentős része szilárd útburkolatot kapott, ezáltal sikerült a csapadékvíz-elvezetést is megoldani. Nyilván vannak az infrastruktúra terén is elmaradásaink, de mentségünkre szóljon, hogy a lehetőségeink nem voltak korlátlanok – arról nem is beszélve, hogy a település kedvező fekvése és adottságai miatt sokan költöztek ide: míg 1990-ben alig több mint ötezer, addig tavaly már kilencezer fő volt a nagyközség lélekszáma.

– Ami az oktatást mint „alappillért” illeti, valószínűleg nem sok település van hazánkban, ahol az iskolás gyerekek minden tankönyvét – beleértve a mind a nyolc osztály órarendjébe beépített, szabadon választható hittanhoz szükséges tankönyveket is – az önkormányzat állja húsz éve!

– Evangélikus költőnket, Reményik Sándort idézve mindig is fontosnak tartottam a templomot és az iskolát. Mivel Csömör a főváros szomszédságában fekszik, a településnek csak óvodája és általános iskolája van. Az esélyegyenlőség jegyében a rendszerváltás óta minden gyerek ingyen kapta meg év elején a tankönyveit, az étkezéshez pedig ötvenszázalékos hozzájárulást adtunk. A kezdetektől fogva támogattam az informatika- és a nyelvoktatást, az iskola tőszomszédságában megépített sportcsarnokkal pedig az egészséges életmódot igyekeztünk elősegíteni.

Talán mondanom sem kell, örömmel üdvözöltem, hogy 1989-ben az iskola akkori igazgatója, dr. Fogd Mihályné az alsó és a felső tagozat órarendjébe egyaránt beépítette a hitoktatást – kevés világi iskola mondhatja el ezt magáról. A hittan természetesen nem kötelező – akik nem a hittant választják, azok abban az időben erkölcstanórán ülnek. Ezek után az sem volt kérdés, hogy minden évben a hittankönyveket is ingyen kapják a tanulók.

– Csömörön a magyar kultúra napját sajátos módon ünneplik: a művelődési ház színpadán a helyi intézmények vezetőinek és a különböző civil szervezetek képviselőinek a tolmácsolásában hangzanak el versek, prózai művek vagy zenei darabok. Az is természetes, hogy az egyházak képviseletében a lelkészek is a fellépők között vannak.

– Nagyon nagy öröm számomra az, hogy a lelkes és az ügyekért elszántan tenni kész emberekkel a sok év alatt sikerült az általam fontosnak tartott harmadik alappillért, a közösségek támogatását is kiépítenünk és megerősítenünk.

2010-ben nem indultam az önkormányzati választásokon, ám örülök, hogy Fábri István polgármester-utódom az idei kultúra napi ünnepségen elmondott köszöntőbeszédében kiemelte, milyen nagy dolog az, hogy míg húsz évvel ezelőtt csak egy-két bejegyzett civil szervezet volt a településen, ma már több mint negyven működik! Ez volt a cél, ezért dolgoztunk sok éven át.

Azt tapasztaltam külföldön, hogy ha egy nagy közösségen belül minél több jól működő kulturális csoport létezik, akkor azok nemcsak egymást, de az egész közösséget erősíteni tudják. Ezt szerettük volna képviselőtársaimmal a mi településünkön is elérni, és ezért igyekeztünk erkölcsileg, infrastruktúrával és anyagilag is a kezdetektől fogva támogatni a kialakuló vagy már éppen működő szervezeteket – függetlenül attól, hogy például tánc- vagy énekcsoportról, sport- vagy képzőművészkörről van-e szó.

– Nemcsak a település egyházközségei tapasztalhatták meg Bátovszki György polgármester és a képviselők folyamatos támogatását, de az 1999-es, második országos evangélikus találkozó résztvevői, az országos evangélikus gyermeknapra vagy korábban a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) táncszemináriumára ellátogatók is.

– Ahogyan korábban említettem, számomra mindig is fontos volt, hogy a településen jól működő szervezetek legyenek. Ezek között a legősibbek, legerősebbek és a legjobban működők az egyházak. Nekem Csömör a szűkebb szülőhazám, innen erednek a gyökereim, a hitem és azok a tradíciók, amelyek generációk életét meghatározták. Ez pedig kötelez.

Képviselőtársaim többségével mindig is úgy gondoltuk, a gyülekezetek erkölcsi és anyagi támogatása alapvető kell, hogy legyen. Együtt örültünk, amikor például elindult a katolikus templomban a csömöri kórustalálkozó és egyházzenei hangverseny. Megtisztelő volt, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház illetékes szervezői a csömöri sportcsarnokot kérték el az országos evangélikus találkozó helyszínének, és jó érzéssel töltött el, amikor az egyre gyarapodó református közösségnek templomépítés céljára telket ajándékozhattunk. Vagy amikor anyagilag segíthettük a baptista imaház bővítését-felújítását.

– A csömöriek többsége öt választáson tisztelte meg Önt a bizalmával, munkája egyik elismeréseként pedig a magyar polgármesterek 2008-as világtalálkozóján megkapta a Polgármesteri Ezüstlánc Díjat, amelyet a Magyar Önkormányzatok Szövetsége adományoz évente egy-egy kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli polgármesternek. Milyen érzés volt ezt az elismerést átvenni?

– Nagyon nagy megtiszteltetés, amely nemcsak nekem szólt, hanem mindazoknak, akik a településért és a közösségért sokat tettek. Hiszem, hogy ha a hibák ellenére is jól működnek a dolgok, azt a kívülállók is meglátják és értékelik. Számomra mégis a Csömör nagyközség díszpolgára cím jelenti a legtöbbet, amelyet tavaly, az október 23-i ünnepségen vehettem át. Kívánom, hogy a mostani képviselő-testület is átélhesse azt a sok szeretetet és segítséget, de legfőképp imádságos hátteret, amelyet én a húszévnyi polgármesteri szolgálatom során átélhettem!

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::