Jegyzetemmel nem akarom elvenni a külpolitikai elemzők kenyerét. Csupán a bibliai összefüggésekről és mai jelentőségükről kívánok szólni, ezúttal Líbia esetében.

Bizony, nincs új a nap alatt, mert Líbiáról gyakran háborús összefüggésben olvashatunk az Ószövetségben. A Krónikák második könyve szerint Sisák fáraó vezetésével „ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, és megszámlálhatatlan líbiai (…) hadinép jött Egyiptomból” (2Krón 12,3), hogy Jeruzsálem ellen harcoljon. E könyv egy másik helyén ezekkel a szavakkal bátorítja egy próféta Júda királyát: „Nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket az Úr, mivel rá támaszkodtál. Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16,8–9) Náhum könyvében pedig mintha a mai észak-afrikai országok seregszemléje zajlana. Egyiptom, Etiópia és Líbia említése kapcsán hangzik ez a prófécia: „Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver…” (Náh 3,15)

Távol áll tőlem, hogy rövidzárlatosan, összefüggésükből kiragadva értelmezzem ezeket a bibliai igéket, de azt nem lehet tagadni, hogy a mai háborúskodásoknak több ezer éves gyökereik vannak. Ugyanakkor az újszövetségi Cselekedetek könyvében olvasható pünkösdi történetben is említés esik a líbiaiakról. Az első pünkösdkor, a Szentlélek kitöltése kapcsán történt, hogy Jézus tanítványainak prédikációját minden jeruzsálemi zarándok a maga anyanyelvén hallotta. Amikor zúgó szélvihar támadt, és kettős tüzes nyelvek jelentek meg, az emberek így beszéltek egymás között: „…hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: …akik Mezopotámiában laknak vagy (…) Egyiptomban és Líbia vidékén…” (ApCsel 2,10)

Hallja-e ma az arab világ a Jézusról szóló bizonyságtételt? Igen, az iszlám dominancia ellenére mindig jelentkeznek olyan bátor keresztények, akik életüket is hajlandók kockára tenni vagy akár fel is áldozni. Január elején az egyiptomi kopt keresztények templomát robbantották fel, a merényletben több mint húsz hívő halt vértanúhalált.

Líbiában – ahol a lakosság 97 százaléka iszlámhívő – Kadhafi hatalomátvételét követően bezárták a legtöbb keresztény templomot. Mohamedánok között tilos missziót végezni. Ha egy keresztény ember iszlám hitűvel kíván házasságra lépni, akkor át kell térnie az ő vallására. Most, a háborús hírek között mégis arról értesülünk, hogy apácák és szerzetesközösségek segítenek tevőlegesen a véres események közepette. Illegalitásban működő papok vért adnak, hogy ezzel a halomra lőtt felkelők közül némelyeket megmentsenek.

A Líbiából és más észak-afrikai országokból érkező drámai hírek emlékeztessenek minket arra, hogy felelősséget kell éreznünk minden üldözött és kiszolgáltatott embertársunk iránt, keresztényként pedig különösen is imádkoznunk kell azokért, akik testvéreink a hitben.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::