Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Szokolay Sándor 1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágota községben. Zenei tanulmányait a békés-tarhosi Kodály-iskolában kezdte. Zenei gimnáziumi érettségit 1950-ben tett. Ugyanebben az évben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben kapott zeneszerzői diplomát. 1959-től a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanított, 1966-tól 1994-ig, nyugállományba vonulásáig egyetemi tanár. Ezután Sopronba költözött, ahol a város atmoszférája, történelmi és szellemi gazdagsága és nyugalma erőt és megfelelő környezetet biztosít számára a komponáláshoz.

Zeneszerzői munkásságát nehéz lenne pár mondatban bemutatni, pusztán a műcímekre szorítkozva is. Hét opera, hét oratórium, huszonnyolc kantáta, öt versenymű, három szimfónia, két vonósnégyes, száznyolcvan kórusmű, öt rézfúvós kamaramű és szólóhangszeres művek, dalok jelzik nagyívű munkásságát. Egyetlen adat is sokat elárul: első operáját, a Vérnászt több mint húsz operaház tűzte műsorára, és a mű több mint egy tucat nyelven csendült fel.

Szokolay Sándor több évtizedes alkotóművészi munkássága inspiratív hatással van a magyarországi egyházak teológiai gondolkodására. Szakrális művészetének kibontakozásában több neves evangélikus egyéniséggel fenntartott barátsága és a velük való közös alkotás különösen is sok evangélikus értéket tett maradandóvá. Ahogyan önéletrajzi jellegű írásaiban is jelzi, nemcsak gyakorolja az evangélikus hitet, hanem közel áll hozzá az igehirdetői szolgálat is: „Álmodozó, túlzó, rajongó ifjúkoromban énekes is, pap-prédikátor is szerettem volna lenni, ha jól meggondolom, nem is lettem más, mint misszionárius.” Világszerte ismertté vált, nagy értékű művein keresztül a missziónak egy egészen tág, határokat átívelő formáját valósította meg.

Ugyanakkor evangélikus identitása egészen konkrét kapcsolódásban és művekben is testet öltött. Hosszú évekig volt a Lutheránia ének- és zenekar – mint maga vallja – „házi szerzője”. A termékeny kapcsolatot olyan művek fémjelzik, mint a Karácsonyi pasztorál, a Pünkösdi ének, a Gályarab kantáta, a Confessio Augustana, a Luther kantáta, a Jobbítsd a nemzetöt! című kantáta és mint különleges kihívás, a Miatyánk kórusmű.

Alkotásai ugyanúgy közel hozzák a Biblia istenképét, mint az egyetemes istenkeresés küzdelmében a mélyben megtalálható istenélményt, valamint a hit és a szeretet megvalósulását az egyes emberi életekben és a nagyobb közösségek drámáiban.

Ma is példaképeket tár elénk művészete, amelyben egyértelműen kirajzolódnak a küzdelem, a hűség, az önfeláldozás vitathatatlan értékei.

Evangélikus vonatkozásban sokat jelent vokális műveiben a lutheri és bachi korálok új megjelenése, modern korunkban is magával ragadó, lenyűgöző erővel.

A teológiai gondolkodás egyedülálló inspirációja sugárzik át művein úgy, hogy sohasem marad partikuláris, beszűkült, hanem mindig tág, nyitott és messze ívelő. Azért is fontos ezt a gondolatot külön kiemelni művészetének méltatásakor, mert a hazaszeretet és a népek, kultúrák egymás iránti kölcsönös tisztelete, megismerése, lényegük megérzése és újrafogalmazása egyetemes hitvallássá formálódott műveiben.

A gondolkodó, érző és újrafogalmazó evangélikus teológia fejlődéséhez egyedülálló hozzájárulás Szokolay Sándor művészete. Amikor most alkotói pályáját tiszteletbeli doktori címmel ismerjük el, akkor ezek az ünnepi percek ma is hirdetik a teológia és a művészet egymást kölcsönösen gazdagító kapcsolatát és annak éltető, hitébresztő és inspiratív erejét.

Dr. Szabó Lajos

::Nyomtatható változat::