evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Testvérek!

Az Evangélikus Élet legutóbbi (9.) számának 11. oldalán jelent meg Prohászka Ottokár Kő az úton című verse szép felvétellel is illusztrálva. Egy probléma van vele – Prohászka Ottokárhoz nincs köze, ugyanis ez Maria Feesche német költőnő verse Von Wanderwegen című kötetének (Heinrich Feesche Verlag, Hannover, 1954) 17. oldaláról.

A verset Túrmezei Erzsébet fordította magyarra az 1950-es évek közepén. Ez akkor nyomtatásban nem jelenhetett meg, csak a gépírásban terjesztett Itt és most című gyűjteménybe került be. Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei IV. kötetében a 42. oldalon azonban megtalálható ez a fordítás.

Ezzel a dologgal akkor szembesültem, amikor Erzsébet testvér halála után a Fébé-egyesület választmánya megbízott hagyatékának rendezésével, ott bukkantam az ezzel kapcsolatos levelezésre. Ezzel egyébként a Keresztyén Igazság 2008 nyári számában megjelent írásomban is foglalkoztam.

Érdekesség, hogy Erzsébet testvér is egy olvasói levél útján értesült arról, hogy fordítását – tévesen – Prohászka püspöknek tulajdonítják. Az Új Ember 1978. április 23-i száma is lehozta a verset mint „Prohászka Ottokár egyetlen fiatalkori versét”. Hogy ez miként jutott Túrmezei Erzsébet tudomására, azt nem tudom, de június 19-i dátummal levelet írt a szerkesztőségnek, melyben feltárta a valóságot a versről. A levél a lap július 30-i számában jelent meg.

A verset egyébként sokszor hibásan közlik. Ez alól az Evangélikus Élet sem volt kivétel. A vers második sorában a második szó „gátoló kő” (az eredeti versben így van); sokféleképpen szerepel, van, ahol „zárókő”-ként jelent meg. De a „gátló kő” sem helyes. A másik apróság: a 6. sor eleje az eredeti szerint: „Se, hogy lohassza…”

A vers tagolása is későbbi „variáció”, mert az eredetiben nincs tagolás, hanem versszakokra bontás nélkül következnek a sorok. A versszakokra bontás okozhatta azt a hibát is, hogy a második versszak végére pont került, pedig ott vessző van, és folytatódik a gondolatmenet a 3. versszakban.

Úgy érzem, fontos, hogy az olvasók megismerjék a valóságot, ha kezükbe kerül ez a vers, főleg, ha a tiszteletre méltó püspök van szerzőként megjelölve.

A Túrmezei-versekkel kapcsolatban – bármilyen kérdésben – szívesen segítek, ha tudok.

Egyébként hasonló esettel már más művel kapcsolatban is találkoztam. Dr. Papp Lajos neves szívsebész gyülekezeti estéken gyakran felolvasott egy verset, melynek címe Az én Miatyánkom. Ezzel a verssel később nyomtatásban találkoztam mint a professzor versével, pedig a szerzője Kányádi Sándor.

Testvéri köszöntéssel:

Herzog Csaba lelkész (Budapest)

Köszönjük Herzog Csabának az értékes pontosítást! Az irodalomtörténetből tudható: időnként megesik, hogy egy-egy szöveget – akár hosszú időn át is – valódi szerzője helyett valaki másnak tulajdonítanak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az általa említett, Az én Miatyánkom címmel az interneten is keringő szöveg. Miután szerkesztőségünk ez ügyben telefonon megkereste Kányádi Sándort, a Kossuth-díjas költőtől megtudtuk: e vers nem az ő tollából született. – A szerk.

::Nyomtatható változat::