Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Második kiadásban jelent meg 2010 őszén a Luther Kiadó gondozásában Bartosné Stiasny Éva Háborúban békességben – A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése című kötete. Azon túl, hogy a könyv 2005-ös első kiadása már elfogyott, az ismételt megjelentetést egy szomorú esemény, Éva néni földi pályafutásának befejezése indokolta.

A Bogár utcai gyermekotthon, melyről e kis kötet megemlékezik, szorosan összekapcsolódik Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nevével. Sztehlo – mint Horváth Ádám rendező előszavában is olvashatjuk – több ezer gyermeket mentett meg a biztos haláltól a II. világháború alatt Budapesten. E munkájában számtalan kiváló munkatárs segítette, többek között Éva néni is. Ő kezdetben hitoktatóként dolgozott a Damjanich utcai evangélikus lelkészi hivatalban, onnan ment Sztehlo kérésére a Bérc utcai otthonba. Innen néhány nap múltán a már említett Bogár utca 29.-be került, ahol képzett pedagógusként a gyerekekkel való tanulást és a szabadidős foglalkozásokat vette át.

Éva néni sorait olvasva szinte elámulunk azon a mérhetetlen kegyelmen, amely lehetővé tette a gyermekotthonok létrehozását. Sztehlót tolmácsnak kérte fel a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) akkori elnöke egy tárgyaláshoz. A másik fél Friedrich von Born, a Nemzetközi Vöröskereszt svájci megbízottja volt, aki a KIE-t bízta volna meg a gyermekmentéssel. Ők ezt nem vállalták, Sztehlo viszont örömmel tett eleget a kérésnek. Így lett a Bérc utcai villa a gyermekek első otthona.

Bartosné Stiasny Éva a Bogár utcai gyermekotthon mindennapi életét mutatja be olvasmányos stílusban megírt kötetében. A feszes napirendben az oktatás mellett komoly szerepet kapott a testmozgás, valamint a versek, színdarabok tanulása is. Vacsora után soha nem maradt el az ima és az ének sem.

A kötet részletesen megemlékezik a karácsonyi ünnepkör eseményeiről. Döbbenten olvashatjuk, hogy Éva néniék szenteste átmentek a gyermekotthonnal szemben működő német parancsnokságra, és ajándékkal köszöntötték az ott dolgozó tiszteket! A parancsnok pedig szaloncukrot küldetett a gyerekeknek…

A kötetet nemcsak Sztehlo visszaemlékezései, hanem a gyermekek naplójegyzetei is gazdagítják. E háborús gyermeknaplók csak napjainkban kerültek a történelmi kutatások homlokterébe. Fontos kordokumentumok, hiszen ebből a szemszögből egészen új megvilágításban látszanak a háború mindennapjai.

A német parancsnokság – Winkler parancsnokkal az élen – együttérzése nem merült ki a szavakban. A közelgő orosz front elől ők segítették biztos helyre juttatni a Bogár utcaiakat. Az új helyszín az akkori Légrády-villa volt, néhány utcával lejjebb. Sztehlo Gábor is itt volt feleségével együtt. A gyermekeket itt és a Baár–Madas Református Gimnáziumban tudták elhelyezni. Ismét a németek segítettek! A szemben lévő villát kinyittatta egy őrnagy, onnan tudtak ágybetéteket, olvasnivalót hozni. Ő maga többször is elvonult Sztehlóval csendes beszélgetésekre, ahol mindig kifejezte elismerését a gyermekotthonban végzett munkával kapcsolatban.

Az orosz front közeledtével sűrűsödtek az események, az őrnagyot is áthelyezték, de még küldetett élelmet a villába. Éva néni talpraesettségét dicséri, hogy az oroszokkal is megtalálta az együttműködés emberi hangját. A kötet végén Sztehlo Gábor memoárjából idézve olvasható, miként sikerült az elöljáróságon keresztül új helyet szerezni az otthonnak. Ez lett később a Pax Gyermekotthon, melyet 1950-ben államosítottak.

A „csodás megmenekülés”, melyet a kötet alcímében olvashatunk, nem írói túlzás tehát. A sorok között minden oldalon megtapasztalhatjuk, mekkora az isteni szeretet. A „háborúban békességben” is lehetett élni, magyarokkal, németekkel és oroszokkal együtt, ahogyan Éva néni megmutatta nekünk.

Széchenyi Magdolna

::Nyomtatható változat::