Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. Ézs 56,1 (Jak 3,18; Mk 8,31–38; 1Kor 13,1–13; Zsolt 62) A törvény jó. Ám erőtlen. Erőtlen, mégpedig a bennem lakozó bűn miatt. A törvény jó, mert vigyáz rám, és vigyáz a környezetemre is. Például megtiltja, hogy százhúsz kilométer per órás sebességgel száguldjak át az életen. Megvédi életem, s óvja az útszélen tekergő gyermeket is. A törvény jó, de erőtlen, mert valaki azt súgja fülembe: jó, falun belül ne menj százhússzal, de hetvennél még nem lesz baj. A szűnni nem akaró kísértések ellenére is jó a törvény, mert Istentől való, s elbukásaink révén tanít. Kézen fog, és elvezet a törvényt betöltő Krisztusig, aki azt mondja: szeress, és meglátod Isten igazságát: szabad leszel.

Hétfő

Krisztus mondja: „Az Úr Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak.” Lk 4,18 (Zsolt 88,9b–10; Lk 13,31–35; 1Sám 2,12–26) Isten Szentlelke teremtő, vigasztaló, szabadító erő. Olyan hatalom, mely hitet ajándékozva közösséggel ajándékoz meg. Jóel próféta arról jövendölt, hogy ez a lélek a fiainké és leányainké lesz, mert Isten kitölti ránk. Ezt a lelket ígérte Krisztus a magukra maradott tanítványoknak vigaszul, ez lett az övék pünkösdkor. S ezt a csodálatos isteni lelket kapták ajándékul mindazok, akiket Krisztusban új teremtéssé szült az isteni kegyelem. Ma sokan hirdetik a szabadság ígéretét, ám ahol az Úr lelke, csak ott a szabadság (2Kor 3,17b).

Kedd

Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak. Zsolt 118,18 (Róm 5,3–4; Lk 5,33–39; 1Sám 2,27–36) Amikor az élet keményen padlóra küldött, s a nagy bíró már számolni kezdett feletted, jusson eszedbe, hogy ez még nem a vég. Csak csatát veszítettél és nem háborút. Mert nem vagy egyedül a bajban. Az Úr harcol érted, erősen fogja jobbodat, s a megpróbáltatások újabb mélységeiben csak érzékenyebbé, figyelmesebbé és tapasztaltabbá tesz, hogy hajlandó légy végre észrevenni és elfogadni azt a megoldást, amelyet készített neked.

Szerda

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lk 19,10 (Zsolt 25,7; Mt 6,16–21; 1Sám 3,1–21) „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” (Dante) Mint sűrű rengetegbe tévedt vándor, olyan a ma embere. Eszmék, áruk, információk rengetegében bolyong, bejárja a földi létezés mennyét és poklait. Miként a ködlepte, szmogos nagyváros levegő után kiált, úgy vágyódik az ember tiszta szóra, világos gondolatra, tiszta érzésekre és az igaz útra. Vágyódik hozzád az én lelkem is, Istenem. Találj rám, emelj fel! Vigyél tágas terekre engem. Oda, ahonnét látható az út, oda, ahonnét világos a cél. Ahol te magad vagy minden mindenekben.

Csütörtök

Isten Krisztus lábai alá vetett mindent, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban. Ef 1,22 (Dán 6,27; Zak 7,2–13; 1Sám 4,1–11) Napjainkban is sok támadás éri az egyházat. Ez mindig így volt. Olykor joggal, máskor igaztalanul vádolják, mert Krisztus földön küzdő egyháza erőtlenségeket is hordoz. Mint ahogy az ember karja és lába elfárad egy fárasztó napon, úgy vannak az egyháznak is erőtlenségei. Az egyház mégis páratlan ajándéka Istennek. Tökéletes és szent, mert Isten szentje, a Krisztus szólal meg benne. Krisztus munkálkodik az egyházban, és ő munkálkodik a világban az egyház szolgálata által. Az egyház feje Krisztus. Dicsőségét, amelyet ma még csak a kiválasztott kevesek látnak meg, az idők végén meglátja majd minden test, minden lélek.

Péntek

Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. Hab 2,4 (Mt 11,29; Jn 8,21–30; 1Sám 4,12–22) Figyeljük meg a harsány embereket. A nagyhangúakat, akik a társaság középpontjában forognak. Az erőseket, a sikereseket, a gazdagokat – csak nagyon kevés szelíd embert találunk közöttük. Az Írás az őszinte lelkűeket mondja igaznak. Ők csendesek, alázatosak: bölcsek. Bölcsek, mert tudják, hogy amijük van, az mind felülről jövő ajándék. Az a hitük élteti őket, hogy az idő és a körülmények összjátéka (vö. Préd 9,11) se lehet náluk erősebb, mert a hatalmas Isten gondjukat viseli. Mert az ember kicsi. Az Isten nagy. Örök igazság ez és a legnagyobb bölcsesség.

Szombat

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Mert én élek, és ti is élni fogtok. Jn 14,18–19 (Ézs 66,13; Dán 5,1–7.17–30; 1Sám 5,1–12) Elárvult a világ, s benne az ember soha nem volt még ilyen magányos. Magányos a tömegben, magányos a gép előtt ülve az általa létrehozott szép, mesterséges világban. Magányos, mert nagykorú szeretett volna lenni, ezért elengedte a gondviselő Isten kezét, s széthullni látszik körülötte minden közösség. Isten embert mentő, megtartó és vigasztaló szeretete viszont soha meg nem szűnik. Krisztusban hűséges társat adott nekünk. Olyan társat, aki megszünteti riasztó magányunk, mindent helyreállít. Visszahív az Istennel és egymással való közösségbe.

Szarka István

::Nyomtatható változat::