Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

A lélek szépsége és a külső ápoltság nem egymást kizáró fogalmak. Nem kell előnytelen öltözködéssel elrejtenünk a szépségünket ahhoz, hogy hiteles keresztény életet éljünk. És fordítva: lehetünk divatosak úgy is, hogy közben a hitünkről is bizonyságot teszünk. Hogy miként, arról – nőnap közeledtével – a Regnum Christi (Krisztus Királysága) katolikus lelkiségi mozgalom támogatásával működő Pure Fashion Magyarország divatmisszió vezetőjével, Sági Júliával beszélgettünk.

– Abból a szentírási igéből indulunk ki, hogy testünk a Szentlélek temploma (vö. 1Kor 6,19). Ahogyan a templomainkat igyekszünk rendben tartani és az Úrnak tetsző módon felékesíteni, úgy a saját egészségünkre és megjelenésünkre is illő gondot fordítanunk. A lelkigyakorlatokat is tartalmazó program során segítünk felfedezni a fiataloknak azokat a divatban és a szépségben rejlő lehetőségeket, amelyek által értékesebb életet élhetnek.

Bár a tanfolyam divatbemutató gálaesttel végződik, nem manökeneket képezünk. Modellnek lenni a képzésben részt vevő lányok esetében azt jelenti, hogy a „tiszta szív, tiszta divat” mottó jegyében életvitelükkel példát mutatnak másoknak. Krisztus tanítványának lenni és az ő országát képviselni életre szóló feladat nemcsak nekik, hanem – nemtől függetlenül – minden keresztény embernek.

– Tizennégy–tizennyolc éves lányokkal foglalkoznak.

– Ez az az időszak az életükben, amikor minden a feje tetejére áll. A testük változásával párhuzamosan a személyiségük is sokat fejlődik. Először döbbennek rá, mekkora felelősségük van abban, hogy mit kezdenek az életükkel. Miközben a saját útjukat keresik, arra is ráébrednek, hogy a személyes hitükért és annak megéléséért, felvállalásáért is meg kell küzdeniük. És ahogyan a kislányokból tinédzserekké, majd a húszas éveikre ifjú hölgyekké válnak, azzal is szembesülnek: akárcsak férfinak, úgy nőnek lenni is – felelősség.

– Mit értünk azon, hogy nőiesség?

– A nőiesség – csakúgy, mint a férfiasság – nem egy-egy tulajdonság meglétét jelenti, hanem az összképet, amely sok apró részletből tevődik össze. A gondolkodásmódunk – hogy lányként, asszonyként milyen értékeket képviselünk, és milyen életcéljaink vannak – és a megjelenésünk egyaránt meghatározza, hogy nőiesnek látnak-e bennünket az emberek. A testtartásunk, a mozgásunk, az arckifejezésünk, a gesztusaink, a beszédmódunk, a másokhoz való odafordulásunk mind-mind „árulkodnak” rólunk. Éppen ezért a képzéseinken a divattörténeti előadás, az öltözködési, sminkelési, hajápolási foglalkozások mellett például beszédtechnika- és etikettórákat is tartunk.

– Mindenkinek más színek, fazonok állnak jól, és az aktuális trend is folyamatosan változik. Bizonyára vannak azért általános érvényű „tippek” is.

– Manapság a nő sokak szemében árucikk, egy darab hús. A reklámok jó része is ezt a szemléletet tükrözi. Az utcán sétálva is azt látom: sok nő arra törekszik, hogy úgy öltözködjön, hogy minél kevesebbet takarjon el a testéből – és aztán csodálkozik, hogy a férfiak nem a lelkét, a személyiségét „értékelik”…

Van egy öltözködési útmutatónk a szolid, visszafogott eleganciához. A tanácsainkat figyelembe véve a lányok csinosak és divatosak lehetnek anélkül, hogy kihívó módon – például túl mély dekoltázzsal, extra rövid szoknyácskával – közszemlére tennék azt, aminek rejtve van a helye. A legfontosabb talán az – és ezt a törekvéseink között külön is hangsúlyozzuk –, hogy a fehérneműnk nem válhat a felsőruházatunk részévé, ezért például mindig ügyeljünk arra, hogy ne látsszon ki a melltartónk pántja vagy az alsónk szegélye. Az átlátszó, illetve a túl feszes, a vonalainkat szorosan követő ruhadaraboknak sem vagyunk hívei. A hasat, derekat szabadon hagyó viselet pedig nemcsak hogy nem ízléses, de télvíz idején egészségügyi szempontból sem ajánlatos; egy súlyosabb megfázás akár meddőséget is okozhat. Alapszabály, hogy mindig az évszaknak, az alkalomnak, az életkorunknak és az egyéniségünknek megfelelően öltözködjünk.

– A saját stílus megtalálása, kialakítása felnőttként sem egyszerű – legalábbis a magazinokból és a televízióból mintha mindenhonnan ugyanolyan (mű)nők köszönnének ránk. Egy-egy különösen is extrém megjelenésű személy láttán pedig sokszor sóhajtunk fel: ez azért már túlzás.

– Istennek terve van azzal, hogy milyen adottságokkal születünk. Ha ezt képesek vagyunk szeretettel elfogadni, akkor a legjobbat hozhatjuk ki magunkból, akár a természetünkről, akár a külsőnkről van szó.

Nőként számtalan eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kihangsúlyozzuk az előnyös vonásainkat vagy korrigáljuk apróbb szépséghibáinkat. Ne tévesszük azonban szem elől, hogy a kevesebb mindig több! Ha például iskolába megyünk, bőven elég egy kis alapozó a bőrhibáink, a pattanásaink elfedésére, esetleg egy kis szempillaspirál a tekintetünk kiemelésére; az erősebb sminket hagyjuk meg kivételes alkalmakra.

Ha túl feltűnő a frizuránk, ha túlzásba visszük a sminket, ha túl sok ékszert aggatunk magunkra, vagy ha ne adj’ Isten átszabatjuk a testünket, akkor a figyelmet már a külsőségekre akarjuk irányítani, nem pedig a lényegre, ami – pontosabban: aki – esetünkben Jézus Krisztus. Ha mi magunk szerethetőek vagyunk – vagy azzá válunk a hit segítségével –, illetve szeretni tudunk, akkor Krisztust is vonzóvá tudjuk tenni a többi ember számára. Ez a misszió lényege: továbbadni a hitet, hirdetni az evangéliumot a tanúságtételünkkel, az életünkkel – ezen belül akár azzal is, hogy ápolt és igényes megjelenésünk is azt tükrözi: Isten gyermekei vagyunk.

::Nyomtatható változat::