A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Pünkösd ünnepének másnapja, délután. A meteorológus árnyékban 35°C-os hőmérsékletről beszél a rádióban. Amikor autóba ülök, eltűnődöm: vajon hányan vállalkoznak arra, hogy a rekkenő hőségben összegyűljenek Nógrád megye minden égtája felől a galgagutai templomban – énekkel dicsőíteni az Élet Urát? Amire belépek a tűzpiros díszbe öltözött, ősi nagytemplom hűvös falai közé, és ott egy szemmel alig áttekinthető, örvendező, imádsággal várakozó pünkösdi gyülekezetet találok, a választ is megkapom: több mint 450 gyógyulni vágyó lélek! Olyan, Isten Szentlelkének gyógyító kiáradását szomjazó emberek, akik a megyei kórustalálkozókon már négy alkalommal megtapasztalták, hogy az ének hallgatása és művelése gyógyír a léleknek.

A muzikális ember vallja, hogy az éneklés mély bepillantás új dimenziókba, ha pedig az Urat áldjuk vele: a lélek szabadsága. Ez pedig mindig ünnep, amivel soha nem lehet betelni. Megyénk örömteli ünnepében osztoztak a meghívott illusztris vendégek: az igehirdetéssel is szolgáló D. Szebik Imre püspök-elnök úr és énekes szívű hitvese; a község polgármestere Orgoványi László; Szabó András esperes úr és neje, Klenk Zsuzsanna, aki az egyházmegye zenei felelőse, s egyben az immár hagyománnyá érett énekkari találkozó főszervezője; valamint Pozsonyi Anna egyházmegyei felügyelő. A padsorokban helyet foglaló kórustagok és karvezetők, több felekezet képviselői, a legéndi testvérek, a megyei evangélikus gyülekezetekből érkezett vendégek lelkészeikkel együtt izgatottan várták, hogy megszólaljon Isten igéje, és zengjen végre az ének, hogy betöltse a lelkeket, messze űzze a fáradtságot, aggodalmat, gonosz gondolatokat, mindannak a terhét, ami fáj. S ekkor egyszerre nyílt meg közel ötszáz torok, hogy egy nagy közös éneklésben erősen, hatalmasan hirdesse az Úr jóságát. Seben István galgagutai lelkész-házigazda megnyitója után üde színfoltként népviseletbe öltöztetett gyermekek szaladtak az oltár elé, hogy virággal és verssel köszöntsék az elöljárókat és vendégeket, ezzel a szép hitvallással: „Életutunkon társunk lett a sok dal”.

1. Szebik Imre püspök úr megilletődötten szólította meg a Nógrádi Egyházmegye éneklő népét, és prédikációjában rámutatott a Szentlélek egységet teremtő munkájára, amelynek óriási a jelentősége önző világunkban, ahol nem számít a felebarát érdeke… A zene nemzetközi nyelv, melyet mindenki megért, így képes arra, hogy a különféle népek, felekezetek közeledését elősegítse. Ezért kell, szabad énekelni és imádkozni, tudva, hogy ez egységet és békét teremt az emberek között. A szószéki szolgálat II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem pünkösdi imádságával zárult.

Az egyházmegyei zenei felelős, Szabó Andrásné a találkozó soron következő részét az énekkarok és karvezetők bemutatásával nyitotta meg, és bizonyságot tett arról az örömteli munkáról, amelyet Vanyarcon karvezetőként végez: „Érdemes áldozatot vállalni az énekkarok működéséért, hiszen ez az áldozat megtérül a szolgálat örömében. Léleképítő és -erősítő hatását mindenki érezni fogja, aki beáll az Urat dicsőítők közé.” Ezután érkezett el a délután fénypontja, amikor a gyülekezeti énekkarok szép egymásutánban bemutatkoztak a pünkösdi sokaság előtt. A balassagyarmati, a lucfalvi, az ősagárdi és a vanyarci kórus nívós, felkészült, lelkileg átélt, érzelmileg telített énekszolgálata nagy tetszést aratott a hallgatóság körében.

A hangszeres alkalmi kórustól a többszólamú professzionális vegyeskarig különféle énekkarok mutatkoztak be ezen a napon. Repertoárjukon éppen úgy találhattunk Bach-művet, mint héber dallamot, ifjúsági éneket vagy a gyülekezeti Isten-dicsérethez naponta használt Evangélikus énekeskönyvben megtalálható korálok feldolgozásait. A művek sokszínűsége a karvezetők jó zenei ízlését dicséri. Szabó András esperes úr zárógondolatai összegezték azokat az ismérveket, amiért öt esztendővel ezelőtt létrejött a megyei énekkari találkozó.

Az 1970-es években megyénkben országos hírű kórustalálkozók, versenyek zajlottak, és kívánatos volna újra visszahozni a régi idők szellemiségét – különös tekintettel arra, hogy a gyakorlat bebizonyította: a jól működő énekkarok mindig a gyülekezet motorjai voltak, hiszen azoknak testvéreknek, akiknek fontos a kórusban való részvétel, fontos az egyház, a templom és az üdvösség is.

A találkozó továbblendítő, a múltból a jövő felé segítő üzenetét Szebik Imre fogalmazta meg azzal az igaz történettel, mely 1686-ban a török iga alól felszabadult Budán esett meg: Gyermekeiktől évekkel korábban elszakított magyar édesanyák kétségbeesetten keresték az időközben felcseperedett magzatjaikat mindhiába. Az egyik leleményes édesanyának eszébe jutott: gyermeke bölcsőjénél sokszor énekelt egy altatódalt, ennek dúdolása talán segítheti őt abban, hogy ráleljen a sok utcán csellengő gyermek közül a sajátjára. Egyikük felismerte édesanyja énekét, és ölelő karjai közé szaladt. Íme, valóban gyógyító, embereket egymáshoz közelebb segítő hatalma van az éneknek!

Hála legyen az Úrnak, hogy nekünk ajándékozta ezt a torkunkban zengő hangszert! D. Szebik Imre püspök bejelentette, hogy az Északi Evangélikus Egyházkerület az erkölcsi elismerés mellett anyagi támogatásban is részesíti a működő és alakuló énekkarokat a megyében, ezzel is lassítva azt a szomorú tendenciát, hogy országos szinten Nógrád vezesse az evangélikusság fogyó lélekszámának listáját.

A pünkösdi énekkari találkozó idén is felejthetetlen élményekkel, a Lélek jeladásával gazdagította jelenlévőket. Talán azt is szabad jelnek tekintenünk, hogy mire az ünneplő sokaság elénekelte a közös kánont, feltámadt a szél, és üdítő zápor frissítette fel a levegőt. Az égi jel meghozta a jókedvet is. A terített asztalok mellett, amelyeket a galgagutai asszonytestvérek sok finomsággal és szeretettel raktak meg, sokáig folyt a testvéri beszélgetés a gyógyító Szentlélek hatáskörében. S a hazafelé vezető úton érni kezdett szíveinkben a gyógyító gondolat: „Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Csak addig él, amíg tudunk egymásnak adni és elfogadni.” Az ének szárnyain ez talán jövőre is sikerül…

Szőkéné Bakay Beatrix

Regionális hozzárendelés: Galgagutai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::