e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Könnyűzenei rovatban tallózok. Se vége, se hossza a híreknek, hiszen a sztárok élete foglalkoztatja ez embereket. Whitney Houstonról is újabb és újabb hírek érkeznek. A megasztár dagadó botránykrónikája lassan már felülírja ragyogó énekesi pályafutását.

A 39 éves Whitney minden képzeletet felülmúló népszerűségre tett szert karrierje csúcsán, néhány évvel ezelőtt. Természetesen főleg szülőföldjén, Amerikában, de „tonnaszám” adták el lemezeit Európában is. Egy-egy koncertjére rajongók tízezrei zarándokoltak el, nem sajnálva a pénzt a sokszor csillagászati öszszegű belépőre. Mi sem bizonyítja jobban népszerűségét, mint az, hogy lemezkiadója olyan jó bevételnek ítélte meg dalainak forgalmazását, hogy 100 millió dolláros szerződést kötött vele az elkövetkező néhány évre. (Ez úgy 210 milliárd forintnyi összeget jelent. Összehasonlításul: a budapesti négyes metró teljes építési költsége 190 milliárd forintba kerülne.)

Ám Whitney életében egy törés következett be, és bár bevételei kevésbé, népszerűsége erősen csökkeni kezdett, ő maga pedig először az alkohollal, később a drogokkal került függő – úgy tűnik, elszakíthatatlan – viszonyba. Mára pedig már botrány botrányt követ az életében.

Pedig múltja nem ezt sejtetné. A templomi kórusból kiemelkedő lányt olyan csodálatos hanggal áldotta meg a Teremtő, ami keveseknek adatik meg. Kezdetben élt is lehetőségeivel. Az igen csinos, szerény énekesnő boldogan nyilatkozta, milyen hálás azért, hogy egész családjával együtt jobb anyagi körülmények közé kerülhetett, mennyire szeret énekelni, s bizony öröm számára az is, hogy ő tarthatja el az egész családot. Ám a sikerből és a jólétből úgy látszik, semennyi sem elég. Több és több kellett. Ezt csak tetézte a nem túl jó hírű – szintén kábítószeres ügyei miatt perbefogott – zenésszel kötött házassága. A lejtőn pedig immár nem volt megállás. Még néhány éves gyermekük sem tudott változást hozni életükbe. Mindennapossá váltak a veszekedések, később némi verekedés is előfordult közöttük – legalábbis valami hasonlóról szóltak a híradások. Eleinte csak burkoltan, később egyre nyíltabban beszéltek Whitney drogproblémáiról, amelyeket ma már ő maga sem tagad. Mostanra olyan súlyossá vált a helyzet, hogy – az amerikai törvények értelmében teljesen jogosan – felvetődött annak lehetősége is: elveszik tőle gyermekét. A szak- emberek pedig egyre gyakrabban emlegetik: csodálatos hangja bizony már a múlté.

Holott micsoda lehetőséget kapott a Teremtőtől! Hány embernek segíthetett volna egy-egy dalával, hány emberbe önthetett volna lelket éneke? Hány fiatal követhette volna – mondjuk – szép családi életre hívó példáját! És hány száz betegnek, szegénynek segíthetett volna mérhetetlen vagyona egy apró töredékének átadásával. Mennyit javulhatott volna a világ…

Ám nem erre példa ez a karrier, hanem arra, hogy mi történik akkor, ha a Gonosz veszi át a hatalmat. Hogyan mennek zsákutcába emberi kapcsolatok – Whitney már édesapjával is pereskedik, valamilyen pénzügyi nézetkülönbség miatt – ott, ahol az üzleti érdek előbbre való, mint az em- berség. Amikor a pénz többet ér a szeretetnél, amikor a hírnév fontosabbá válik, mint egymás megbecsülése, a munka örömét pedig a birtoklás vágya váltja fel. S a boldog gyermeki mosolyra az anya üveges tekintetű, gyerekes mosolya a válasz...

Ha a mindent elpusztító kapzsiság, a birtoklás válik a legfontosabb céllá az életben, a felborult értékrendben az ember a Mindenható helyett önmagát képzeli az első helyre.

Ez a történet nemcsak azért szomorú, mert széteső családokról, eldurvult kapcsolatokról szól, hanem azért is, mert aligha feltételezhető, hogy Isten akaratát látjuk megnyilvánulni e sorsban. Ám tanulni ebből is lehet! Arra láthatunk példát, hogy mennyire nem jelent semmit a pénz, a hírnév hatalma, ha szeretet és hit nem társul hozzá. De hiba lenne mindenért csak a pénzt okolni, hiszen azt is tudhatjuk, hogy nem csupán ezért képes az ember kivetkőzni magából.

Erre – sajnos – itthoni példa is bőségesen akad. Meg természetesen arra is, hogy akár így vagy úgy, ezért vagy azért került valaki mélyre, van számára megbocsátás, van visszaút!

Gyarmati Gábor

::Nyomtatható változat::