Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Újabb két fiatal – egy testvérpár: Csernyik Réka és Csernyik Balázs – államvizsgázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszakán. Két diák befejezte tanulmányát. Ez még nem lenne hír. Különösen nem azok után, hogy a közelmúltban hárman is – Ecsedi Zsuzsa, Finta Gergely és Kamp Salamon – doktori fokozatot (azaz a legmagasabb képesítést) szereztek a szent zene területén…

Mégis hír ez a javából. Nem csak azért, mert a Csernyik testvérek gyermekkoruktól fogva részesei az evangélikus egyház vérkeringésének: tanultak és tanítottak a Fóti Kántorképzőben, gazdagították gyülekezetük, a Rákospalotai Evangélikus Egyházközség életét, barátaikkal, muzsikus társaikkal együtt igényes nagyheti programot készítettek négy budapesti gyülekezetnek – és még hosszan sorolhatnám. Hír azért, mert munkájuk (világi állásuk mellett) még öt évet áldoztak arra, hogy meglévő oklevelük mellé egy egyházzenei diplomát szerezzenek, s így a legmagasabb szinten szolgálják Isten dicsőségét.

Hihetetlen gazdag tudásról tettek tanúbizonyságot az államvizsgán. Énekeltek, vezényeltek, orgonáltak, szóbeli előadást tartottak. Szóltak egyháztörténetről, beszéltek az ünnepek dogmatikai tartalmáról, liturgikus formáiról, az egyházzenei irodalom szebbnél szebb alkotásaival illusztrálták a kapott vizsgatételt. A terem lassan templommá alakult, a vizsgázó igehirdetővé, a vizsgabizottság gyülekezetté. Az államvizsga istentiszteletté vált... A talentumokról szóló példázat érvényes az egyházban, az egyházra is. Elássuk-e kincseinket, vagy kamatoztatjuk azokat…?

Elgondolkodom. Tudjuk-e, milyen kincsek rejtőznek embereinkben? Milyen gazdag az egyház, csak éppen nem élünk lehetőségeinkkel! Lelkészek, felügyelők, gyülekezeti tagok nem egyszer lebecsülik (olykor semmibe veszik) a kántor szolgálatát. Pedig Istennek szolgái ők is, akik – Luther szerint – a teológus után a második helyet kapják, hiszen a zene a teológia után következik…

Ha komolyan vesszük, hogy a templomi zene nem „bárzene”, ami elandalít, hátteret ad, hangulatot formál, hanem igehordozó, akkor meg kell becsülnünk azokat, akik ezzel az eszközzel hirdetik az evangéliumot. Egyre több olyan fiatal szakemberünk van, aki nem elégszik meg azzal, hogy valamilyen „vallásos ének” szólaljon meg a templomban, hanem az ügyhöz méltóan tudják – és szeretnék! – megformálni az Istennel való találkozásunk kereteit, zenei anyagát.

Újabb két fiatal áll az egyház szolgálatába – most már szakirányú diplomával a zsebükben –, hogy az igényes Isten igényes szolgáiként tevékenykedjenek. Áldást az életükre! Áldást a gyülekezeteink zenei szolgálatára! Hogy a musica sacra vigasztaljon, felemeljen, bátorítson, közösséget építsen, és hirdesse Isten Krisztusban megmutatott végtelen szeretetét.

HK

Regionális hozzárendelés: Rákospalotai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::