Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Van egy színház. Esetünkben az Örkény. Vagy aki úgy ismeri jobban, a volt Madách Kamaraszínház. A színpadon megjelenik egy színész: Mácsai Pál. Amikor éppen nem rendez, azaz nem direktort játszik. Mert hát szerep az egyik is, szerep a másik is. Ám az egyik játék, a másik „valóság”. De meddig tart a játék, és hol kezdődik a valóság? Ha az egyik is szerep, a másik is szerep, mi a különbség a kettő között?

Van egy gyülekezet. Esetünkben a csillaghegyi. Hétről hétre valaki magára ölt egy „jelmezt”: a Luther-kabátot, és fellép a „színpadra”. Vagy az oltárhoz, vagy a szószékhez. A lelkészszerepben most éppen Donáth László van. De vajon ez szerep-e? Ki lehet-e lépni belőle?

Sorjáznak a kérdések. Hol a „műsorvezető”, Ócsai Zoltán lelkész kérdez, és a színész válaszol, hol a színész kérdez, és a másik lelkész válaszol; eközben azt érezzük, hogy szinte ugyanezek a kérdések és válaszok tolulnak az ajkunkra, hiszen valamennyien szerepet játszunk. Van, amit le lehet vetni, és van, ami összemosódik a személyiségünkkel. De vajon azok vagyunk-e, amit vagy akit eljátszunk? Vajon a személyiségünk alakítja a szerepet, vagy a szerep formál át minket? Megegyezik-e az elvárás és a szerep?

Tehát ismételten kérdezhetjük: mi a szerep és mi a személyiség? Hol a határ? És kérdéseinknek még korántsem értünk a végére. Választ kell adnunk a legnehezebbre: mi a kereszténység? Netán ez is egy szerep? Hiszen a jézusi tanítás szerint élni szintén elvárás, noha mindenkinek személyesen kell megtalálnia és megélnie azt az utat, amely Názárettől Jeruzsálemig és azon túl vezet. Viszont ez az útkeresés is átalakulhat „szereppé”, amely ugyanakkor megtartó is lehet…

A győri tanítóképző főiskola termében lejár az április 21-i együttlétre szánt „műsoridő”. Az „asztali beszélgetés” a folyosón folytatódik. Valaki váratlanul arra kér, hogy egy pillanatra fogjam meg a könyvét. Önkéntelenül belelapozok a keresztény erkölcsteológiáról szóló kötetbe. Talán sorsszerűen nyílik ki egy bibliai idézetnél: „Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.” (Gal 5,24–25; katolikus fordítás)

„Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.” (Róm 8,13; katolikus fordítás)

Veres Emese-Gyöngyvér

::Nyomtatható változat::