Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Húsvét ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli igéinek két fő témája – az imádság és a mennybemenetel – Jézus személyéhez kapcsolódik, „aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk” (Róm 8,34). Az ő nevében közvetlenül az Atyához fordulhatunk, s elmondhatjuk a zsoltáros vezérigénkben olvasható vallomását. Az óegyházi evangéliumban is felfedezhetjük ezt a kettős kijelentést: „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (…) Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.” (Jn 16,23.28) Közismert megállapítás: az imádság a lélek lélegzetvétele; meddig élünk nélküle? Pál is ezt kéri: „…tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért…” (1Tim 2,1) Salamon bölcsességet kért az Úrtól, s megkapta: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet…” „…bölcs és értelmes szívet adok neked…” (1Kir 3,9.12) Mózes egész nap fölemelt kézzel imádkozott és áldotta népét: „Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel” (2Móz 17,13) s az Úrral! Rogate! „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17). Jézus a nekünk adott „mintaimádságot” ezzel a közvetlen megszólítással kezdi: „Atyánk” (Lk 11,2–4)! Mennybemenetel ünnepén Krisztus ezt mondja: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Ez a kijelentése az ő keresztre feszítésére utal, de egyben jelképe a mennybe való felemeltetésének is, amely negyven nappal feltámadása után történt az Olajfák hegyén, ahol Jézus „felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe” (Lk 24,50–51). Mi tőle tudhatjuk, hogy „nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.” „…hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,13.15) A most kezdődő tíz nap pünkösd böjtje. Hogyan várjuk mi a megígért Szentlelket? Salamon templomszentelési imádságában az ég felé kiterjesztett, üres kezekkel ezt kérte: „Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot…” (1Kir 8,28) Luther így vall az imádság titkáról: „Csak azt tudom, hogy valahányszor igazán komolyan imádkoztam, mindannyiszor bőséges meghallgatást nyertem, s többet kaptam, mint amennyit kértem. – Mert az imádság egyes-egyedül a hit műve.” Mennybemenetel fényében érthetjük jól Jézus Urunk Pilátusnak adott feleletét: „Az én országom nem e világból való…” (Jn 18,36) Pál intelme és áldása legyen útravalónk e pünkösdi, böjti időben: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. (…) A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Ef 6,18.24) „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” (EÉ 88,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::