EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élõ víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 18 - Új nap – új kegyelem

Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Új nap – új kegyelem

Vasárnap

Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Õ tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. Zsolt 66,8–9 (Zsid 13,15; Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6a; Zsolt 1) Anyák napja van. A virágcsokor átadása után fogjuk meg az anyukánk kezét, öleljük õt szorosan magunkhoz, és mondjuk el neki, hogy mennyire szeretjük, és hogy tudjuk, mi mindent köszönhetünk neki! Amikor a mai igénk az életben tartó Istenrõl szól, életet adó édesanyánkat is neki, Istenünknek kell megköszönnünk. Mindaz a szeretet és gondoskodás, amellyel az édesanyák még felnõtté vált gyermekeik felé is fordulnak, indítsa hálára a szívünket minden élet Teremtõje iránt. Rogate vasárnapján imádkozzunk minden édesanyáért, hogy Isten bõségesen áldja meg életüket, s jutalmazza meg a legfõbb jóval.

Hétfõ

Vigadjatok és örüljetek, az Úrban, a ti Istenetekben. Jóel 2,23 (ApCsel 8,38–39; 1Kir 3,5–15; Péld 25,11–28) A „vigasság” milyen formáival találkozunk leggyakrabban korunkban? Miért van szüksége az embernek segédeszközökre és pótcselekvésekre – alkoholra, kábítószerre, féktelenségre vagy a szilveszteri petárdarobbantgatásra – ahhoz, hogy „önfeledten” boldog legyen? Így vigad és örül az ember, mert az élet amúgy elviselhetetlen? Mennyire másként, milyen „egyszerûen” hangzik a mai ige: örülj az Úrban. Mert igazán õbenne és õmiatta van okunk örülni. Az életünk, mindenünk az õ kezében van, és szabad józanul, emberien, felszabadultan örülnünk – Atyánk ezt szívesen veszi.

Kedd

Járuljatok Jézushoz, mint élõ kõhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten elõtt „kiválasztott és drága”. 1Pt 2,4 (Zsolt 118,22–23; 2Móz 17,8–13; Péld 26,4–12) Ézsaiás megprófétálta: „A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul.” (28,16) Ezen az élõ kövön sokan megütköznek ma is. Megvetik: tagadják, kigúnyolják. (A minap egy Jézust gyalázó képregény készítõje felmentõ ítéletet kapott az athéni bíróságon…) Isten áldott „építkezése” azonban nem hiúsul meg az emberi gonoszság, tagadás, gúny miatt: az élõ Kõ, Jézus megtartja és gyarapítja egyházát, melyben nekünk, a legkisebb „köveknek” is megvan a helyünk. Megleltük már?

Szerda

Jézus így válaszolt: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” Lk 8,21 (Zsolt 27,10; Lk 11,1–4; Péld 27,1–7) Emlékszem, gyermekkoromban sokszor gondoltam rá: milyen kár, hogy nincs testvérem. Mármint egy olyan „igazi, jó” testvér, aki szeret, és megvéd, ha bántanak; aki egy test és vér velem. Jézus fent idézett mondata minden várakozást felülmúl: az Isten Fia maga jelenti ki, hogy családtagjaivá fogad bennünket. Hogy lehetséges ez? Így, amint vagyunk? Igen, minket, bûnösöket, halálra méltókat, megkötözötteket szólít meg, és hív magához Jézus testvéri közösségbe. Igére és új életre vágyók, örvendezzünk, mert van testvérünk, védelmezõnk, óvó, szeretõ Urunk.

Csütörtök

Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földrõl, magamhoz vonzok mindeneket. Jn 12,32 (2Sám 24,10; Lk 24,46–47; Lk 24,/44–49/50–53; 1Kir 8,22–24.26–28; Zsolt 47) A mennybemenetel titka aligha önthetõ szavakba… A bûneinkért a Golgota keresztjére „felemeltetett” Jézust (erre a kínkeserves, az emberi közösségbõl vertikálisan is kiszakító, kiközösítõ halálra utal a mai evangéliumi vers – lásd még: Jn 12,33) Isten megdicsõítette, és ámuló tanítványai szeme láttára felvitte, felemelte. Jézus az Úr égen-földön, immár a testi szem számára láthatatlan, mennybemenetele után azonban akkori és mai tanítványai sem kerültek a „magukra hagyottak” pozíciójába. Éppen ellenkezõleg! Szentlelke által magához vonz. „Fényben országol, / Még sincs tõlünk távol.” (EÉ 227,3)

Péntek

Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Zsolt 12,7 (Kol 1,5–6; Jn 18,33–38; ApCsel 1,1–14) A tiszta ezüst kinyeréséhez hosszadalmas eljárásokra van szükség, míg a salak mind elválik a nemesfémtõl. Isten ígérete a zsoltáros költõi képével ragadható meg: színtiszta, nemes, nincs benne semmi hamisság. Vajon hitünk, kimondott szavunk állja-e a próbát? Magunktól nem tudjuk megtisztítani, sem igazzá tenni.

Szombat

Az õsz ember elõtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. 3Móz 19,32a (1Tim 5,1–2; Ef 6,18–20/21–22/23–24; ApCsel 1,15–26) A világ azt harsogja: csak a fiatalság, a szépség, a tökéletesség a mindenek felett való érték. Sokaknak ez nagyon is tetszik. Hányszor látni a buszon, a metrón stb., hogy az idõs emberek fáradtan, betegen, nagy csomagokkal állnak a jármûveken, míg a fiatalok elfordított fejjel, közömbösen, kényelmesen ücsörögnek. Szégyen! De nemcsak az ülõhely átadásával tartozunk az idõseknek, hanem átvitt értelemben is adósaik vagyunk: szeretettel, figyelemmel, megbecsüléssel, tisztelettel…

Kõháti Dorottya


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
A kántor
Élõ víz
Csukott szemmel
Szüntelenül imádkozni
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Gödöllõ
Nemeskér
Orosháza
Gondolatok az egyházkerületi missziói napról
Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát
Nem délibáb…
Ünnepi könyörgés
A Déli Egyházkerület emblémája
Cantate Dabason
Cantate Gyõrött
Hittanverseny az egykori úttörõtáborban
Konferencia a Vizafogó utcában
Keresztutak
XVI. Benedek – az új pápa
Út a pápaságig
A jövõben is együtt
Beszélgetés Heidi Schülkével
e-világ
Virtuális kirakatépítés 2.
Keresztény szemmel
Összetett ünnep
Mint oldott kéve, széthull – s elfogy nemzetünk
Levél
A hét témája
Feltámadás és az új élet csodája
Sikeresen pályáztak
Missziói konzultáció – 2005
evél&levél
Miért ne lehetne Keleti Egyházkerület?
Szlovák püspök szolgálata a magyar televízióban
Csak térkép e táj?
A közelmúlt krónikája
Reményik Sándor összes verse a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
„Zúgva, bõgve törte át a gátot…”
MÖSZ-akció
Ahol a papok (is) táncolnak…
Lovagokat avattak
Az Ágostai hitvallásról
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Dies Academicus József Attiláról
Maszk, álarc, szerepek
A vasárnap igéje
Az imádság: kapcsolat
Egy „megindító” találkozás
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 18 Új nap – új kegyelem

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster