Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 18
- Új nap új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap új kegyelem
Vasárnap
Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Õ tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. Zsolt 66,89 (Zsid 13,15; Jn 16,23b28/2932/33; 1Tim 2,16a; Zsolt 1) Anyák napja van. A virágcsokor átadása után fogjuk meg az anyukánk kezét, öleljük õt szorosan magunkhoz, és mondjuk el neki, hogy mennyire szeretjük, és hogy tudjuk, mi mindent köszönhetünk neki! Amikor a mai igénk az életben tartó Istenrõl szól, életet adó édesanyánkat is neki, Istenünknek kell megköszönnünk. Mindaz a szeretet és gondoskodás, amellyel az édesanyák még felnõtté vált gyermekeik felé is fordulnak, indítsa hálára a szívünket minden élet Teremtõje iránt. Rogate vasárnapján imádkozzunk minden édesanyáért, hogy Isten bõségesen áldja meg életüket, s jutalmazza meg a legfõbb jóval.
Hétfõ
Vigadjatok és örüljetek, az Úrban, a ti Istenetekben. Jóel 2,23 (ApCsel 8,3839; 1Kir 3,515; Péld 25,1128) A vigasság milyen formáival találkozunk leggyakrabban korunkban? Miért van szüksége az embernek segédeszközökre és pótcselekvésekre alkoholra, kábítószerre, féktelenségre vagy a szilveszteri petárdarobbantgatásra ahhoz, hogy önfeledten boldog legyen? Így vigad és örül az ember, mert az élet amúgy elviselhetetlen? Mennyire másként, milyen egyszerûen hangzik a mai ige: örülj az Úrban. Mert igazán õbenne és õmiatta van okunk örülni. Az életünk, mindenünk az õ kezében van, és szabad józanul, emberien, felszabadultan örülnünk Atyánk ezt szívesen veszi.
Kedd
Járuljatok Jézushoz, mint élõ kõhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten elõtt kiválasztott és drága. 1Pt 2,4 (Zsolt 118,2223; 2Móz 17,813; Péld 26,412) Ézsaiás megprófétálta: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. (28,16) Ezen az élõ kövön sokan megütköznek ma is. Megvetik: tagadják, kigúnyolják. (A minap egy Jézust gyalázó képregény készítõje felmentõ ítéletet kapott az athéni bíróságon
) Isten áldott építkezése azonban nem hiúsul meg az emberi gonoszság, tagadás, gúny miatt: az élõ Kõ, Jézus megtartja és gyarapítja egyházát, melyben nekünk, a legkisebb köveknek is megvan a helyünk. Megleltük már?
Szerda
Jézus így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják. Lk 8,21 (Zsolt 27,10; Lk 11,14; Péld 27,17) Emlékszem, gyermekkoromban sokszor gondoltam rá: milyen kár, hogy nincs testvérem. Mármint egy olyan igazi, jó testvér, aki szeret, és megvéd, ha bántanak; aki egy test és vér velem. Jézus fent idézett mondata minden várakozást felülmúl: az Isten Fia maga jelenti ki, hogy családtagjaivá fogad bennünket. Hogy lehetséges ez? Így, amint vagyunk? Igen, minket, bûnösöket, halálra méltókat, megkötözötteket szólít meg, és hív magához Jézus testvéri közösségbe. Igére és új életre vágyók, örvendezzünk, mert van testvérünk, védelmezõnk, óvó, szeretõ Urunk.
Csütörtök
Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földrõl, magamhoz vonzok mindeneket. Jn 12,32 (2Sám 24,10; Lk 24,4647; Lk 24,/4449/5053; 1Kir 8,2224.2628; Zsolt 47) A mennybemenetel titka aligha önthetõ szavakba
A bûneinkért a Golgota keresztjére felemeltetett Jézust (erre a kínkeserves, az emberi közösségbõl vertikálisan is kiszakító, kiközösítõ halálra utal a mai evangéliumi vers lásd még: Jn 12,33) Isten megdicsõítette, és ámuló tanítványai szeme láttára felvitte, felemelte. Jézus az Úr égen-földön, immár a testi szem számára láthatatlan, mennybemenetele után azonban akkori és mai tanítványai sem kerültek a magukra hagyottak pozíciójába. Éppen ellenkezõleg! Szentlelke által magához vonz. Fényben országol, / Még sincs tõlünk távol. (EÉ 227,3)
Péntek
Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Zsolt 12,7 (Kol 1,56; Jn 18,3338; ApCsel 1,114) A tiszta ezüst kinyeréséhez hosszadalmas eljárásokra van szükség, míg a salak mind elválik a nemesfémtõl. Isten ígérete a zsoltáros költõi képével ragadható meg: színtiszta, nemes, nincs benne semmi hamisság. Vajon hitünk, kimondott szavunk állja-e a próbát? Magunktól nem tudjuk megtisztítani, sem igazzá tenni.
Szombat
Az õsz ember elõtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. 3Móz 19,32a (1Tim 5,12; Ef 6,1820/2122/2324; ApCsel 1,1526) A világ azt harsogja: csak a fiatalság, a szépség, a tökéletesség a mindenek felett való érték. Sokaknak ez nagyon is tetszik. Hányszor látni a buszon, a metrón stb., hogy az idõs emberek fáradtan, betegen, nagy csomagokkal állnak a jármûveken, míg a fiatalok elfordított fejjel, közömbösen, kényelmesen ücsörögnek. Szégyen! De nemcsak az ülõhely átadásával tartozunk az idõseknek, hanem átvitt értelemben is adósaik vagyunk: szeretettel, figyelemmel, megbecsüléssel, tisztelettel
Kõháti Dorottya
::Nyomtatható változat::
|